Századok – 1960

Történeti irodalom - Bán Imre: Apáczai Csere János (Ism. Heckenast Gusztáv) 363

TÖRTÉNETI IRODALOM BÁN IMRE : APÁCZAI CSERE JÁNOS (Budapest, 1958. 606 1. Irodalomtörténeti Könyvtár 2 ) Apáczai Csere János életműve a XVII. századi magyar történet egyik legbonyolultabb, ugyanakkor kultúrhistóriai és ideológiai szempontból nézve legkiemelkedőbb fejezete, hiszen Descartes első magyar tanítványáról, a természettudományos műveltség f első hazai propagátoráról, a polgári fejlődés öntudatos és bátor harcosáról van szó. A téma sokoldalúsága rendkívül bonyolulttá teszi a tudományos vizsgálatot, s a hős kiemelkedő, szinte forradalmi egyénisége vulgarizáló megoldásokra csábít. Bán Imre el-i kerülte témájának buktatóit, nem rettent vissza a tulajdonképpeni szakterületén kívüleső filozófiai és tudománytörténeti részletkutatásoktól, s lényegében helyesen ábrázolta i Apáczai filozófus, polihisztor és pedagógus-tevékenységét, puritán vallásosságot és világi, polgári műveltséget összeolvasztó egyéniségét. Az Apáczai-monográfia számos tudományág problémakörét érinti, s ez szinte lehetetlenné teszi a szerző polihisztor munkájának adekvát bírálatát: az érintett tudományok művelőinek külön-külön kell állást foglalniok Bán Imre eredményeivel kapcsolatban. Apáczai életének külső eseményeit az eddigi kutatás lényeges részleteiben a lehetőségekhez képest tisztázta. Bán Imre ezekhez csak apró mozzanatokat és megalapozott hipotéziseket tesz hozzá. Több részletben új viszont az a kép, amit tanulmányairól, szellemi fejlődéséről rajzol. Az enciklopédikus tudás megszerzésére az első ösztönzéseket kolozsvári mesterétől, későbbi tanártársától, Porcsalmi Andrástól, majd a gyulafehérvári akadémia kiváló professzorától, Bisterfeld János Henriktől kapta, s az enciklopédikus igényt mélyítette el benne a magyar deákok utrechti pártfogójának, Voetius professzornak a hatása. A hollandiai egyetemi évek legnagyobb szellemi élményét azonban Descartes filozófiájának megismerése jelentette. Enciklopédikus igény, kartéziánus filozófia és a természettudományok legújabb eredményei iránti érdeklődés nevelték a , gyulafehérvári akadémia egykori tehetséges és törekvő növendékét a XVH. századi nyugat-európai tudományosság vívmányait magyarul megszólaltató tudóssá. Bán Imre rekonstruálni igyekszik Apáczai szellemi útravalóját, amellyel Hollandiába érkezett. Részletesen ismerteti a kolozsvári kollégium és különösen a gyulafehérvári akadémia tantervét, azt a tudásanyagot, amit itt el lehetett sajátítani, s áttekinti Bethlen Gábor és I. Rákóczi György korának magyar irodalmából mindazt, amiről feltételezhető, hogy Apáczai olvasmánya volt. Megalapozott leírást kapunk a hollandiai egyetemi tanulmányokról s azokról a munkákról is, amelyeket Apáczai a nyugat-európai tudományosság latin és nemzeti nyelvű (holland, francia és angol) alkotásaiból megismerhetett. Számbaveszi Bán Imre Apáczai professzorait és azt a magyar deákokból álló baráti kört, amelyben életének legnyugodtabb, utrechti éveit töltötte. Megpróbálja tisztázni az angliai puritánizmusról, az angol forradalomról és a hollandiai tudományos életben folyó küzdelmekről alkotott nézeteit. Az 1660-es években Utrechtben tanuló magyarok a hazai puritánizmus élcsapatához tartoztak. Ennek ellenére „az angol puritánizmus nagyjából és egészében vallási megújhodásként jelentkezik tudatukban, a mozgalom politikai hátterét lehetetlen volt ; ugyan meg nem látniok, de a mélyebb társadalmi összefüggésekre bizonyára képtelenek voltak rányitni" (112. 1.). A magyar és a nyugati fejlődés fáziskülönbsége, az a tény, hogy a magyar társadalom fejlődésében „a puritánizmus még erősen haladó szakaszt jelentett, amikor a nyugati fejlődés már túllépett rajta" (125. 1.), nemcsak a nyugati polgári fejlődés politikai és tudotnányos forradalmának megértésében akadályozta őket, hanem egyúttal megmagyarázza azt az ellentmondást is, amely Apáczai Descartes iránti rajongásában és ugyanaltkor az antikartéziánus, ortodox puritánus Voetiusszal való szoros tanítványi kapcsolatában nyilvánult meg. Filológiai módszerrel, részletes szövegösszevetések segítségével vizsgálja Bán Imre Apáczai kartéziánizmusát. Megállapítja, hogy ez „folytonosan bővült, gazdagabbá