Századok – 1960

Történeti irodalom - The New Cambridge Modern History. VII. The Old Regime 1713–1763 (Ism. Solt László) 699

TÖRTÉNETI IRODALOM 701 Hogyan értsük meg ebből, hogy a — többek között a társadalmi támaszt kereső központi hatalom lcedvezéseit is élvező — nem teljesen ellenséges környezetben növekvő burzsoázia miért kerül mégis egyre inkább szembe a feudális társadalommal, miért és hogyan vezetnek el az események a francia forradalomig ős egész Európa forradalmasításáig? Hogyan értsük meg az NCMH ábrázolásából, hogy mi forr, mi készül a kötet által felölelt évtizedekben, amikor egyáltalán nem esik például szó arról, hogy a mezőgazdaság egyre csökkenő szolgáltatási képességei folytán, a feudális nemesség, a közvetlen adóztatás (a feudális birtokhoz tartozó területen híd- és egyéb vámok stb. szedése), vagy a közvetett állami adóztatás és jövedelem újraelosztása révén egyre gyakrabban és mélyebben nyúl bele a polgárság pénzeszacskójába és igyekszik a polgári-tőkés haszon egyrészét a maga javára lecsapolni? És hogy ennek folytán, nem különösképpen csodálatos, ha a legkülönbözőbb adóterhek alatt roskadozó parasztság és a privilegizáltak pénzéhségétől, mohóságától szintén nem kiméit polgárság, nem is olyan sokára, a forradalmi mozgalom egy bizonyos szakaszán találkoznak és közösen fordulnak szembe fosztogatóikkal. Az eddigiek alapján esetleg úgy tűnhetik, hogy mindabban, amit felhoztunk, csupán metodikai „elcsúszásról" van szó. Kétségtelenül, erről is. Ha azonban a kor ideológiai tényezőinek értékelését vizsgáljuk, könnyen megérthetjük, hogy másról és többről is. Egyrészt, bizonyos speciális angol nézőponttal van dolgunk, melynek gyökerei — a sajátos történelmi körülmények folytán Anglia ellen forradalmasodó XVIII. századi Európával szemben — úgy látszik, mai napig megmaradtak az angol történelmi szemléletben. Másrészt, a mai polgári történetírás idegenkedő, „spleen"-es ábrázata ez általában a polgári osztály forradalmi korszakának tényeivel szemben. A XVIII. század első felében már éles körvonalai figyelhetők meg az ,,új"-nak, a a francia forradalom révén később egész Európába betörő polgári világnak. A hatalom felé tartó polgári erők „szellemi tüzérségi előkészítése" folyik. A XVTII. század első felének ábrázolásában tehát két nagy feladat és téma adódik: a még hatalmon levő régi rend változatos formáinak bemutatása; az új rend „előkészületeinek" érzékeltetése. Ez utóbbi, az NCMH-nalc. a fentebb jelzett körülmények folytán, csak meglehetősen gyengén sikerül. Mi a kötet véleménye a Felvilágosodás eszmevilágáról? Nem várjuk azt, hogy ezeket az eszméket vizsgálva az NCMH egyébként szenvtelen, „sachlich" stílusát mondjuk olyfajta enthusiasmus váltsa fel. mint amilyen egy XIX. századi honfitársuk írását áthatja (ld. William Edward Hartpole Lecky ; „History of the rise and influence of the spirit of rationalism". 1 — 2. k. 1866). De annál inkább, hogy fejlődéstörténeti szerepüket és társadalmi jelentőségüket értéküknek megfelelően megmutassa. Az NCMH-nak a Felvilágosodás eszmevilágáról adott értékelése a következőkben összegezhető: ezeket az eszméket az jellemzi, hogy sekélyesek, másodlagosak, csupán popularizálásra szorítkoznak, egész fegyvertárukat már előkészítette a XVII. század, stb. Igaz-e ez ? Részben igen. Ahogy Anglia előljárt a történelmi fejlődésben, előljárt az eszmék terén is. Kétségtelen, hogy a XVII. századi angol materializmus és társadalomfilozófia nélkül nincs francia felvilágosodás. Nem lehet vitás, hogy Montesquieu, Voltaire és mások elsősorban az angol példán, angol eszméken nevelkedtek. Ugyanakkor azonban mennyire történelmietlen már magábanvéve is az a koncepció, hogy a XVII. század ideológiailag „lezártan" már mindent produkált és a XVIH. század semmivel nem vitte előbbre ezeket az eszméket. Vajon annyira befejezett és tovább nem fejleszthető a XVII. századi angol filozófia? Vajon nem marad-e fenn a baconi materializmusban a hit és a kauzalitás, a tlieológia és tudomány kettőssége? Vagy a Loeke-féle dualista koncepció nem vezethet-e el ugyanúgy a szubjektív idealista Berkeleyhez, mint Helvetiushoz, Holbach-hoz, Diderothoz ? Es mennyi új gondolattal találkozunk Diderot műveiben (tér- és időelmélete, az élőlények fejlődésére, a fajták változására vonatkozó teóriája stb) ! Az ortodox gondolat fő bástyája a vallás — állapítja meg az NCMH. A támadást viszont ellene, hangsúlyozza ugyancsak az NCMH, már a XVH. századi angol filozófia megindította. Igaz. A vallási kérdésekben azonban a XVII. század a deizmusig, a XVHI. század az ateizmusig jut el. Ateista például Diderot ist aki bírálja a lélek halhatatlanságára vonatkozó vallási dogmákat. Emellett, a deista jellegű francia egyházellenes mozgalom is, az NCMH írója is elismeri, politikaibb szinezetű. radikálisabb és elsőrendű szerepet játszik abban, hogy ezek az eszmek átterjedjenek Európa más országaira, sőt B. Franklin révén Amerikára is . . . * Ez tehát, nagy vonásokban, a helyzet a kötet alapszemléletét tükröző, a tárgyalt kor gazdasági, társadalmi, ideológiai kereteit felrajzoló fejezetekkel.