Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 889 bízza Önt, Gróf Úr, azzal a megtisztelő feladattal, hogy Ő Szicíliai Felsége előtt kifejezésre juttassa részvétteljes érzelmeit fájdalmas vesztesége felett és ugyanakkor nem kevésbé őszinte jókívánságait trónralépése alkalmából. Csatoltan megtalálja eredetiben és másolatban a Császár levelét, amelyet önnek Nápolyba kell vinnie és amelyet Ő Szicíliai Fenségének magánkihallgatáson kell átadnia, amelynek kieszközlésére az ön számára azonnal megérkezésekor meg kell kérnie Fiquelmont Grófot. Mikor a Császár levelét átadja a Királynak, juttassa kifejezésre ez Uralkodó előtt a legmélyebb érzés szavaival azt az élénk és őszinte részvétet, amellyel Ő Felségeik és a Császári Család tagjai nagyon is jogos fájdalmában osztoznak; biztosítsa öl, hogy sehol ezt oly mélyen át nem érzik és abban oly őszintén nem osztoznak, mint Bécsben, ahol az esemény a legmélyebb szomorúságot keltette. Miután megbízatásának ezt az első, fájdalmas részét teljesítette, közölje a Királlyal Ő Császári Felsége • jókívánságait trónralépése alkalmából, és használja fel az alkalmat annak közlésére az Uralkodóval, hogy mindenkor számíthat a Császár részéről ugyanazokra a baráti érzelmekre, ragaszkodásra és bizalomra, amellyel Ő Felsége Atyja, a néhai Király iránt viseltetett, és amelyeket szerencsés volt megfelelően be is bizonyítani, úgy hogy Utódja lelkében e tekintetben semmi kétség sem állhat fenn. — Tegye hozzá, hogy a Császár úgy véli, a Király maradéktalanul viszonozza ezeket az érzelmeket, amelyekre a két Udvar közötti politikai kapcsolatoknak mindkettőjük érdekében támaszkodniuk kell. — Ugyanezen az alapon nyugszanak ma a legfőbb európai hatalmak kapcsolatai és annak a bölcsességnek, amellyel ezt elfogadták és attól semmi szín alatt el nem térnek, tulajdonítható az a béke és nyugalom, amelyet Európa élvez, a rosszindulatnak állandó igyekezete ellenére, amelynek azonban sohasem fog sikerülnie ezt az áldásos egyetértést megingatni. Kétszer is érezte, az utóbbi tiz esztendő folyamán, a Nápolyi Udvar ennek jótékony hatását, és I. Ferenc Király túlságosan bölcs és túlságosan felvilágosult ahhoz, hogy fel ne ismerné: a Szövetség ezen konzervatív rendszere iránti hűség révén remélheti, hogy fokozatosan jóváteszi mindazt a rosszat, amit a legutóbbi forradalmak népeire hoztak, és hogy megszilárdíthatja a restauráció művét. — Utóbbi cél érdekében úgy véljük, a Király legjobban teszi, ha kitartóan és gondosan igyekszik megtalálni a legmegfelelőbb módokat, amivel igazi tartalmat adhat azoknak a kormányzati intézkedéseknek, amelyeket Királyi Atyja Laibachban javasolt a helyreállított Két Sziciliai Királyság alapjául. Egyébként le sem térhetne ezekről az alapokról, amelyeket a Szövetséges Hatalmak és az Olasz Udvarok akkor elfogadtak és jóváhagytak, anélkül, hogy Országait |. újabb zavargásoknak tenné ki, amelyeknek a visszahatása menthetetlenül ismét veszélybe | sodorná az olasz félsziget belső nyugalmát. — Semmi kétségem tehát, hogy ön azt fogja tapasztalni, hogy a Király ugyanúgy meg van győződve mint mi annak szükségességéről, hogy a jelen körülmények között a restauráció müvének megszilárdítására kell szorítkoznia, kötelességének tekintve a Királyi Atyja által Ausztriával és a szövetséges Uralkodókkal kötött szerződések lelkiismeretes betartását; Ausztriával az 1815. június 12-i szerződésben és a fen'.i szerződés titkos pontjaiban, a Szövetséges uralkodókkal és külön az Olasz Udvarokkal, a laibachi és veronai tárgyalásokon. Attól a perctől fogva, hogy a néhai Király végül is elhatározta magát az utóbbi meg-1 egyezések végrehajtására, a szövetséges Uralkodók nápolyi Képviselői, akiknek külön megbízatásuk volt azok végrehajtásának ellenőrzésére, nevezetesen Ausztria képviselője, szigorúan tartózkodtak attól, hogy a kormány ügyeibe beleavatkozzanak, és a néhai Király uralkodása alatti tartózkodó magatartásuk kellő biztosíték utódja számára arra nézve, hogy ezt a tartózkodást vele szemben is kötelességüknek fogják tartani. Minthogy azonban Gróf Úr nápolyi megbízatása és a Császár szavai, amelyeket önnek a Királyhoz el kell vinnie, csupán annak a gyengéd érdeklődésnek a kifejezői, amellyel Ő Császári Felsége Fenséges Sógora boldogsága iránt személyesen viseltetik, Ő Felsége úgy véli, megbízhatja önt még azzal is, hogy Ő Felsége figyelmét külön felhívja egy fontos ügyre, amelynek a jelen pillanatban alighanem teljes figyelmét keil szentelnie. —- Ez az ügy a nápolyi hadsereg újjászervezése. — A Császár tisztában van azzal, hogy az ügy az elmúlt esztendő folyamán erősen haladt előre, és hogy a Királynak ebben a pillanatban több mint 20 ezer főnyi jól felfegyverzett, jól felszerelt és olyan tisztek által vezetett hadserege áll lábon, akiknek odaadására a kormány számít. De ha a hadsereg anyagi újjászervezése tényleg haladást mutat, akkor annál sürgősebb ennek az újjászervezésnek a szellemi részével foglalkozni, keresve a legmegfelelőbb eszközöket, hogyan lehetne a nápolyi hadseregbe a szigorú fegyelmet bevezetni, a csapatokat katonai szellemmel átitatni és mind a tisztekben, mind pedig a legénységben újjáéleszteni azt a testületi szellemet és odaadást az Uralkodó iránt, amely a hadseregek legfőbb ereje. — Ebben a vonatkozásban a Császár úgy véli, hogy Nápolyban még mindig nem, tették meg mindazt az ügy érdekében, amit tenni lehetett volna, és azt kívánja, hogy nevében juttassa kifejezésre a Király előtt azt az óhaját, hogy az utolsó év, amelyet csapatai Ő Sziciliai Felsége Országaiban töltenek, kihasználtassék mindannak a pótlására, ami a hadsereg újjászervezésének ebből az igen lényeges részéből még hiányozhat.