Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
824 LÁNG IMRK A tőkekihelyezési lehetőségek összezsugorodása és a pénzbőség következtében egyre kevésbé volt szüksége a pénzintézeteknek a feléjük áramló pénzmennyiségekre. Ezért 1919. január 1-i hatállyal 3,15 százalékra szállították le a betéti kamatlábat; január végén újabb kamatláb-csökkentés következett be. A burzsoázia különböző manőverei miatt kénytelen volt a kormány felülvizsgálni az adócsalások és vagyoncsempészés melegágyát képező november 11-i 5211/1918. ME. sz. rendeletet.74 Megállapítást nyert, hogy a rendelet nem akadályozza meg az értékeknek az országból való kicsempészését. Ennek következtében hatályon kívül helyezte a kormány a rendeletet, és 1919. január 3-án életbeléptette az 1919. évi 11. néptörvényt. A törvény az adótól való menekülés meggátlását célozta és kimondta, hogy az 1914. augusztus 1-е után külföldre távozó személy a felsorolt összes adók és illetékek tekintetében háromszoros kulccsal terhelendő. Az adókötelesnek a tövény értelmében kiutazása előtt részletes vagyonbevallást kell tennie és ugyancsak köteles vagyona 50 százaléka, illetve 300 000 koronát meghaladó vagyon esetében annak 75 százaléka erejéig óvadékot nyújtani; ez feltétele az útlevél kiadásának. Ennek megfelelően tilos bármilyen ingó vagyont olyan helyre kivinni, ahol az nem vonható adó alá, tilos továbbá követelést belföldi számláról külföldi számláia átutalni. Sc mmisnek tekintette a törvény az olyan jogügyleteket, amelyek célja ingatlant elajándékozni, elidegeníteni, illetve ingó és ingatlan vagyont az adótól való menekülés céljából megterhelni stb. A törvény 1918. január l-ig bírt visszaható erővel. Az ellene szándékosan vétők teljes vagyonelkobzással és öt évig terjedhető fogházzal stb. voltak büntethetők. A pénzügyminiszter jutalomban részesíthette azt, aki a büntetendő cselekményt felderíti.75 A hatályon kívül helyezett 5211/1918. ME sz. rendeletnél lényegesen szigorúbban fogalmazott törvénynek sem volt meg a kívánt hatása. Kihirdetése után két héttel megállapította a Pénzügyminisztérium, hogy az utóbbi időben nagy méreteket öltött a külföldi fizetési eszközökkel való zugkereskedelem, sőt koronaösszegeket is átutalnak külföldre a devizaközpont engedélye nélkül. Mivel ezek a manőverek ártanak a korona külföldi értékének, ki kell mondani az elkobzást az ilyen cselekmények kapcsán fellelhető értékekre is.76 A Károlyi-kormányt követő Berinkey-kormány működésének néhány hete alatt bebizonyította, hogy a reakciós elemek hatása alá került. Ennek egyik meggyőző bizonyítéka az adópolitika terén az volt, hogy az adótól való menekülés meggátlásáról szóló „néptörvény" némely rendelkezését a kormány jónak látta néhány hét múlva újabb törvénnyel jelentősen enyhíteni. Az 1919. évi XIV. néptörvényt február 11-én hirdették ki, tehát alig öt héttel az alaptörvény kihirdetése után. A törvény kimondta, hogy a háromszorosan követelt adók, illetékek és egyéb terhek nem haladhatják meg az adó-, illetve az illetékalap száz százalékát; a pénzügyminiszter felmentést adhat a háromszoros adófizetési kötelezettség alól az esetben, ha az adóköteles eltávozása „közérdekből vagy jogos magánérdekből" történik, s ilyen felmentés esetén az óvadék letétele sem kötelező. A módosító törvény jellegét —egyéb fogalmazásbeli változtatásain túlmenően, amelyek alkalmat adtak kijátszására — világosan megmutatja a 8. paragrafus, amely kimondja, hogy „a pénzügyminiszter a gazdasági forgalom szabadsága érdekében az 1919. évi II. néptörvénynek és 71 Vö. 61. sz. lábjegyzettel. 75 1919. évi II. néptörvény az adótól való menekülés meggátlásáról. Az 1919. évi törvények gyűjteménye. 3—16. 1. 76 OL PM ein. — 1919—68.
