Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 767 Magyarországról A „tüzes temperamentumú" magyar néppel és a Magyarországon folyó eseményekkel szintén több munkájában foglalkozik Schuselka, sőt a magyar kérdést olyan fontosnak tartja Ausztria szempontjából, hogy Oesterreich und Ungarn címmel külön röpiratot is szentel neki.81 „Nagyon figyelemreméltó a magyar nemzetiség — írja. — Gyökér és kapcsolat nélkül, származásának ismerete1 nélkül él négymillió magyar, belsőleg és külsőleg felötlő sajátossággal formálva szlávok és németek között és büszkeséggel és izzó féltékenységgel ragaszkodik nemzetiségéhez . . ."8 2 Magyarországon három nemzetiség uralkodik: a magyar politikai jogai, a szláv száma, a német pedig kultúrája tekintetében minősíthető uralkodónak. A magyarok — állapítja meg lekicsinylően — akár a szlávok, szintén elmaradtak a nyugati fejlődéshez képest s ők is főleg nemesekre és jobbágyokra oszlanak; Magyarország egész művelt polgársága manapság — azt lehet mondani — német. Az országban lakó kétmilliónyi német a jelentősebb városokban vagy nagyobb kerületekben összefüggő, zárt tömegben él, mint például az anyaországhoz való ragaszkodásukat mind a mai napig megőrző s keltként művelt földjüket hősiesen védelmező erdélyi szászok, akiknek fontos küldetéséről a németországiaknak nem volna szabad megfeledkezniük. Véleménye szerint Magyarországon a nemesebb mezőgazdaság, az ipar, a művészeti és tudományos élet is csak németektől vagy németes műveltségű szlávoktól indul ki, s úgy látszik, a magyar irodalom újabb fejlődésével sincsen tisztában, mert azt állítja, hogy az csak német munkák utánérzésére vagy fordítására szorítkozik. Ilyen és hasonló megfontolások alapján valóságos csodának minősíti azt is, hogy a kis magyar nép eddig megőrizhette s a jövőben megőrizhesse nemzeti sajátosságait, a két másik nemzetiség elnyomására és kiszorítására irányuló próbálkozásait pedig már egyenesen vakmerő vállalkozásnak nevezi.83 81 Oesterreich und Ungarn. Leipzig (Weidmann). 1843. 65 1. 82 Deutsche Worte 209. 1. 83 Ist Oesterreich 37., 43—47. 1.; Oesterreich und Ungarn 6—8. 1.; Schuselka : Rückschritte 269—270. 1. — Lukács Móric Populationsverhältnisse in Ungarn und Siebenbürgen című cikkében (Allgemeine Zeitung. Augsburg. 1843. dec. 5—6., 339— 340. sz. mell. — Kiadva: Lukács Móricz Munkái. Összegyűjt. Gyulai Pál I. Bpest. 1894. 155—162. 1.) erősen vitatja Schuselkának az Ist Oesterreichben szereplő számadatait a magyarországi nómet lakosságra vonatkozóan, valamint azt a megállapítását, hogy az erdélyi szászokkal szemben a magyarok alkotmányellenesen jártak volna el. Egyébként elismeri, hogy Magyarország művelődés tekintetében sokat köszönhet a német irodalomnak s hogy Németország valóban több kiváló tudóst ós költőt tud felmutatni (persze, mondja, 30 millió között feltétlenül több akadhat is, mint 5 millió között), a magyarországi németek műveltségbeli fölényét azonban a leghatározottabban kétségbevonja s megállapítja, hogy a magyarok intelligenciabeli vezető voltát igazolja az újabb idők egész politikai mozgalma, amelyben az elsősorban magyar elem, a középnemesség a szabadelvű eszmék hordozója. Schuselka erre lényegében elismételve előzőleg kifejtett nézeteit meglehetősen éles hangon válaszol s különösen a németek gazdasági és szellemi előbbrevalóságát hangsúlyozza (Der Verfasser der Schrift: „Ist Oesterreich Deutsch?": Das deutsche Element in Ungarn und Böhmen. A.Z. 1843. dec. 23—24., 357—358. sz. mell.). Lukács egy lapalji jegyzetben felel (Der Ungarische Reichstag. A.Z. 1844. jan. 9., 9. sz. 69—70. i. — Kiadva uo. I. 179—180.1. jegyz.) többek között annak tulajdonítva Schuselka lebecsülő megjegyzéseit, hogy a magyarok politikai és irodalmi viszonyait nem ismeri. Egyúttal kijelenti, hogy a jövőben nem kíván olyan hírlapi támadásokra reagálni, amelyek csak ismétléseket és ferdítéseket tartalmaznak. — Megjegyzendő, hogy Schuselka újabb válaszát az Allgemeine Zeitung nem volt hajlandó közölni (vö. Schuselka : Rückschritte 286—288. 1.).
