Századok – 1960

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595

GYÁRT MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 601 Mit jelentett ez a fejlődés a gyári proletariátus kialakulása szempontjából? Egyrészt azt, hogy a nagy munkaerőszükséglettel bíró textilipar — s a tömegcikkipar más ága is — bőven meríthetett munkásokat a technika forradalma által tömegével deklasszált félig önálló takácsok, manufaktúra-munkások széles táborából. Másrészt ez a technikai forradalom lehetővé tette a szakképzetlen munkások tömeges alkalmazását. A textilipar — és az egyszerű munkagépekkel dolgozó más tömegcikkeket gyártó ágak — terén kibontakozó ipari forradalom egyik legnagyobb horderejű következménye éppen ebben rejlett: a takács, az iparos szakképzettségére egyre kevésbé volt szükség. Ezzel megnyílt az út az ipari munkások seregének nagyméretű és kíméletlen kibővítésére, a nők és gyermekek, a szakképzetlen mezőgazdasági munkások bevonására a gyári termelésbe. Angliában pl. részben ez volt a háttere a kapitalizmus e korszakában a munkásság különösen brutális, kíméletlen kizsákmányolásának.26

A technikai forradalom ilymódon a gyáripari proletariátus tipikus alakjává, s egyben számbelileg legszélesebb rétegévé a betanított gépmunlcást emelte. A betanított gépmunkás volt az a munkástípus, amelynek létfeltételei a leggyorsabban és a legradikálisabban kényszerültek alkalmazkodni a kapitalizmus viszonyaihoz. Ez a hatalmas létszámú, főleg textilipari gépmunkásság elsősorban az ipari forradalom által szakmájukban is deklasszált takácsokból, kívülük azonban a dolgozó népesség legkülönbözőbb rétegeiből (házüparosok, mezőgazdasági proletárok, napszámosok, nők, gyermekek) regrutálódott, ugyanakkor — egy gép kiszolgálásához kötve — a leggyorsabban és a legerősebben kötődött a gyárhoz és a proletár-sorshoz. Ő volt a munkásságnak az a része, amelyet a legközvetlenebbül érintett a kapitalista termelés, az anarchia és a verseny minden viszontagsága. Az akkor még számbelileg kicsiny, a munkahelyét inkább váltogatni képes, az „önálló" iparossá válás reményével is eltelt szakmunkással, s a falu és a város között vándorló, gyakran idénymunkás napszámossal szemben ő volt a legjobb bázisa az örökletes törzs-proletariátus kialakulásának.27

A XIX. század első felében ez a munkástípus a forradalmi (K. A. Pasitnov : Die Lage der arbeitenden Klasse in Rußland. Stuttgart, 1907. Idézi: Weltner Jakab : A munkálkodó nép helyzete Oroszországban. Szocializmus, II. évf. 1907—1908.) 26

„A munkaerőnek ez az egyre erősödő, extenzív felhasználása, melyet később, a XIX. század második felében, a munkaerő intenzív kihasználása, többek között kvalifikált munkaerő alkalmazása követett, részben arra vezethető vissza, hogy a gép használata egyre több tanulatlan munkás alkalmazását tette lehetővé. Ez a munkaerő összetételében végbement egyik legdöntőbb változás: ha a munkamegosztással már a manufaktúra lehetővé tette a kézműiparral szemben egyre tanulatlanabb munkaerők alkalmazását, a gépesítés ezt a folyamatot rendkívüli mértékben meggyorsította. Az ipari kapitalizmus ezen első szakasza, az egyes munkás átlagos szakképzettsége gyors visszaesésével egyidejűleg, kíméletlenül kibővítette az ipari foglalkoztatottak seregét. Ez azért történt, mert az átlagosan szükséges társadalmi munkának mind kevésbé kellett minőséginek lennie, vagy mert éppen ezért, a munkást már gyermekkorában bevonták a munkába." (J. Kuczynski : A munkásosztály helyzete Angliában. Bpest, 1961. 45—46.1.) 27

„A specializált munkásoknak a manufaktúrát jellemző rangsora helyébe az önműködő gyárban a munkák egyenlősítésének, vagyis nivellálásának irányzata lép" — írja Marx. A gyárak "munkásai három csoportra oszlanak: 1. gépmunkások; 2. „adogatok", akik a gépmunkások kezére dolgoznak (főleg gyermekek); 3. a gépi berendezést ellenőrző és javító személyzet. Ez utóbbiakat, akikhez az akkori kisszámú sza&munkásság is tartozott, Marx így jellemzi: „Magasabb, részint tudományosan képzett, részint kézművesjellegű munkásosztály ez, amely a gyári munkások körén kívül áll és amely csak melléjük van rendelve." E „kézművesjellegű" munkásokat az angol gyári törvények mint nem gyári munkásokat, hatályuk alól kifejezetten kizárták. (Marx : i. m. 454.1.) 7 Századok