Századok – 1960

Tanulmányok - Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában 736

740 VARGA ENDRE tanácsok (egyúttal törvényszékek) tagjait adó patrícius családoknak a városi plebejus-rétegek felett, úgy válik érthetővé az a különbség, amit az új rend a helyi érdekek ós befolyások fölé emelkedő jogszolgáltatás kiépítése érdekében a régihez képest előidézett. A változás, illetőleg az eddigi állapotok érzékeltetése végett bizonyára elég lesz egyetlen példára, az ismeretes Hont megyei tömegkivégzésre utalnunk, amikor még II. József is, uralkodása elején, csak a hírlapokból értesült arról, hogy a megye törvényszéke egyetlen alkalommal mintegy 40 cigányt végeztetett ki (pallossal, kötéllel, kerékbetöréssel, felnégyeléssel) emberevés vádja miatt, anélkül, hogy a pert — az első s egyben végső fokon hozott ítéletet — a végrehajtás előtt valamely magasabb bírósággal felülvizsgáltatni az egykorú törvények szerint szükséges lett volna. S a jogszolgáltatás korszerűsítése, az anakronisztikus ítélkezési formák kiküszöbölése tovább folytatódott: a Novus Ordo rendelkezései nyomán eltűnt feudális fórumokat hamarosan továbbiak követték. Ez az újabb eredmény II. József egyházpolitikai intézkedéseivel, a házassági kérdés rendezésével állott kapcsolatban, közvetlenül tehát nem a bírósági szervezet reformjának keretébe tartozott. A lényegében az egyházak jogviszonyainak szabályozásához tartozó rendelkezések azonban tárgyunk szemponjából szükségszerűm változásokat hoztak. A házassági bontóperek II. József koráig az egyházi szentszékek bíráskodása alá voltak utalva, és pedig — a kérdés körül folyt másfélszázados küzdelemnek a protestánsokra nézve kedvezőtlen eldőltével — a Carolina Resolutio értelmében a protestáns felek ily ügyei is a katolikus püspöki szentszékek ítélkezése alá kerültek. A katolikus szentszékek hatásköre a keresztény felekezetek közül csupán a görögkeleti vallású felekre nem terjedt ki, a görögkeleti egyház ugyanis a maga kiváltságait, köztük a saját szentszékek tartásának jogát, a rekatolizáció legsötétebb korszakában is meg tudta tartani. A katolikus és görögkeleti szentszékek házassági bontóperekben való ítélkezésének II. József 1786. március 6-án kelt házassági pátense, illetőleg a szentszékek világi ügyekben való bíráskodásának megszüntetéséről a pátenssel egyidejűleg kiadott további rendelkezése vetett véget, mely az ily tárgyú pereket a rendes, világi bíróságok elé utalta. A hatásköri változás az ily ügyekben alkalmazott anyagi jog változásával járt együtt. Míg ugyanis a katolikus szentszékek a házasság felbontásának csak egyetlen formáját — a kánonjog által engedett kivételes esetekben — a házasság semmisnek nyilvánítását ismerték, addig most a világi bíróságok, a pátensben meghatározott feltételek mellett, a válást is kimondhatták, aminek lehetőségét eddig csak a protestáns egyházjog ismerte el. A jogszolgáltatás átalakításának eddigi eredményei csak bevezetői voltak a császár további radikális intézkedéseinek, aki a már megkezdett jogi reformot szokott szívósságával hajtotta előre. A további lépések megtételét hosszú tárgyalások, uralkodói leiratok, a magyar hatóságok részéről felterjesztések és javaslatok előzték meg. Az iratváltások, ell nvélemények József reformjainak előrehaladását bizonyos fokig lelassították, de a céljai felé még töretlen erővel haladó császárt a birodalom külső és belső viszonyainak alakulása még nem állította meg a kitűzött úton. Az 1786-ban életbe lépett reformokat József csak átmeneti megoldásnak tekintette, célja a bíróságok számának további csökkentése, a jogszolgáltatás koncentrációjának folytatása volt. Az erre irányuló tervek során magától értetődően felvetődött az új rendben időszerűtlenné vált kiváltságos kerületek meg-