Századok – 1961
Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118
AZ OSZTÁLYOK SZEREPE AZ 1821. ÉVI GÖRÖG NEMZETI FELKELÉSBEN 135 olyan bizonytalannak látták, hogy javasolták, változtassák Görögországot vazallus államból független királysággá." (A New York Tribune-ben megjelent 1864. június 27-i cikk. Lásd i. m. II. köt. 15. 1.) Milyen volt egészében az a befolyás, melyet a külső tényezők a nemzeti felkelésben ható társadalmi érőkre gyakoroltak? Megnyilvánult ez a befolyás abban, hogy a reakciós erők felülkerekedtek azokkal szemben, amelyek a görög problémák demokratikus és népi megoldása mellett szálltak síkra. Hét hónappal a felkelés kitörése után Mavrokordatosz „herceg", aki maga köré tömörítette a kodzabasikat és a konzervatív elemeket, Dimitriosz Ipszilantiszhoz, fővezérének fivéréhez intézett 1821. október 27-i levelében megvádolja Alexandrosz Ipszilantiszt a „Filiki Etairiá"-val fenntartott kapcsolatai miatt, s megrója elkövetett „hibáiért". Kiváltképpen támadja, amiért az akciót a Filiki Etairia tagjai nevében indította meg, minthogy ,,ez felingerelte a francia, német és olasz mozgalmak elfojtásával foglalkozó kormányokat"; a felkelést elhamarkodottnak minősíti, „minthogy a nemzet néhány év alatt vérontás nélkül kivívhatta volna szabadságát", s végül kijelenti, hogy a megbocsáthatatlan hibák a felkelés ellen izgatták a királyokat, „akik joggal tekintettek bennünket a jakobinusok eszközeinek". „Vessük el az idegen eszméket — írja befejezésül —, s karoljuk fel a nemzeti formákat (a kodzabasik feudális rendszerének folytatását — a szezö megjegyzése), dobjuk el mindazt, ami bennünket jakobinusgyanussá tesz az európai hatalmak szemében." Az európai népek szolidaritása elég hatalmas volt ahhoz, hogy egyes kormányokat a görög—török konfliktusban elfoglalt álláspontjuk megváltoztatására késztessen. De a Szent Szövetség teljhatalma idején az európai liberális mozgalom nem tudta hatékonyan segíteni a demokratikus és haladó célokért küzdő társadalmi erőket Görögországban. * Az előző fejezetekben beszéltünk az ingadozásokról és a feudalizmussal való megalkuvásra hajló tendenciákról, amelyek a görög burzsoázia két nagy kategóriájánál, a tengeri-kereskedő burzsoáziánál és a külföldön élő burzsoáziánál jelentkeztek. A felkelés területein, ahol a harc lejátszódott és a felkelés sorsa eldőlt, ennek a burzsoáziának a képviselői, kivált a hajózási vállalkozó-kereskedők még inkább hajlottak a megalkuvásra. Féltek a népi elemektől ugyanolyan alapon, mint a kodzabasik a földéhes parasztoktól. A három sziget — Hidra, Szpecesz és Pszara — gazdag hajózási vállalkozói, akiknek részvétele a felkelésben —- nagy flottájuk katonai felhasználhatóságánál fogva —• rendkívül fontos volt, határozottan megtagadták a részvételt, mígnem rákényszerítette őket arra a matrózok egy újabb lázadása. Ezt a megmozdulást Oikonomu kapitány, a jeles hazafi vezette, aki a szigeten demokratikus hatalmat létesített, s kényszerítette a hajózási vállalkozókat, hogy engedjék át hajóikat, sőt pénzzel is adózzanak a háború szükségleteinek.24 De rövid idő múlva sikerült a hajótulajdonosoknak ármánnyal és pénzzel megdönteni a helyi néphatalmat. A vezetőket üldözték és megölették. A kialakult helyzetben azonban már nem tudtak visszakozni, s akarva-akaratlanul részt kellett venniük a felkelésben. De tüstént szövetkeztek a kodzabasikkal a demokratikus népi erők ellen. A görög burzsoázia kibújt ama történelmi küldetése alól, hogy irányítsa a felkelést és megragadja a hatalmat az új államban egy polgári demokratikus rendszer bevezetése érdekében. A parasztság és a kodzabasik konfliktusa ugyancsak ez utóbbiak győzelmével végződött. Amikor Dimitriosz Ipszilantisz, a felkelés főparancsnokának fivére, fivérének teljhatalmú megbízottjaként Görögországba érkezett, a paraszti tömegek és más szegény rétegek reményüket az ő személyébe helyezték. A kodzabasikkal nyíltabban szembeszálltak. A fanarióta Mavrokordatosz köré csoportosult kodzabasik erre összeesküdtek, hogy megölik Ipszilantiszt. A klephtiszek és a fegyverben álló parasztok ezt megtudták, s bár Tripolica ostroma még folyt, fellázadtak és elhatározták, hogy megölik az összes kodzabasikat. Ebben a válságos helyzetben, hajszálnyira a haláltól, a feudálisokat Kolokotronisz mentette meg, a közkedvelt klephtiszvezér, egy modern Odüsszeusz, igen furfangos és befolyásos, aki alkalomadtán paktált az „arisztokratákkal" " Gikasz, a fellázadt matrózok egyik vezére, az ostromlott peloponnészoszi Tripolicából így írt a haiálra rémült hidrái hajótulajdonosoknak: ,,Júdás sarjai, a pénz bálványimádói, küldjetek gyorsan muníciót, mert különben odamegyek Hidrába 10 000 katonával, hogy észre térítselek benneteket."
