Századok – 1960
A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721
722 A XX. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS nagy érdeklődést váltottak ki. Az I. Nemzetközi Gazdaságtörténeti konferencián pl. több mint háromszáz szakember vett részt. A kongresszust augusztus 21-én nyitották meg a stockholmi koncertházban. Bevezetőül Sir Charles Webster, a Comité alelnöke megemlékezett Federico Chdbodról, a kiváló haladó szellemű olasz történészről, a Comité elnökéről, akinek nagy része volt még a stockholmi kongresszus előkészítésében, s aki alig néhány héttel a kongresszus előtt húnyt el. Az Unesco, valamint a svéd hivatalos szervek és intézmények képviselőinek üdvözlő szavai után került sor Sture Bolin, a lundi egyetem professzorának „Л vikingek kereskedelme és kereskedelmi útjai" című előadására. A kongresszus munkája csak másnap kezdődött meg az egyes szekciókban; minden szekcióban naponta egy-egy főelőadás (referátum) s a hozzákapcsolódó három-öt korreferátum megvitatására került sor. A főelőadások szövegeit — öt kötetben összegyűjtve — már mintegy hat héttel a kongresszus megnyitása előtt kézhezkapták a résztvevők. A korreferátumok téziseit tartalmazó hatodik kötetet azonban csupán közvetlenül a kongresszus előtt osztották ki a résztvevők között. A 31 referátum (az egyik témával ugyanis két előadás foglalkozott) ki zárólag az írásos anyag alapján került megvitatásra. Maga a vita azonban így is igénybe vette általában a délelőtti órákat. A 114 korreferátum előadói számára egyenként 20—20 percet biztosítottak, hogy már ismertetett téziseiket bővebben kifejthessék. A felszólalásokat átlag háromnegyed órás vita követte. A kongresszus zsúfolt programja a vitaidőt természetesen erősen korlátozta, a referátumok hozzászólói 8—10 percig, a korreferátumokhoz szólók mindössze 5 percig beszélhettek. A vitákban felszólalók számát a jegyzőkönyv elkészültéig pontosan aligha lehetséges megállapítani, úgy gondoljuk azonban, hogy közeljárunk az igazsághoz, ha ezer fölé tesszük a kongresszus munkájában aktívan résztvevő történészek számát. * A továbbiakban — a kongresszus szekcióinak ülésein résztvevő magyar történészek jelentései alapján — megpróbálunk képet adni a. kongresszus, illetve a tudományos albizottságok legfontosabb előadásairól, természetesen a teljesség igénye nélkül. Valamennyi előadás alapos kritikai ismertetésére, a Századok hasábjain, csak akkor kerülhet majd sor, ha a kongresszus jövő év elejére várható rövidített vita-jegyzőkönyve megérkezik. A magyar történészek a kongresszus előtt tartott három albizottság ülésein is részt vettek. A Szláv Bizottság üléseinek programja már korábban is igen nagy, tegyük hozzá, jogosan bíráló visszhangot váltott ki. Míg a kongresszus előadásainak összeválogatásánál ugyanis szemmelláthatóan sikerült elkerülni mindennemű provokatív kérdés napirendre tűzését, addig a szláv bizottság üléseinek tematikáját ez év áprilisában váratlanul megváltoztatták, és ukrán s más nemzetiségű emigránsok jónéhány provokatív célzatú előadását is vitára tűzték. Közöttük — nyilvánvalóan provokatív célzattal, hiszen témájában is aligha tartozik ide — Johann Weidleinnek, a budapesti Volksbund-iskola volt igazgatójának „A magyar nacionalizmus és a németek kitelepítése Magyarországról" c. előadását. Weidlein felfogása e kérdésről — melyet az utóbbi években több munkában is kifejtett — abban foglalható össze, hogy a németek 1945 utáni kitelepítésének egyedüli oka a magyar nacionalizmus volt, mely — nézete szerint — Magyarországon valamennyi politikai irányzat sajátja. Fejtegetéseinek jellemzésére talán elég annyi, hogy a Volksbundot egyszerűen
