Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
610 LACKÖ MJKLÓS hez,5 8 új iparágakat hoz létre, növeli a javítóipart stb. Az iparosság helyzetének és számának alakulásában emellett egy sajátos vonás is közrejátszott: a magyarországi iparosság más összetételű volt, mint azokban az országokban, ahol az ipari forradalmat a gépi nagyipart megelőző, kezdetleges, de már tőkés iparformák széles elterjedtsége előzte meg. Ezekben az országokban az iparos népesség jellegzetes típusa, legszélesebb rétege az az árutermelő iparosság volt, amely egyre inkább a tőkések gazdasági hatalma alá került, s amelyet az ipari forradalom azután tömegével deklasszált és változtatott gyári gépmunkássá vagy munkanélkülivé; ez a deklasszálódás a szakképzettség szerepének általános csökkenésével s az addig félig-meddig önálló iparosság súlyos anyagi romlásával járt együtt. Nálunk Magyarországon — mint már utaltunk rá — az ipari forradalom kibontakozásakor a viszonylag alacsony létszámú iparos népesség legfőbb típusa, legszélesebb rétege a kézműves volt, az alapvető iparcikkeket gyártó kisárutermelő iparosság az iparos-népességnek csak kis hányadát tette ki. Az iparosság számbeli növekedése, természetesen, nálunk is igen ellentétes tendenciákat foglalt magában. Az iparosok egy kisebb árutermelő része — döntően a külföldi gyáripar termékeinek behatolása következtében — nálunk is rohamosan pusztult és tünt el. Az iparkamarai jelentések az egész korszakon át panaszkodnak ez iparágak iparosainak tönkremenetele, kilátástalan helyzete miatt. A tímáripar gyorsan hanyatlott.5 9 Az 1880-as években még összesen mintegy tízezer főt kitevő takácsmesterek „hanyatlása és szegényedése szembetűnő" — állapította meg nem sokkal később a kisipar sorsával foglalkozó szerző.6 0 Rohamosan esett vissza a késgyártó, gombkötő, kefekötő, kelmefestő, szappanos, fazekas-kisipar stb. is. Sok iparág tűnt e.l a kapitalista fejlődés közvetett hatására (pl. süveges, sarkantyús stb.). Más területeken azonban — s itt volt az iparosok száma a legnagyobb — a kapitalista fejlődés egyenesen fellendülést eredményezett: a vas-fémipar, a ruházati ipar és az élelmezési ipar területén. A ruházati- és élelmezési kisiparban a fellendülés elsősorban a városi lakosság növekedésének volt a következménye.61 A gyáripari fejlődés szempontjából aznnban a legfigyelemreméltóbb a vas- fém kisipar terjedése volt. 58 Ilyen értelemben beszél Marx arról, bogy pl. a textügyáripar által létrehozott szövetek bősége növeli a szabók számát, amíg a konfekció-nagyipar ki nem alakul. Továbbá: „Hacsak a művelet természete a nagybani termelést már eleve meg nem követelte, az utóbbi évtizedekben újonnan kialakuló iparágak, pl. a boríték-készítés, acélrugó-gyártás stb. rövid átmeneti időszakokként átélték a kézművesüzem, majd a manufaktúra-üzem formáját, mielőtt a gyárüzemhez eljutottak." (I. m. 498. 1.) így növelte pl. az angol ipari forradalom a gépgyártó kisipart stb. — Lenin aláhúzza, hogy a kistermelés különböző ágainak fennmaradása, sőt növekedése szükségszerű minden olyan társadalomban, amelyben a parasztság nagy tömegei megmaradnak. A kisipar növekedése ,,. . . úgyszólván új talajt szánt fel, új területeket készít elő az ország legelmaradottabb vidékein vagy a legelmaradottabb iparágakban a kapitalizmus bekövetkező térhódítása számára. A kapitalizmus növekedése az ország más vidékein, vagy más iparágakban viszont merőben eltérő formában jelentkezik: a kisműhelyek és házimunkások száma nem nő, hanem csökken, mert elnyeli őket a gyár. Világos, hogy amikor valamely ország iparában a kapitalizpius fejlődését tanulmányozzuk, a legszigorúbban meg kell egymástól különböztetnünk ezeket a folyamatokat; összekeverésük csak a fogalmak teljes zűrzavarához vezethet." (Lenin: i..m. 334—335. 1.) 5a Sugár Ignácz : A kisipar sorsa. Bpest, 1901. 41. 1. 60 Uo. 81 1850—1890 között a th. városok lakossága közel 100%-kal, a rend. tan. városoké 80%-kal emelkedett; a vidéki népesség létszáma csak 25%-kal.
