Századok – 1960

Történeti irodalom - Lackó Miklós: Adalékok a budapesti munkásság összetételéhez az 1920-as évek végén (Ism. Szabolcs Ottó) 906

906 TÖRTÉNETI IRODALOM LACKÓ MIKLÓS: ADALÉKOK A BUDAPESTI MUNKÁSSÁG ÖSSZETÉTELÉHEZ AZ 1920-AS ÉVEK VÉGÉN (Budapest; Akadémiai Kiadó. 1958. 64 1.) Lackó Miklós munkája olyan kérdést boncol, amelynek ismerete mai poUtikai gyakorlatunk szempontjából sem elhanyagolható. A tanulmány a budapesti ipari prole­tariátus osztályeredetével, az első világháború után végbement rétegződésével foglal­kozik. Adataiban elsősorban a Fővárosi Statisztikai Hivatal széleskörű, sokrétű munká­jának egyik egyedülálló forrására, az 1929. december 2-ifelmérésre épít. Jó gondolat volt visszanyúlni a Fővárosi Statisztikai Hivatal 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején folytatott, nagyrészt a Statisztikai Közleményekben publikált széleskörű felméréseinek gazdag anyagához. Ezekben az években a főváros legkülönbözőbb rétegeiről készítettek sokrétű statisztikai összeállításókat, melyek még ma is sok vonatkozásban a történet­írás értékes s nem ritkán egyedülálló forrásai. A szerző különböző származásstatisztikai adatok alapján elemzi munkásosztályunk származási összetételét, utánpótlásának és létszámnövekedésének társadalmi forrásait, különféle társadalmi rétegeknek, csoportoknak a munkásosztályba való beáramlása méreteit. A polgári statisztika osztályokat ós rétegeket egymásba mosó csoportosításá­nak megbontásakor eredményesen használja fel az 1930-as népszámlálás vonatkozó ada­tait. Az átcsoportosítás lényegében helyesen szakít az osztályszempontokat elködösítő polgári felfogással, ha még egyes esetekben nem is tudja azt konzekvensen keresztül vinni, pl.: a tisztviselők ós nyugdijasok nem föltétlenül indokolt különválasztásánál. A Trianon utáni Magyarországon megnőtt az ipari munkásság vizonylagos számaránya a korábbi állapothoz képest. Kelet-Európánál fejlettebb, Nyugatnál elmaradottabb viszo­nyok jellemezték a magyar ipart. Az ipari munkásság számaránya 1930-ban közepes magasságot, az összlakosság 15.0%-át érte el. Ez az ipari proletariátus származási szempontból azonban renditívül heterogén összetételű volt, meglepően kicsiny az örökletesen ipari proletár réteg, a budapesti munkásságnak csak alig több mint 1/3 -a, a vidéki proletariátusnak csupán mintegy %-e. Ennek okát a szerző abban látja, hogy az ipari proletariátus sokkal nagyobb ütemben növekedett a megelőző évtizedekben, mint amennyire azt a természetes utánpótlás lehetővé tette. A munkásosztály elsősorban a parasztság soraiból töltődött fel. Igen érdekes, hogy a feltöltődés igen gyakran nem közvetlen formában, hanem „átmeneti fokozato­kon" keresztül történt. A faluból gyakran a közlekedési és állami szolgálat segédszemély­zeti állásain kersztül vezet az út a gyárig. Bizonyság erre, hogy még 1930-ban is a köz­szolgálati segédszemélyzet 54, a közlekedési dolgozók 51%-a, a napszámosok 40%-a származott paraszt apától. Egy nem lebecsülendő, történelmileg igen kevéssé feltárt rétegre világit rá a szerző. Érdemes és hasznos lenne a városi hivatali és közlekedési segédszemélyzet, általában a kispolgárság alsóbb rétegeit — altisztek, portások, a ház­tartási alkalmazottak egy része stb. — alaposabb történeti vizsgálat alá venni. E réteg­ről ma még semmit sem tudunk. A magyar ipari munkásság összetételének — a tanulmányban vizsgált időszak­ban — egyik jellegzetes vonása az önálló iparos származású munkások meglepően nagy számaránya. (1930-ban még mindig 20.4%.) Ez az arány a kisipar fokozódó felbom­lására utal. Lackó Miklós tanulmánya nem elégszik meg az ipari munkásság származási össze­tételének általános vizsgálatával, hanem Nagy-Budapestre vonatkozólag az egyes ipar­ágak területén belül külön-külön is elvégzi e munkát. Kár, hogy a szétválasztást nem viszi tovább a munkásság egyes rétegeinek vizsgálatára (szakmunkások, segédmunká­sok stb.). Érdekes összefüggéseket tár fel a tanulmány az ipari munkásság más társadalmi osztályokkal és rétegekkel való kapcsolatáról, mikor a munkásság kiáramlását, a prole­tárcsaládok gyermekeinek útját mutatja be. Ezekből az adatokból nyilvánvalóvá válik az ipari munkásság örökletes rétege növekedésének mind nagyobb aránya. A parasztság beáramlásának mértéke megszabta a feladatot: a Nagy-Budapestre irányuló vándormozgalom vizsgálatának szükségességét, amely a könyv legrészletesebb —• igen alapos és értékes — fejezetét képezi. Kevésbé részletes az ipari munkásnők származási összetételével foglalkozó rész. Követésre méltó szerző azon törekvése, hogy a meglévő statisztikai források átcsoportosításával, értékelésével a Horthy-korszak történetének sokrétű, alaposabb feltárását kívánja segíteni. Különösen emefi a munka értékét, hogy a magyar munkásság fejlődésének sok új vonását tárja fel, s ezzel elősegíti

Next

/
Oldalképek
Tartalom