Századok – 1960
Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878
OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 881 ,,Bccs, 1820. szeptember 2. Gróf Űr /ч Jelentéséből, melyet augusztus 26-i kelettel volt szíves hozzám intézni, látom, hogy Fiquelmont gróf1 2 előző este megérkezett Firenzébe, és hogy ön szeptember első napjaiban szándékozott útra kelni, hogy elfoglalja új állomáshelyét. A hírt nagy megelégedéssel vettem tudomásul, minthogy a jelenlegi körülmények között az ön jelenléte Rómában Ő Felsége szolgálata szempontjából rendkívüli fontossággal bír. Nem tudom, vajon Génotte úr eljuttatta-e Önhöz annak a küldeménynek másolatát, melyet O/ugusztus 24-i kelettel most veuem tőle kézhez ; amennyiben módjában volt arról tudomástszerezni, úgy bizonyára ön is észrevette, mint én, hogy amikor, a kapott parancs szerint, ő Szentsége minisztériumával közölte azokat az intézkedéseket, amelyeket, a Császár Ő Felsége a nápolyi forradalom következtében valamennyi itáliai kormány közös érdekében jónak látott megtenni — ez a követünk az ebben a tárgyban Consalvi Bíboros Úrral1 3 folytatott eszmecserében némileg eltért, bizonyára túlbuzgóságból, attól a tartózkodó magatartástól, amelyet ilyen kényes kérdésben elvártunk volna tőle. Mindössze arra kellett volna szorítkoznia, hogy közölje a Bíborossal az általunk valamennyi itáliai udvarhoz intézett memorandumot és felolvassa neki az azt kísérő sürgönyt, ahelyett hogy az ügyel hivatalos jegyzékbe foglalja. Sőt még el is tért sürgönyöm értelmétől, amikor jegyzékében azt az állítást kockáztatta meg, hogy a Torinói és Firenzei Udvarok tiltakozása és sürgetése siettette az általunk foganatosított intézkedések megtételét, holott én csupán kezdeményező lépésekről beszéltem, amelyeket ez a két Udvar tett, és amelyek arra az óhajra szorítkoztak, hogy itáliai csapatainkat megerősítsük. Végül úgy látom, hogy Génotte úr abból a téves feltevésből kiindulva, hogy szándékunkban van az Egyházi Államot csapatainkkal megszállni, a legrosszabbkor sürgeti Ő Szentsége Minisztériumát, hogy kérjen segítséget a Császártól; ez kétségbevonja szándékai tisztaságát, mert nem látja rá oly mértékben késznek, mint ahogy azt szeretné, és mert azt hiszi, hogy azt mi is kívánjuk. Habozását Génotte úr a Francia Nagykövet befolyásának tulajdonítja, akit azzal gyanúsít, hogy érdekeink és az általunk védelmezett ügy érdekei ellen dolgozik. Legutóbbi jelentései tartalmából tehát az következik, hogy téves úton halad, és ezt a véleményemet minden tekintetben alátámasztják Consalvi Bíboros Úr bizalmas levelei, aki kérve kér, ne kívánjunk semmi olyasmit a Római Kormánytól, ami ok nélkül veszélybe sodorhatná és a nápolyi forradalmárok betöréséi idézné elö, ami, szerinte, elhatározott dolog arra az esetre, ha csapataink bevonulnának az Egyházi Állam területére. Tekintettel annak rendkívül fontosságára, hogy véget vessünk ennek a bizonytalan és feszült helyzetnek, amely, ha nem szüntetjük meg hamarosan, nemhogy közelebb hozná a Római Udvart .mihozzánk, hanem ellenkezőleg, arra késztetné, hogy Franciaország karjaiba vesse magát, felkérem Gróf Urat, hogy amennyiben ez a futár még Firenzében találná, úgy haladéktalanul utazzék Rómába, hogy ott nagyköveti minőségében azonnal megkezdje tevékenységét, és már legelső kihallgatásaikor ragadja meg az alkalmat annak a kedvezőtlen benyomásnak az eloszlatására, mind a Szent Atyánál, mind a Bíboros Államtitkárnál, amelyet Génotte úr legutóbbi kezdeményezései úgy látszik kellettek. Ragadjon meg minden eszközt a két Udvar közötti legteljesebb és legbensőségesebb bizalom helyreállítására; biztosítsa Consalvi Bíboros Urat arról, hogy a Szentatya érdekeit a Császár sajátjaként viseli szívén; hogy azokat állandóan szem előtt fogjuk tartani minden intézkedésnél, amelynek megtételét a pillanatnyi nehéz helyzet ránk kényszeríthet; hogy ezeket az intézkedéseket egyébként minden esetben megbeszélés fogja megelőzni, hogy mindenről előzetes gondoskodás történik, és hogy miután csak azt akarjuk, amit maga a Római Udvar is óhajt és akar, kérvekérjük, helyezze eljárásunkba azt a bizalmat, amelyet,merem mondani, annak keltenie kell. Végül biztosítsa a Bíboros Államtitkárt arról, hogy a Császár ő Felsége a legteljesebb mértékben meg volt elégedve azzal a hivatalos jegyzékkel, amelyet Génotte úrhoz intézett válaszként arra a közlésre, amelynek megtételére ez a Követ rendelkezést kapott,.és hogy az ö részéről teljes bizalomra számítunk. Ugyancsak Génotte úr legutóbbi jelentéseiből úgy látom, hogy Rómában nyugtalankodnak a Szekták toszkánai tevékenysége miatt, hogy Don Prospero Sciarra, volt volognai rendőrfőnök Don Neri Corsini-nak bűnös üzelmeire vonatkozólag érdekes adatokat szolgáltatott, amelyek alighanem letartóztatásokra fognak vezetni; végül azt jelentik nekem, fontos lenne, hogy a toszkánai kormány a katonai szolgálatot a lehető legnagyobb pontossággal láttassa el az Elba szigetén levő erődökben és a partmenti megerősített hídfőkben, 11 Metternich herceg sürgönyei Apponyi Antalhoz, 1820. OSZK. Kézirattár, Apponyi Antal diplomáciai iratok. I. doboz. " Karl Ludwig Graf Fiquelmont (1787—1857): osztrák diplomata, 1820-ban luccai, 1821-t61 1828-ig nápolyi kpvet. Vö. Wümbach ; i. m. 4. k. " Hercule Consalvi (1757—1824): bíboros, 1815—23-ig mint államtitkár a pápai állam tényleges vezetője. XII. Leó 1823-ban történt megválasztásakor visszavonult. Vö. Nouvelle Biographie Générale, 11. kötet. 1 1 Századok
