Századok – 1960
Krónika - Beszámoló V. Waldapfel Eszter kandidátusi disszertációjának vitájáról 711
KKÓXIKA 711 Fügedi Erik hozzászólása a vitaindító referátumnak ahhoz a megállapításához kapcsolódott, hogy a középkori városkutatásunknak szembe kell nézni a szűk forrásbázis okozta nehézségekkel. Ennek lehető szélesítésére javasolta a régészeti anyag fokozott bekapcsolását, továbbá az adatfeldolgozás új, matematikai-statisztikai módszerének alkalmazását. A matematikai-statisztikai módszer gépi alkalmazása lehetővé teszi — mutatott rá —, hogy egy-egy — az egész városra kiterjedő — forrást számszerűen értékeljünk, s új összefüggéseket tárjunk fel. A várostörténet külföldi irodalmának szemmeltartására Fügedi Erik új folyóirat megindítását, vagy legalábbis a „Tanulmányok Budapest múltjából" című sorozat szemlerovatának ilyen irányú kibővítését javasolta. Kubinyi András, a Vármúzeum munkatársa az újkori várostörténet kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy — bár a felszabadulás óta a munkásmozgalom történetének kutatásában és gazdaságtörténeti vonatkozásban jelentős fellendülés következett be — az újkori várostörténetírás ma sem alakította ki még megfelelő módszereit, s etekintetben várostörténetünk egészéhez viszonyítva is lemaradásban van. Kubinyi András ezután a Budapest Főváros Tanácsa által létrehozott Budapest történeti munkaközösség néhány módszertani tapasztalatát ismertette. Makkai László kandidátus, a Történettudományi Intézet osztályvezetője konzultációs központ felállítását javasolta, azzal a céllal, hogy a várostörténet kutatói bibliográfiai, módszertani, tartalmi és elvi kérdésekben rendszeres tájékoztatásban részesülhessenek. Javasolta továbbá, hogy a várostörténetkutatás személyi bázisának kiszélesítése céljából a Magyar Történelmi Társulat találja meg a módját a vidéki tanárok fokozott bevonásának. A hozzászólásokra adott válaszában Mályusz Elemér sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az újkori várostörténet kutatásának kérdéseire a konferencia nem fordított több figyelmet. Kérte a Társulat vezetőségét, hogy a legújabbkori várostörténet problémáiról szervezzen egy újabb vitaülést, amely a munkásosztály megjelenésével és a városok társadalmára gyakorolt átalakító hatásával foglalkoznék. A vita pozitívumaként Mályusz Elemér kiemelte: a hozzászólók egyetértettek abban, hogy a várostörténet eddigi helytörténeti kereteit tágítani kell, s hogy a várostörténeti kutatásokat a komplex módszerek irányában kell továbbfejleszteni. Ezzel kapcsolatban felvetette az egyetemi történészképzés bizonyos egyoldalúságát, s azon reményének adott kifejezést, hogy egyetemi oktatásunkban a komplex kutatási módszerek elsajátítására a közeljövőben megfelelő intézkedések történnek. Ami a vitaülósen elhangzott egyéb szervezeti javaslatokat illeti, Mályusz Elemér kifejtette, hogy a várostörténeti kutatások fellendítésére — a kutatóintézeti megoldás helyett — változatlanul a problémakörök szerint alakuló és feladatuk elvógzése után feloszló munkaközösségeket tartja megfelelőbbnek. A publikációs lehetőségekkel kapcsolatban hangoztatta, hogy új folyóirat megindítása véleménye szerint ma még korai volna. Inkább magas színvonalú tanulmánykötetekkel kellene igazolni — mondotta —, hogy a kutatók egy-egy városban már együtt vann'ak. Ilyen kötetek múzeumi évkönyvek is lehetnének. Mályusz Elemér végül reményét fejezte ki, hogy a vitaülés kiindulópontja lesz a várostörténeti kutatások fellendülésének, majd az 1960. évi soproni országos történészvándorgyűlést berekesztette. BESZÁMOLÓ WALDAPFEL ESZTER KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL A magyar polgári forradalom ós szabadságharc külpolitikájának történetét történeti irodalmunk ezideig nem kísérelte meg összefoglalóan, kielégítő módon bemutatni. A sok, túlnyomórészt értékes részletösszefüggéseket feltáró tanulmányok anyagára és saját kutatásaira támaszkodva kísérelte meg V. Waldapfel Eszter, hogy kandidátusi disszertációjában ( A független magyar külpolitika 1848—49-Ъеп ) felvázolja a magyar forradalom széleskörű külpolitikai tevékenységét. A disszertáció bevezetőben megállapította, hogy az 1848 áprilisában létrejött „király személye körüli minisztériumot" nem lehet önálló külügyminisztériumnak tekinteni, hiszen Kossuth még július 11-i beszédében is a Pragmatica Sanctió alapján állt, s csak Jellasic fellépése után ismerte fel, hogy elképzelései a birodalom keretein belül nom valósulhatnak meg. Külpolitikai koncepciójának középpont jába ekkor a cári politika elleni küzdelmet állította. A magyar kormány azonban nem ismerte fel a nemzetiségi kérdés rendezésének jelentőségét a forradalom győzelme szempontjából. Szeptemberben
