Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
772 S. LENGYEL Mí RT A Lengyel tartományait Ausztria jogellenesen, erőszakkal szerezte meg, s rég bebizonyosodott már, hogy öncsalás volt a politikai szükségszerűségre való hivatkozás, amellyel ezt az égbekiáltóan erőszakos tettet mentegetni próbálták. S bár az osztrák kormány Schuselka szerint sokat tett Galícia fejlődése érdekében — német telepesekre, mintagazdaságokra és német hivatalnokokra gondol itt —, mégis mindig terhelni fogja lelkiismeretét ez igaztalan úton szerzett birtoka. IIa Lengyelország helyreállítása érdekében a Monarchia megválnék ettől a tartományától, ez nagy erkölcsi előnyéhez képest csak látszólagos veszteség volna számára s hatalmát aligha csorbíthatná. Galícia birtoklásával ugyanis Ausztriának egyetlen szempontja csak az Oroszország elleni védekezés lehet, de éppen ha Galíciát feladná, nyerhetné meg azt könnyen az orosz birodalom elleni védőbástyául. A lengyelek a németekkel ezen a téren sohasem kerülhetnek ellenséges viszonyba, s többet használnak Németországnak, ha igazi lengyelek maradnak mindhalálig.103 Az ausztriai nemzetiségek helyzetének részletes elemzéséből — mint arra már utaltunk — meggyőződésének megfelelően azt a végkövetkeztetést vonja le Schuselka, hogy — az olasz tartományok, de méginkább Galícia kivételével — a nem-német tartományok számára is döntően fontos az osztrák birodalom keretei közötti megmaradás, sőt a cárizmus részéről fenyegető veszélyek miatt a Monarchiának Németországhoz való szorosabb kapcsolódását az ő érdekük is megkívánja. Ausztriának azonban, hogy népeit valóban megnyerje, véleménye szerint változtatnia kell politikáján s meg kell barátkoznia a haladás gondolatával. Ebből a szempontból nem ért egyet Schuselka azzal a széltében elterjedt nézettel, hogy Ausztria éppen számos nemzetisége miatt nem léphet a politikai és szellemi szabadság biztosításának útjára, sőt szerinte éppen ez teszi számára szükségessé a liberalizálódást. Ez és csakis ez lehet az egyetlen kötelék — véli —, amely az osztrák elnevezés miatt berzenkedő s szégyenkező népeket a Monarchiához fűzheti, és kialakíthatja bennük az osztrák állami öntudatot.104 Schuselka tehát, ha számos megfontolás alapján, s nem utolsósorban sajátos „osztrák-német" nacionalizmusa hatására az osztrák monarchia területén élő nem-német népeket — szembeszállva a nemzetiségi mozgalmakkal — mindenáron Ausztria keretein belül akarja is megtartani, liberális szemléletének megfelelően politikai és nemzeti jogokban kívánja őket részesíteni, s ez feltétlenül érdemének tekinthető. Más kérdés azonban az, hogy elgondolása mennyiben tükrözi a való állapotokat, s mennyiben tekinthető reálisnak.105 103 Ist Oesterreich 50—54. 1. 101 Uo. 65—66., 61—63. 1.; Schuselka : Mittelmeer 249.1.; Schuselka : Jesuitenkrieg 267., 268—269., 265—266. 1.; Schuselka: Mittelmeer 249—250. 1.; Schuselka : Deutsche Fahrten I. 36. 1. Vö. Oesterreich und Ungarn 65. 1. 105 Raimund Friedrich Kaindl is erősen kétségbevonja (Oesterreich, Preussen, Deutschland. Wien. 1926. 64. 1. 21. jegyz.) Schuselkának azt az állítását, hogy Ausztria minden veszély nélkül a politikai szabadság útjára léphetett volna. Téved viszont abban az állításában, hogy Schuselkát, amikor azt mondja, hogy a nemzetiségeket politikai jogokkal szorosabban lehetett volna Ausztriához kapcsolni, erősen befolyásolták a csehek nézetei. Ez nem áll, bár egyébként ebben a kérdésben Schuselka véleménye nagyrészt megegyezik a cseh mozgalom vezetőiével. Paul Molisch (Geschichte der deutschnationalen Bewegung in Österreich von ihren Anfängen bis zum Zerfall der Monarchie. Jena. 1926. 38. 1. Vö. 34—35. 1.) szintén azt hiányolja Schuselkánál és kortársainál, hogy nem látták világosan a helyzetet s nem tárták fel, milyen legyen Ausztriának nem-német
