Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
110 A. I. PUSKÁS ismerte el az erdélyi kérdésben hozott bécsi döntést és folytatta a megtorlásokat a dél-erdélyi magyarok ellen. A magyar kormányzó körök is tovább foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy Dél-Erdélyt is megszállják. Ez a helyzet Németországnak megfelelt, mert így — kézbentarthatta mind Magyarországot, mind Romániát, amelyeket a másik támogatásával zsarolt. A magyar és román kormány ugyanis állandóan Németországhoz fordultak egymás elleni panaszaikkal. E panaszok során a magyar vezetők azzal vádolták a románokat, hogy politikájuk megsérti a „bolsevizmus elleni belső frontot".16 0 A panaszok kivizsgálására a megállapodások szerint német—olasz vegyesbizottságokat hoztak létre, ezek azonban nem adtak ki közleményt vizsgálataikról. Ismeretes, hogy Hitler nem volt megelégedve a Kállay-kormány politikájával. A német felderítő szervek ugyanis tudtak valamennyi kísérletről, amelyek az angolszászokkal való kapcsolatok felvételére irányultak. A német fasisztáknak ezen túlmenően nem tetszett az a propaganda sem, amelyet 1942 végén Magyarországon folytattak. Ezért 1942. december 26-án Ribbentrop magához kérte Sztójay berlini követet és megtorlással fenyegetve követelte, hogy fojtsák el a defetista propagandát, amelyet Magyarországon a szovjet és afrikai front eseményeivel kapcsolatban folytattak.161 Erre a követelésre feleletként Kállay magyar miniszterelnök felkérte Sztójayt: közölje Ribbentroppal, hogy e frontok eseményei valóban meglepetést váltottak ki, de az országon belüli helyzet biztos; Magyarországot Románia és Jugoszlávia részéről fenyegeti veszély, ezek ellen ugyanis Magyarország nincs eléggé biztosítva.16 2 Kállay ezzel a válasszal azt óhajtotta kipuhatolni: hogyan fogadják a németek azt a távolabbi elképzelését, hogy a hadsereg maradjon Magyarország határain belül. Ennek a tervnek az eredetéről már szólottunk. Nem sokkal ezután, 1943. február 12-én, a magyar hadsereg vezérkari főnöke, Szombathelyi altábornagy látogatást tett Hitler főhadiszállásán. Tárgyalásai során megállapodott abban, hogy nem küldenek új erőket a szovjet frontra és hogy az orosz fronton levő magyar csapatok 3—4 heti frontszolgálat után a front mögötti területen fogják a megszállást biztosítani.16 3 Ez abban az időszakban történt, amikor a Vörös Hadsereg teljesen szétzúzta és megsemmisítette a Donnál a 200 000 főből álló II. magyar hadsereget. Még Horthy is elismerte — Hitlerhez írott levelében —, hogy a magyar hadsereg a sztálingrádi front áttörése után 80 000 halottat és 63 000 sebesültet vesztett.16 4 A II. magyar hadsereg ugyanis a német hadsereg visszavonulása idején a hátvéd szerepét játszotta. Szombathelyi úgy látta, hogy a német fasiszta parancsnokság 1943-ra új katonai erőket akar követelni; ennek ellensúlyozására a német hadsereg vezérkari főnökének olyan adatokat szolgáltatott a magyar hadsereg állapotáról és felszereléséről, amelyek azt bizonyították, hogy a magyar parancsnokság nem küldhet új erőket a szovjet frontra, sőt a II. hadsereg veszteségeit is nehezen tudja pótolni.165 A német parancsnokság azonban cselhez folyamodott. A magyar hivatalos körök ugyanis mindvégig arról beszéltek, hogy délről fenyegeti őket 160 OL. ME. MT. jkv. 1943. jan. 7. 6.1 . !" OL. ME. MT. jkv. 1942. dec. 22. 239—243. 1. OL. KÜM. Pol. 9519. 21/7. 1942. 4. 1. i«» IDA f. 323. op. I., d. 34. 1. 37. 164 Uo. d. 28. 1. 18. i« Uo. d. 65. 1. 52-53.
