Századok – 1960

Történeti irodalom - Magyarország és a második világháború (Ism. Ránki György) 902

TÖRTÉNETI IRODALOM 903 Nem kielégítő a római hármasegyezmény és a német külpolitika bemutatása sem. Hasonlóan hasznára vált volna a kötetnek, ha többet foglalkozik Horthyéknak az Ansehluss-szal kapcsolatos állásfoglalásával is. A következő két fejezet — Ádám Magda munkája — a csehszlovák kérdéssel kapcsolatos magyar külpolitika legfontosabb dokumentumait teszi közzé. Közh Kánya 1938. április 5-i levelét, melyben Sztójaynak a következőket írja: „Csehszlovákiában «gy nem távoli időben fontos események fognak lejátszódni." Felszóhtja a követet, tisztázza tehát Ribentroppal a német—magyar együttműködés lehetőségét Csehszlovákia megtámadásában. Egy másik irat Hory varsói követ jelentését tartalmazza, melyben a lengyel vezérkarral Csehszlovákia felosztására vonatkozó tárgyalásairól ad számot. Kánya másik távirata a náci Szudétanémet Párt és a Felvidéki Magyar Párt együttműködéséről számol be. A további iratok a szeptemberi krízis időszakából származnak és bemutatják, miként igyekezett a magyar kormány követeléseivel Csehszlovákia helyzetét még nehezebbé tenni. Ä müncheni döntés világossá tette a magyar kormány előtt, hogy a nyugati hatalmak feláldozták Csehszlovákiát és a német agresszió keletre terelése céljából Délkelet-Európát átengedték a német imperializmusnak. A magyar uralkodó osztály tehát még nyíltabban lépett fel revíziós követeléseivel, s evvel egyidőben igyekezett Hitlerék teljes támogatását is megnyerni. Ezt mutatják a kötet további iratai. A kötet ugyan számos érdekes iratot közöl erre az időszakra vonatkozóan, ami elősegíti a kérdésben nem járatos olvasó bizonyos tájékozódását, mégis mind a bevezető tanulmánnyal, méginkább a közölt dokumentumokkal kapcsolatban több kifogást kell em&lnünk. A bevezető tanulmány helyesen utal arra, hogy bár a magyar kormány a revizíó megvalósításában teljesen a németekre támaszkodott, mégis időnként ingadozott a nyugati hatalmakkal szembeni politika kérdése miatt. Á kötet egyes fogalmazásaiból úgy tűnik, mintha a magyar politika esak 1938 elején tette volna magáévá Hitler javaslatát, mely szerint revíziós követeléseit Csehszlovákia ellen összpontosítsa. Valójában lényegében már a második Gömbös-kormány elfogadta ezt a felfogást. De, ha a szerzők előtt nem lenne ismeretes a magyar politikának ez a korábbi álláspontja, 1937-ről már a kötet is közöl olyan iratot, melyben Kánya hangsúlyozza, hogy elfogadták a Hitler által javasolt taktikát a revíziós követelésekre vonatkozóan. Elhibázottnak tartjuk az 1938 augusztusi német—magyar tárgyalások beállítását. A kötet a magyar politikát 1938-ban egyenes vonalúnak igyekszik beállítani. 1938 nyarán a magyar külpolitikában — ismét a nyugati hatalmaktól való félelem következtében — kisebb ingadozás mutatkozik. Ezt az ingadozást a bevezető lényegében elhallgatja, illetve csak rendkívül ködös utalásokat tesz rá. Horthy augusztusi németországi látogatása során Imrédy és Kánya különböző okok következtében — mindenekelőtt a nyugati hatalmak esetleges beavatkozásától tartva -— nem fogadják el Hitler katonai szövetségre vonatkozó ajánlatát. Határozott álláspontjukból ugyan később —- ennyiben igaza van a munkának — Horthy közbenjárására engednek. De egyezmény megkötésére nem kerül sor, és a tárgyalások eredménytelenül végződnek. Valójában tehát ez a tárgyalás nem előrelépést, hanem visszalépést jelentett e Csehszlovákia ellen irányuló német—magyar együttműködésben. Nem említi — legalábbis itt — egyetlen szóval sem á Kisantanttal kötött bledi egyezményt sem, mely szintén a német—magyar ellentét forrása volt. Nézetünk szerint még népszerű tanulmány esetében sem helyes ilyen kérdések mellett hallgatással elmenni. A magyar külpolitika alapjában a német fasizmust kiszolgáló politikát folytatott. Ennek bemutatását nem csökkenti, ha a történelem bonyolultságának megfelelően a német és magyar uralkodó osztályok közötti ellentéteket is ábrázoljuk. Sőt még jobban be tudjuk mutatni ezáltal, hogy szovjetellenességük miatt, a revízió érdekében végső soron mindig alávetik magukat a német érdekeknek. A kötet minderre nem utal, s ezáltal nemcsak az 1938-as esztendőt nem ábrázolja elég sokoldalúan, de érthet etlenné teszi a kötet további iratainak számos utalását . Ä németek szinte valamennyi későbbi tárgyaláson szemére vetik a magyar kormány képviselőinek az 1938 nyári ingadozást, midőn a magyar bűnlajstromról, a magyarok „unmännlich" magatartásáról stb. beszélnek. Sokkal sikeresebbnek tekinthetjük a Csehszlovákia teljes felszámolásával foglalkozó részt. Itt mind az. anyag kiválogatása, mind a rövid összefoglaló tanulmány teljes képet nyújt az ide vonatkozó legfontosabb eseményekről. Érdekes anyagokkal mutatja be a kötet, miként készítette elő a magyar kormány 1938 novemberében Kárpátukrajna • bekebelezését. A Kozma Miklós naplójából származó részlet jól egészíti ki az idevonatkozó külpolitikai dokumentumokat. A kötet az 1938. november 2Ó-i német és olasz demarche közlése után — melyek lehetetlenné tették a novemberi akciót — a magyar kül»