Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
588 AND ICS ERZSÉBET mánynak végül is tudomásul kellett vennie —, hogy a „Minden Oroszok Cárja" csak úgy hajlandó fegyveres segítséget nyújtani Ausztriának, ha erre „Felséges ïestvérura, a Császár és Apostoli Király" annak rendje és módja szerint, tehát nyíltan és visszavonhatatlanul felkéri. Ez kitűnt Paskievics válaszából is Schwarzenberg fenti megkeresésére. Ebben igen kategorikusan leszögezte, hogy a cári kormány eddigi megnyilatkozásaiban164 „semmi olyan nem foglaltatott, amely feljogosítaná az osztrák kormányt, miszerint számíthat a mi beavatkozásunkra a magyarországi nagyhadszíntéren. Ez a meggondolás nem teszi lehetővé számomra, hogy teljesítsem Schwarzenberg herceg kérését, mielőtt arra nem kapok utasítást Őfelségétől a császártól."165 Közben Bécsben megérkezett Weiden válasza. Schwarzenberg a minisztertanács április 24-i ülésén bejelentette, hogy a magyarországi csapatok főparancsnoka „ismételten és leghatározottabban állást foglalt annak szükségessége mellett, hogy Magyarországon és Erdélyben orosz segítség vétessék igénybe".166 Ezzel a kérdés eldőlt; már csak a segélykérés diplomáciai lebonyolítása és a részletek megbeszélése volt hátra. Ahhoz ui. nem fért kétség, hogy I. Miklós, ha nem is súlyos aggodalmak nélkül, de nem fog késlekedni, hogy a végveszélyben forgó Habsburg-birodalomnak a'megmentésére siessen. Ausztria szétesése, szabad, független, polgári berendezkedésű nemzeti államok keletkezése a cári Oroszország közvetlen szomszédságában az európai forradalmak újra fellángolásával, annak a cári birodalomba, mindenekelőtt annak lengyel területeire való óhatatlan átcsapásával fenyegetett. Ezzel a veszéllyel szemben eltörpültek mindazok az ellentétek, amelyek a két kabinet között nem egy kérdésben fennállottak. A cár aggodalmait visszatükrözték „atyai parancsnokához" — ahogy Paskievicset nevezte — ez időben írt levelei is. „Bevallom, nagyon nem akaródzik az egész dologba beavatkozni. Az eddigi tapasztaltakhoz hasonlóan csak irigységre, rosszakaratra és hálátlanságra számítok — írta némi előrelátással — és igazán nem avatkoznék be, ha a saját ingem nem volna hozzám közelebb,16 7 ha az ügy nem érintene közelebbről.16 8 Április 25-én közli Paskieviccsel, hogy kész Ausztriának nagy erő bevetésével segítségre lenni, utasításokat ad neki a haditervre vonatkozóan és felszólítja, hogy küldje Berg tábornokot a segélynyújtás hírével úgyszintén a tennivalók megbeszélésére Olmützbe. „Ausztria most teljesen reám bízza a megsegítés módját és mérté-164 Konkrétan Nesselrode ápr. 6-i (márc. 25-i) jegyzékére történt hivatkozás. 166 Paskievics ugyanakkor hozzátette: „Ezeket még a mai napon kérni fogom." (Paskievics—Medem 184.9. ápr. 24. — Uo. Посольтво в Вене 1848—1849. Д. 49. л. 107—108.) Schwarzenberg magyarázkodása ez után az elutasítás — mondhatnánk rendreutasítás — után ugyancsak nem állotta ki a szavahihetőség mércéjét. Többek között arra hivatkozott, hogy ő feltételezte, miszerint Paskievicsnek van felhatalmazása arra, hogy amennyiben az osztrák hatóságok erre felszóUtják, csapataival akár közvetlenül Magyarországra is bevonuljon. (Ld. Medem jelentését az ügyről Nesselrodenak és Paskievicsnek 1849. ápr. 24. — Uo. Канц. 1849. Д. 186. л. 369—363 és Посольство в Вене 1848—49. Д. 4.8. л. 114.) Hiszen éppen Schwarzenberg volt az, aki — mindaddig, míg Weiden nem jelentette Pest feladását — kínosan ügyelt, hogy egy generális segélynyújtás kérelmezésére az osztrák kormány részéről ne kerüljön sor. Az más kérdés, hogy a cári birodalom nagyarányú beavatkozását Magyarországon szívesen látta volna már ebben az időben, de Ausztria részéről történt hivatalos felszólítás nélkül. 168 Az osztrák minisztertanács ápr. 24-i ülésének jegyzőkönyvéből. Közli Kerchnave : i. m. 375. 1. 167 Orosz közmondás. 168 Miklós—Paskievics 1849. ápr. 20. Közli Щербатов : i. m. VI. köt. 281—282. 1.
