Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
ADATOK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁHOZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN' 107 A két látogatás között Budapesten tartózkodott Ciano gróf is, aki ugyancsak a katonai és politikai kérdéseket vitatta meg.14 1 Ezeknek az 1942 januárjában Budapesten kötött megállapodásoknak az alapján a második magyar hadsereget is a szovjet frontra küldték. A „Wiener Tagblatt" — ezeket a látogatásokat a németek részére rendkívül sikeresnek tartva — 1942. február 7-én azt írta, hogy Magyarország kész vállalni a részvételt az új Európa megteremtésében a bolsevizmus ellen.14 2 1942. február 28-án Bárdossynál megjelent a budapesti német és olasz követ. Kormányaik nevében kifejezték azon óhajukat, hogy Magyarország szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatot mindazokkal az országokkal, amelyek Németországgal, Olaszországgal és Japánnal szemben hadiállapotban levőnek nyilvánították magukat.14 3 Ezt a kívánságot már a Kállay-kormány teljesítette. Kállay Miklós, Magyarország új miniszterelnöke a 30-as évek közepétől az ország politikai életében nem játszott aktív szerepet, de az 1942. év elejének megváltozott nemzetközi feltételei között, amikor a magyar kormánykörökben jelentősen megnőtt annak a csoportnak a befolyása, amely Anglia és az Egyesült Államok felé kívánt orientálódni, a választás Kállayra esett. Az új miniszterelnök ugyanis Gömbös politikájának ellenfele és Bethlen híve volt. Kállay azonban nem lépett fel Magyarországnak a szovjetellenes háborúban való részvétele ellen; ellenkezőleg ezt a háborút a magyar nép és egész Európa közös ügyének kiáltotta ki. Kállay azonban olyan politikát képviselt, amely Németország vereségének esetében Anglia és az Egyesült Államok segítségével kívánta biztosítani — a lehetőségek szerint — a kapitalista rendszer fennmaradását. Kállay éppen ezért — miután ismerte az Egyesült Államok kormányának álláspontját — még abból az időből, amikor a Bárdossy-kormány hadat üzent az Egyesült Államoknak, — az országgyűlés külügyi bizottságában kijelentette, hogy ha a hivatalos szakítás elkerülhetetlen, akkor a nem hivatalos kapcsolatokat fenn kell tartani. Ezt a törekvését az uralkodó osztályok képviselőinek jelentős része helyeselte. Tehát mikor Kállay miniszterelnök és külügyminiszter lett, a külpolitikai irányvonal lényegében nem változott meg, továbbra is számítottak Németország elkövetkező győzelmének lehetőségére és továbbra is résztvettek Hitler szovjetellenes hódító háborújában. Kállay ugyanakkor bizonyos módosítást is hajtott végre Magyarország külpolitikáján; nem akart mindent a „német kártyára" tenni és arra törekedett, hogy az amerikai vezető körök szándékai szerint ne nagy erőkkel folytassa a háborút és őrizze meg a hadsereget Németország vereségének esetére. A fentemlített amerikai politikusok javaslatai és nyilatkozatai rendkívül hasonlítanak Kállay Miklós emlékiratainak egyes utalásaira. Ebben Kállay hangsúlyozza azt az akkori álláspontját, amely szerint a szövetségesek győzelme esetén Magyarországnak érintetlen hadsereggel kell rendelkeznie, mert csak így tudja megvédeni határait az általános összeomlás körülményei között és csak így tudja felhasználni katonai erejét a középeurópai rend fenntartása érdekében.14 4 A Kállay-kormány politikája tehát lényegében a következőkben foglalható össze: minden lehetséges i" OL. ME. MT. jkv. 1943. jan. 7. 1—2. 1. i« OL. KÜM. Pol. 1062. 21/7, 1942. 1. 1. 143 Uo. 2 — 3. 1. 144 Nicolas Kállay, Hungarian Premier. A Personal Account of a Nation's Struggle in the Second World War. New York. 1964. 12. 1.
