Századok – 1960

Történeti irodalom - L. V. RAZUMOVSZKAJA:Tanulmányok a lengyel parasztság történetéről (Ism. Bácskai Vera) 908

908 TÖRTÉNETI IRODALOM ban), ahol nemcsak mezővárosok, hanem falvak lakói is pénzen váltják meg szolgáltatásaik, robotjuk nagy részét. Ezek a parasztság szempontjából kedvezőbb viszonyok hatással voltak a környező, mindvégig magyar földesurakhoz tartozó birtokokra is; így pl. a Batthyány-uradalmakban is sok helyütt megtaláljuk a robotpénzt, mely a munka egy része alól mentesíti a jobbágyokat. Az erőteljesen megindult majorsági fejlődésben megtorpanás következett be az 1570-es évektől kezdődően. A szerző ezt a jelenséget ismét kapcsolatba hozza az Európaszerte megmutatkozó válsággal, mely az amerikai nemesfémek nagyarányú beözönlése és az így keletkezett ún. árforradalom révén állt elő. E válság Kelet-Európában még fokozottabb erővel jelentkezett, ós ezt h válságot mélyítették el Magyarországon a 15 éves háború hallatlan méretű pusztításai. A korábbi fejlődés üteme megtorpant, a bérmunka alkalmazásának tendenciái helyett a nagyarányú robotoltatás lépett előtérbe, de a háborús pusztítások ismételt hatására még e roboton nyugvó majorkodó gazdasági forma sem került túlsúlyba a XVII. század során. A szerző az 1570-es évek előtti és utáni két fázisra tagoltan tárgyalja a parasztság életének sok fontos, kérdését (így az említetteken kívül az úrbéres terhek, a migráció, a differenciálódás, a paraszti árutermelés, a zselléresedés kérdéseit stb.). A területi és időbeli eltérések gondos megfigyelése és elemzése révén igen plasztikusan ábrázolja a parasztság életét, megmagyarázva olyan jelenségeket is, melyek elnagyolt vagy sematikus tárgyalás mellett gyakran elsikkadtak vagy amelyeket irreálisan ábrázoltak. Zl MÁNYI VEBA РАЗУМОВСКАЯ J?. В.: ОЧЕРКИ ПО ИСТОРИИ ПОЛЬСКИХ КРЕСТЬЯН (Изд. Академии Наук СССР. Москва—Ленинград. 1958. 366 стр.) \ L. V. RAZUMOVSZKAJA: TANULMÁNYOK A LENGYEL PARASZTSÁG TÖRTÉNETÉRŐL A szerző érdekes és nehéz feladatra vállalkozott, amikor megírta a lengyel parasztság 8 évszázados történetét (а VII. századtól а XV. századig). Könyve méltán nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen a magyar történetírásnak is egyik központi feladata a parasztság történetének megírása, és minden munka, mely előbbre visz abban, hogy megértsük a feudalizmus fejlődésének közép- és kelet-európai sajátosságait, előrelendíti a mi munkánkat is. Tanulságos példa e mű abból a szempontból is, hogy a szerző az orosz történészek kezébe részletes összefoglaló könyvet ad Lengyelország történetének e fontos kérdéséről. A szerző kiváló ismerője a lengyel polgári és marxista történeti irodalomnak. Nemcsak a bevezető historiográfiai fejezetben, de minden egyes probléma kapcsán részletesen ismerteti, elemzi a kérdés irodalmát. Könyvéhez részletes bibliográfiát is csatolt. Bőven merített a rendelkezésére álló kiadott forrásanyagból, és felhasználta az archeológiai kutatások legfrissebb adatait is. Ezek alapján futó áttekintést ad a mai Lengyelország területén élő szláv népek ősközösségi társadalmáról. Nyomon követi, hogy az ősközösségi társadalom bomlása után kialakuló szabad parasztságot miként fosztják meg szabadságától, és hogyan alakul ki végül a feudális függőség különböző formájában élő rétegekből az egységes jobbágyság. A szerző e folyamatot a feudális járadék formaváltozásai alapján a következő négy korszakra osztja: 1. A primitív munkajáradék kora, VU—IX. század. 2. Átmenet a termékjáradékra, X—XII. század. 3. A terményjáradék kora, XIII. század. 4. Áttérés a pénz járadékra, XIV. század. E felépítésnek megfelelően a szerző figyelmét elsősorban a feudális kizsákmányolás, a paraszti adók, szolgáltatások vizsgálatára fordítja. Ugyanakkor, e periodizációnak megfelelő négy fejezet mindegyikében felvázolja a termelőerők, a lengyel társadalmi viszonyok fejlődésének fő vonalát is. Leírja a földesúri és parasztgazdaság szervezetét, s amennyire a források szűkszavú adatai engedik, feleleveníti a parasztság korabeli életkörülményeit, mindennapi életét, valamint elnyomói ellen vívott liareát. E rövid ismertetésből is kiviláglik a szerző igyekezete, hogy sokoldalúan vizsgálja a lengyel parasztság helyzetét. Törekvését azonban, úgy véljük, részben a könyv szűkreszabott terjedelme, részben—kellő forrásanyag hiányában — nem minden tekintetben sikerült