Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 881 ,,Bccs, 1820. szeptember 2. Gróf Űr /ч Jelentéséből, melyet augusztus 26-i kelettel volt szíves hozzám intézni, látom, hogy Fiquelmont gróf1 2 előző este megérkezett Firenzébe, és hogy ön szeptember első napjaiban szándékozott útra kelni, hogy elfoglalja új állomáshelyét. A hírt nagy megelégedéssel vettem tudomásul, minthogy a jelenlegi körülmények között az ön jelenléte Rómában Ő Felsége szol­gálata szempontjából rendkívüli fontossággal bír. Nem tudom, vajon Génotte úr eljuttatta-e Önhöz annak a küldeménynek másolatát, melyet O/ugusztus 24-i kelettel most veuem tőle kézhez ; amennyiben módjában volt arról tudo­mástszerezni, úgy bizonyára ön is észrevette, mint én, hogy amikor, a kapott parancs szerint, ő Szentsége minisztériumával közölte azokat az intézkedéseket, amelyeket, a Császár Ő Felsége a nápolyi forradalom következtében valamennyi itáliai kormány közös érdekében jónak látott megtenni — ez a követünk az ebben a tárgyban Consalvi Bíboros Úrral1 3 folytatott eszmecse­rében némileg eltért, bizonyára túlbuzgóságból, attól a tartózkodó magatartástól, amelyet ilyen kényes kérdésben elvártunk volna tőle. Mindössze arra kellett volna szorítkoznia, hogy közölje a Bíborossal az általunk valamennyi itáliai udvarhoz intézett memorandumot és fel­olvassa neki az azt kísérő sürgönyt, ahelyett hogy az ügyel hivatalos jegyzékbe foglalja. Sőt még el is tért sürgönyöm értelmétől, amikor jegyzékében azt az állítást kockáztatta meg, hogy a Torinói és Firenzei Udvarok tiltakozása és sürgetése siettette az általunk foganatosított intéz­kedések megtételét, holott én csupán kezdeményező lépésekről beszéltem, amelyeket ez a két Udvar tett, és amelyek arra az óhajra szorítkoztak, hogy itáliai csapatainkat megerősítsük. Végül úgy látom, hogy Génotte úr abból a téves feltevésből kiindulva, hogy szándékunkban van az Egyházi Államot csapatainkkal megszállni, a legrosszabbkor sürgeti Ő Szentsége Mi­nisztériumát, hogy kérjen segítséget a Császártól; ez kétségbevonja szándékai tisztaságát, mert nem látja rá oly mértékben késznek, mint ahogy azt szeretné, és mert azt hiszi, hogy azt mi is kívánjuk. Habozását Génotte úr a Francia Nagykövet befolyásának tulajdonítja, akit azzal gyanúsít, hogy érdekeink és az általunk védelmezett ügy érdekei ellen dolgozik. Legutóbbi je­lentései tartalmából tehát az következik, hogy téves úton halad, és ezt a véleményemet minden tekintetben alátámasztják Consalvi Bíboros Úr bizalmas levelei, aki kérve kér, ne kívánjunk semmi olyasmit a Római Kormánytól, ami ok nélkül veszélybe sodorhatná és a nápolyi forra­dalmárok betöréséi idézné elö, ami, szerinte, elhatározott dolog arra az esetre, ha csapataink be­vonulnának az Egyházi Állam területére. Tekintettel annak rendkívül fontosságára, hogy véget vessünk ennek a bizonytalan és feszült helyzetnek, amely, ha nem szüntetjük meg hamaro­san, nemhogy közelebb hozná a Római Udvart .mihozzánk, hanem ellenkezőleg, arra késztetné, hogy Franciaország karjaiba vesse magát, felkérem Gróf Urat, hogy amennyiben ez a futár még Firenzében találná, úgy haladéktalanul utazzék Rómába, hogy ott nagyköveti minőségében azonnal megkezdje tevékenységét, és már legelső kihallgatásaikor ragadja meg az alkalmat annak a kedvezőtlen benyomásnak az eloszlatására, mind a Szent Atyánál, mind a Bíboros Államtitkárnál, amelyet Génotte úr legutóbbi kezdeményezései úgy látszik kellettek. Ragad­jon meg minden eszközt a két Udvar közötti legteljesebb és legbensőségesebb bizalom helyreállí­tására; biztosítsa Consalvi Bíboros Urat arról, hogy a Szentatya érdekeit a Császár sajátja­ként viseli szívén; hogy azokat állandóan szem előtt fogjuk tartani minden intézkedésnél, amelynek megtételét a pillanatnyi nehéz helyzet ránk kényszeríthet; hogy ezeket az intézkedése­ket egyébként minden esetben megbeszélés fogja megelőzni, hogy mindenről előzetes gondosko­dás történik, és hogy miután csak azt akarjuk, amit maga a Római Udvar is óhajt és akar, kérvekérjük, helyezze eljárásunkba azt a bizalmat, amelyet,merem mondani, annak keltenie kell. Végül biztosítsa a Bíboros Államtitkárt arról, hogy a Császár ő Felsége a legteljesebb mérték­ben meg volt elégedve azzal a hivatalos jegyzékkel, amelyet Génotte úrhoz intézett válaszként arra a közlésre, amelynek megtételére ez a Követ rendelkezést kapott,.és hogy az ö részéről tel­jes bizalomra számítunk. Ugyancsak Génotte úr legutóbbi jelentéseiből úgy látom, hogy Rómában nyugtalankodnak a Szekták toszkánai tevékenysége miatt, hogy Don Prospero Sciarra, volt volognai rendőrfőnök Don Neri Corsini-nak bűnös üzelmeire vonatkozólag ér­dekes adatokat szolgáltatott, amelyek alighanem letartóztatásokra fognak vezetni; végül azt jelentik nekem, fontos lenne, hogy a toszkánai kormány a katonai szolgálatot a lehető legnagyobb pontossággal láttassa el az Elba szigetén levő erődökben és a partmenti megerősített hídfőkben, 11 Metternich herceg sürgönyei Apponyi Antalhoz, 1820. OSZK. Kézirattár, Apponyi Antal diplomáciai iratok. I. doboz. " Karl Ludwig Graf Fiquelmont (1787—1857): osztrák diplomata, 1820-ban luccai, 1821-t61 1828-ig nápolyi kpvet. Vö. Wümbach ; i. m. 4. k. " Hercule Consalvi (1757—1824): bíboros, 1815—23-ig mint államtitkár a pápai állam tényleges vezetője. XII. Leó 1823-ban történt megválasztásakor visszavonult. Vö. Nouvelle Biographie Générale, 11. kötet. 1 1 Századok

Next

/
Oldalképek
Tartalom