Századok – 1960
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (I. rész) 794
WESSELÉNYI MIKLÓS FOGSÁGA 801 , .számos pesti lakos" közti „sympathia" fenntartására ne maradjon mód; amellett Wesselényi megkülönböztetett bánásmódban fog majd részesülni, s így nem merülhet fel az a vád, hogy fogságát várbörtönné súlyosbították, s végül ez nyújt legnagyobb biztonságot. A votum írója a lehető legsürgősebb döntést kérte az ügyben, hogy a kancellária még idejében megtehesse a szükséges rendelkezéseket. A királyi döntés (a javaslat háromszavas jóváhagyása) február 7-én került a felségelőterjesztésre, s a kancellárián aznap a rendeletek és megkeresések egész sora készült el. Majláth jegyzékben kereste meg llardegget, az udvari haditanács elnökét: rendelkezzék a budai vár parancsnokához, hogy a királyi jogügyigazgató, illetőleg a végrehajtással megbízott ítélőmester megkeresésére gondoskodjék alkalmas, egészséges (ezt a szót utólag szúrták a fogalmazvány szövegébe) helyiségről a fogoly számára, szükség esetén nyújtson megfelelő katonai assistentia-t az elfogatásnál, s biztosítsa a megfelelő őrizetet. (Az assistentia kérdésénél álljunk meg egy pillanatra. Wesselényi e napokban a legosekélyebb nyomát sem mutatja ellenszegülési szándéknak. Tett-e korábban, pillanatnyi elkeseredésében olyan kijelentéseket, amilyeneket a szájába adtak, hogy ti. fegyveresen fog védekezni, s Metternich helyett legalább néhány császári katonát küld a másvilágra? Nem tartjuk feladatunknak ehelyí tisztázni. De a kormány fél. Rettentően fél; szinte érezni a Wesselényi börtönbevonulásáról szóló jelentéseken: majdhogynem hálásak neki, hogy olyan nagy önmérséklettel viselkedett ; van, aki valamit illetően mindjárt siet is szót emelni érte. Ellenfele egy ilyen pillanatban valóban félelmes lehet, ha indulata erősebbnek bizonyul évtizedes erőfeszítéssel kialakított s nem mindig eléggé teljes önfegyelménél: kora legkiválóbb magyar céllövője — az általa egy-egy vadászaton elejtett vadak száma már-már fáraók emlékoszlopaira kívánkozik, azzal a különbséggel, hogy ő valóban el is ejtette őket —, nagyszerű vívó, s még fegyvertelen kezébe sem tanácsos kerülni. S persze, szükség esetén tetszés szerinti katonai erőt ki lehet vezényelni ellene; dehát a dolog jócskán felkorbácsolná Pestet-Budát. S a két várost sem nehéz ugyan „nyugalomra bírni"; de hát ez olyan politikai vereség volna a közeli országgyűlés árnyékában, amit a kormány nem kockáztathat meg. Megfelelő erejű katonai karhatalom kivonultatása, s ezzel az ellenállás lehetőségének elvétele — ez az udvar megoldási terve, egy olyan valakivel szemben, aki, ismételjük, nem is gondol ellenállásra.) Ugyanaznap rendelkezett Majláth a resolutio-nak megfelelő értelemben a nádorhoz, a személynökhöz és a helyettes kiiályi jogügyigazgatóhoz is (ezeknek még aznap sürgönyileg útba is indította utasításait).1 7 A sürgönyileg küldött utasítások még úton voltak, amikor 1839. február 8-án a hétszemélyes tábla is meghozta ítéletét. Mint várható volt: jóváhagyta a királyi tábla által kiszabott büntetést. Csak egy valami adott okot némi meglepetésre: a döntés jóval kisebbarányú többséggel született meg, mint a királyi tábláé. (A hétszemélyes tábla tagjainak szavazására ehelyt sincs módunk kitérni.) Másnap, február 9-én reggel érkeztek meg Budára s Pestre a Kancellária rendeletei, s a vicedirector sietett megkeresni a nádort az ügyben. Jelentette: az ítéletet a királyi tábla aznapi ülésén fogják kihirdetni, s mint errevonatkozelag a személynökkel s az illetékes ítélőmesterrel megegyezett, a végrehajtásra kijelölt személy azonnal nekifog feladata ellátásának. Minthogy azonban a nádor közölte, hogy aznap 10 órakor kívánja fogadni Wesselényit, meg kell várni az elítélt visszatérését a kihallgatásról. Ezek után kerül majd sor elfogatására, „vitata quantum fieri potest omni publicitate, et attentione". Mindenesetre jelzi, hogy egyben felkéri a főhadiparancsnokság elnökségét: bocsásson rendelkesére „néhány bátor tisztet" s a dolog természetéhez képest a szükséges katonai karhatalmat. Várja a nádor esetleges utasításait.18 17 Feyes felterjesztését, a bizottság votum-ának tisztázatát (rajta a resolutio-val) és Majláth alkaneellár említett rendeleteit ld.: O. L. — MKPr: 1839: 122. (A votum fogalmazványa: O. L. — MKPr 1839 : 112; a nádorhoz küldött rendelet tisztázati példánya: O. L. — Regnicolaris lt.: József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam . . . spectantia 1839 : 16.) 18 A felterjesztést ld.: O. L. — Regnicolaris lt.: József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam . . . spectantia 1839 : 17. 6 S lázadok
