Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 85 egy számlán összpontosították, s a pozsonyi gondnok által kifizetett fuvarozást is ezen a számlán tartották nyilván. Jellemző a főkönyv rendszerére, hogy pénztárszámlát nem ismer, ehelyett a befolyt készpénzzel azt a személyt terheli meg, aki a kérdéses összeget átvette, s a kiadásokat is annak írja jóvá, aki az összeget ténylegesen kifizette. Miután az érsekség vezetésében fennálló szabályok szerint minden készpénz jövedelemnek a provisor kezéhez kellett beérkeznie, és minden készpénzkiadást ő fizetett ki, ezért a provisor személyi számlája a mai fogalmak szerint egyben pénztárszámla is.19 Ennek a számlakapcsolásnak egyik jellemző példája: Cecei Kis Máté a zólyomi, liptói, árvái és túróéi tizedek bérlete fejében 1489. július 3-án 800 forintot fizetett be készpénzben; ezért a „decimae maiores" számlát terhelték meg és Kis M. személyi számláján jóváírták az összeget, ugyanakkor azonban Batthyány István provisor számláját is megterhelték 800 forinttal. Ez a példa azért is jellemző, mert bemutat ja a kor kettős könyveléséről alkotott felfogását is, amely nem felelt meg egészen a mai felfogásnak. Míg ui. Batthyány (tehát a pénztár) és Kis M. (tehát az adós) számlája közti összefüggés megfelel a mai könyvelési rendszernek, addig a decimae maiores számla vezetése a mai rendszertől annyiban tér el, hogy megnyitásakor nem vezették rá a követel oldalon a tizedbérlet kikötött összegét. Ez a jelenség valamennyi bevételi számlán megtalálható, mert megnyitáskor egyiket sem terhelték meg a kérdéses jogcímen várható jövedelem összegével.2 0 A személyi számlák azonban már teljesen megfelelnek a mai követelményeknek. A provisor számlája egyben az egész főkönyv lezárásának tekinthető, mert a XV. századi velencei rendszerű kettős könyvelés még nem készített évenkénti mérleget, sőt úgy látszik, hogy Hipolit esztergomi jövedelméről egyáltalán nem készítettek mérleget. Az esztergomi főkönyvek ebben a vonatkozásban is hűségesen tükrözik a kor olasz könyvvitelének színvonalát. A mi magyar viszonyaink közt ez a rendszer ugyan idegen, de hangsúlyoznunk kell, hogy még mérleg hiányában is olyan könyvelés alapján dolgozhatunk, amelynek legfőbb törekvése az volt, hogy minden bevételt és minden kiadást, azaz minden gazdasági tényt rögzítsen. A főkönyvek alapját nem könyvelési bizonylatok, hanem más számadások képezték. A kiadásokat és bevételeket először is egy ,,Giornale"-nak nevezett naplóba vezették be, amelyből az 1495. évi fennmaradt és másolatban is megvan. Ennek a könyvnek nincs semmiféle megnyitó szövege, az első lapon már a tételek következnek egymás után. A könyv jobb- és baloldali lapját sem osztották meg úgy a tartozik és követel jellegnek megfelelően, mint a főkönyveket, hanem folyamatosan vezették külön a bevételeket és a könyv második felében külön a kiadásokat. A bevételek és kiadások csoportosítása napi kelet szerint történt, a lap közepén feljegyezték a napi dátumot. A tételek szövegezése és az összegnek a lap jobb oldalán arab számokkal történő feltüntetése ugyanúgy történt, mint a főkönyvben. A lap baloldalán a tétel mellett feltüntették azt a lapszámot, amelyre a tételt később átvezették. Példaképpen egy tételt mutatunk be: A naplóba bevezetett lapszámokról sajnos nem tudtuk megállapítani, hogy hová tartoznak, mert az 1495. évi főkönyv nem áll rendelkezésünkre.2 1 Csupán valószínűnek kell tartanunk, hogy a naplóból a tételeket nem közvetlenül a főkönyvbe, hanem egy „Libro di 19 „Notto che generalmente ogni intrada venera nela mane de missere Stephano Bachiano, provisore di questo castello" (Intrada 1489. előzéklapon). 20 Ezt az elvet következetesen keresztülvitték és pl. még ott sem tüntették fel az úrbéri bevételekből származó követelést, ahol a latin számadáskönyv ezt feltüntette. Pl. lejjebb a 32. jegyzetben idézzüka Nyergesújfalu 1491. évi szentgyörgynapi cenzusának lerovására vonatkozó tételt. Ennek a tételnek szabályos könyvelése ma a következő lenne: 1. Nyergesújfalu tartozik szentgyT örgynapi cenzus címén 5,60 fl. — 2. Nyergesújfalu követel a befizetett szentgyörnapi cenzus címén 4,10 fl. A Hipolit-kódexben azonban ilyenkor csak egy bejegyzés szerepel, éspedig a 2. sz. 21 A bejegyzett lapszámoknak a libro di spese-vel történő összehasonlítása negatív eredményre vezetett. Így arra kell következtetnünk, hogy a főkönyv összeállításakor keletkeztek a bejegyzések és a főkönyv lapszámát írták be. A libro di spese-be való bevezetés tehát csak segédeszköz volt a kontírozás helyes végrehajtásához. carte 65 Martedi a die 5 die magio Da la villa Tardaskedi fiorini nove et denari settanta per lo censo di sancto Giorgio proximo passato porto f. 9 d. 70 Giovanni Picolo loro giudice
