Századok – 1961
Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118
120 JANISZ POLIÏISZ a szakadatlan háborúkban és végül az élet-halálharcban, melyet az utolsó országdúló ellenség, az oszmán törökök ellen vívtak. De mindig „rómaiakról" volt szó, és csupán egyes kiemelkedő személyiségeknél, a régi görög kultúráért rajongó gondolkodóknál (akiket kétségkívül befolyásoltak a nyugaton meginduló renaissance első jelenségei) láthatunk bizánc-hellén fúzióra való törekvést, az ókori Görögországgal való kapcsolatokra támasztott igényt.3 A török hódítás véget vetett az ilyen fejleményeknek. A tőkés viszonyok első bizánci hajtásai elpusztultak, s a török militarizmus kegyetlen elnyomása alatt az ország gazdasági élete visszasüllyedt az elszigeteltségbe. A „rómaiak" kultúrája, mint minden leigázott népé, hanyatlásnak indult. Ilyen körülmények között nem lehetett szó további újgörög nemzeti fejlődésről. Mégis — mint később e cikkben részletesen kifejtjük — a piacra termelés folytatódott a török államban is, a pénzviszonyok a XVII. századtól kezdve kibontakoztak, s kialakult egy „romioi" burzsoázia az államban és a nagyszámú diaszpórában. Ugyanakkor a parasztok harca a feudális elnyomók ellen fegyveres összetűzések formáját öltötte. A görög burzsoázia kifejlődésének és a törökök elleni fegyveres parasztfelkeléseknek kettős ösztönzésére indult meg a ,,romioi" görögök nemzetté alakulása. Abban az időben, amikor az antik görög kultúra sugarai a civilizált világban olyan nagy fénnyel felragyogtak, természetes volt, hogy ez a fejlődés az antik Görögországgal való kapcsolatok felidézésével, az új hellenizmus jegyében ment végbe.4 Röviden így játszódott le az újgörög nemzet kialakulási folyamata, mely történelmüeg a nemzetek keletkezésére vonatkozó marxista fogalmaknak megfelelően ment végbe, s távol áll valamiféle csodálatos hellén „feltámadás" misztikumától, mint az idealista írók az „örök görög szellemről" szóló ködös elméleteikkel kimutatni szeretnék. Még a szakaszait is kitalálták ennek az örök Görögországnak: egyes politikusok és burzsoá ideológusok beszéltek egy harmadik görög civilizációról (a jelenlegiről), mely a klasszikus idők első ós a bizánci kor második civilizációja után következik. Érthető, hogy a görög uralkodó osztályok jogosultnak vélték egy nagy nép dicső múltjához fűződő valamiféle kapcsolatok felidézését.5 A baj az, hogy eltúlozták ezeket a kapcsolatokat, amíg végül a faji tisztaság és „folytonosság" nyilvánvalóan hamis elméletét gyártották belőlük. A baj az, hogy a burzsoázia a görög feudalizmussal kötött kompromisszumában és a külföldi töke zsoldjában ezt a kapcsolatot, a hellén ókor felidézését egy reakciós politika keretébe helyezte, s a klasszikus ókor külsőséges, felszínes kultuszának meddő szellemében értelmezte.e Beszéltünk fentebb a „Nagy Eszme" szerencsétlen következményeiről, hogy tudniillik a görög nép e csalóka eszme valóraváltása érdekében belesodródott az imperialisták érdekeit szolgáló háborúkba. A görög nemzetre és kialakulására vonatkozó nézeteltérés tehát —- ismételjük— nem csupán tudományos vita volt, hanem a görögországi osztályharc tükröződése, egyik megnyilvánulása. Ez a probléma még ma is összefügg az országban jelentkező ideológiai és politikai ellentétekkel. Az újgörög törénelemre vonatkozó fenti megjegyzéseknek talán van némi érdekességük a magyar történészek számára, minthogy mutatkoznak bizonyos analógiák a burzsoá-feudális Magyarország uralkodó osztályainak nacionalista, soviniszta ideológiájával. Vizsgáljuk most meg a különböző osztályokat és szerepüket az 1821. évi görög felkelés előtt és alatt. * Kapodisztriasz, a görög állam első feje, amikor az európai nagyhatalmak kérdést intéztek hozzá a lakosság fő foglalkozását illetően, „a szövetséges udvarok képviselőihez" címzett 183 0. október 30-i jegyzékében így válaszolt: 3 Ma is híresek Georgiosz Gemisztosz (Plethon) író és gondolkodó szavai, aki az olasz humanizmus hatására hellén államot akart alapítani Peloponnézoszon: „hellének vagyunk, amit apáink nyelve és földje bizonyít". Gemisztosz egy sajátságos, utópikus humanizmustól és platóni eszméktől sugallt helienizálási tervet terjesztett elő Manuel Paleologue császárnak (1391—1425). 4 Számos egyéb megnyilvánulás mellett névváltoztatások történtek: János, György, Péter, Demeter, Jakab és egyéb keresztény neveket Alexander, Démoszthenész, Miitiadész, Themisztoklész és más antik nevek váltottak fel. Tanítók nevelődtek ki a külföldre vándorolt gazdag kereskedők által pénzelt iskolákban, s az ókori Görögország történelmét népszerűsítették a tömegek körében. Egy XVIII. századi krónikás elbeszélte, hogyan olvasta fel egy görög kereskedő hajón a hajó irodatisztje a Sándor hőstetteit népszerűsítő füzetet: a tengerészek áhítattal hallgatták azoknak a történetét, akiket őseiknek tekintettek. 5 Más európai burzsoáziák, pl. a francia burzsoázia, szintén visszanyúltak a hatalomért vívott harcukban az ókor szimbólumaihoz. • Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy egy új, fiktív nyelvet kényszerítettek rá az országra, melyet a nép nem értett, s amelynek használata az oktatásban, az irodalomban, sajtóban és közigazgatásban a tömegeket a legmélyebb tudatlanságra kárhoztatta. Tudatlanságra az antik kultúra tekintetében is, amelyet ez a nyelv állítólag hivatva volt új életre kelteni.
