Századok – 1960

Tanulmányok - Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában 736

A MAGYAR JOGSZOLGÁLTATÁS ÁTSZERVEZÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 737 törvényszékei stb. — hatásköreik kaleidoszkópszerű változatosságával — a szervezetet rendkívül bonyolulttá teszik. A büntető bíráskodás általában egyfokú s a rendi fórumokon történik, a büntető hatalmat így de facto a nemesség s a városi patrícius réteg birtokolja. A központi hatalom ellenőrzése az ítélkezés helyi szerveinek működése felett hiányos, laza s a rendi privilégiumoktól korlátozott. A perindítás s a fellebbezés fórumainak és lehetőségeinek különbözősége a felek osztályhelyzete, a területi és személyi kivált.'ágok s egyes ügyek sajátos természete szerint, még súlyosbítják azokat a zavarokat, melyek a szervezet s a hatáskörök említett változatosságából amúgy is szükségképpen előállnak. Az eljárás a felvázolt képhez hasonlóan nehézkes, bizonytalan, s a Hármaskönyvön és a Praxis Criminalison alapuló anyagi jog — mint maguk a termelési viszonyok az egykorú Magyarországon — rendkívül elmaradott. Az egész magyar jogszolgáltatás tehát elavult, s éles ellentétben áll az Európa-szerte bontakozó, a feudális kereteket Nyugaton már szétfeszítő polgári ideológiával, mely az itt tárgyalt vonatkozásban is új rendet: központosított államapparátust, az államhatalmi ágazatok szétválasztására épült, világosan áttekinthető hivatalszervezetet, megbízhatóbb igazságszolgáltatást, egységes és racionális jogrendszert kívánt. A nyugat-európai feudális államok fejlődésének utolsó állomásához elérkezett Habsburg-birodalomban, ahol az új államrend s a központosított monarchia kialakulásának feltételei a birodalom nagyobbik, osztrák-német részében már adva voltak, sőt a társadalmi fejlődés a reformokat már megkövetelte, e polgári ideológia a császárnak és tanácsosainak gondolkodására erős hatást gyakorolt. Felfogásuk elsősorban a német felvilágosodás, különösen a természetjog eszméit tükrözi, bár, mint tudjuk, pl. maga József a francia felvilágosodás különböző irányzatait, proeminens irodalmát is jól ismerte. Ez a nyugati talajon, a magyarnál sokkal fejlettebb gazdasági-termelési viszonyok között létrejött, polgári jellegű ideológia segített Józsefnek rendszerbe foglalni azokat a tapasztalatokat, melyeket birodalmában tett hosszú utazásain — a mezőgazdaság állapotától az állami és szellemi élet jelenségeiig mindent gondosan tanulmányozva — összegyűjtött. így, ezek hatása alatt alakultak ki, József erős egyéniségében kiforrva, elképzeléí-eiazegységes, abszolút monarchiáról, ahol az uralkodó az állam első hivatalnoka, aki minden erejével az állam hatalmának, az alattvalók jólétének emelésére törekedik, aki viszont — e célok érdekében — minden alattvalójától feltétlen engedelmességet követel, s az útjában álló akadályokat kíméletlenül elsepri. A császári program, a jozefinus álla m jogi reformok tehát — a polgári ideológia igényeivel ennyiben megegyezve — a központi hatalom irányítása szerint simán működő, egységes, cent-. ralizált államszerkezet és jogszolgáltatás kiépítését célozták, oly rendszerét, mely nem tűr meg semmiféle rendi vagy területi partikulárizmust, kiváltságot vagy történeti tradíciót, de amely — s ez viszont a rendszer feudális gyökereit mutatja meg — a társadalom régi osztálytagozódását továbbra is fenntartja, a jelentkező nemzeti igényekkel szemben teljes érzéketlenséget tanúsít, s az alattvalókat, a francia felvilágosodás eszméitől oly eltérő módon, sakkfiguráknak tekinti az uralkodó kezében. A még trónörökös korában kiérlelt program megvalósításához — a jozefinus felvilágosult abszolutizmus államrendjének kiépítéséhez — a császár 1780-ban, trónja elfoglalásakor, nagy alapossággal, kíméletlen eréllyel s fáradhatatlan munkakedvvel látott hozzá. A szisztematikus sorrendben egymás után következő reformok kialakították a birodalom egységes, új államszerve-2 Századok