Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
580 AND ICS ERZSÉBET és nemzeti mozgalmakon Olaszországban, Németországban és főként Magyarországon. Az osztrák miniszterelnök ebben az időben már egyre inkább kénytelen számolni ezzel. Legközelebbi munkatársával Olmützben, báró Hübnerrel bizalmas beszélgetésben már március 19-én közli, hogy minden jel szerint kénytelenek lesznek az orosz cár segítségéhez folyamodni. Annál is inkább — fejtette ki —, mert véleménye szerint I. Miklós feltétlenül hajlandó lesz nemcsak a diplomáciai, hanem a katonai támogatásra is, „amennyiben a magyar forradalomról van szó,mert ez az ő birodalmát is veszéllyel fenyegeti".122 Schwarzenberg március 25-én gróf Buolnak a hivatalos utasítás mellett egy magánlevelet is küldött, ebben tulajdonképpen már a cár fegyveres beavatkozásának útját egyengette.123 Három nappal később, március 28-án Medem cári követ az osztrák miniszterelnök újabb, az eddiginél elvilegmesszebbmenő sürgős kérését továbbította kormányának. „Herceg Schwarzenberg most kért fel — jelentette Nesselrodenak —, hogy bizalmasan közöljem Excellenciáddal és a varsói herceg tábornaggyal az okokat, amelyek arra késztetik, hogy kormánya nevében a katonai erőknek olyan számban való közvetlen összevonását kérje Bukovina és Galícia határán, hogy azok szükség esetén Ausztria katonai erőivel egyetértésben, döntően felléphessenek a lázadók ellen; utóbbiak katonai tartalékai sajnos igen megnövekedtek."124 Medem egyidejűleg sajátkezű bizalmas levélben részletesebben is informálta a cári külügyminisztert az ügyről:. „Jelenleg arról van szó, hogy Ausztria segítségére menjünk olyképpen, hogy gyorsan végetvessünk a magyar felkelésnek, amely bátorítólag hat valamennyi ország forradalmáraira. Ugy vélem, hogy a saját magunk és Ausztria érdekeiről van szó; ezek e tekintetben ugyanazok, minthogy a lázadás elhúzódása egy velünk határos országban lehetetlen, hogy ne legyen rossz hatással a szomszédos tartományokra."12 5 Március 29-én az osztrák minisztertanács ismételten tárgyalta az orosz segítség kérdését, ezúttal Windischgrätznek március 24-én az uralkodóhoz intézett felterjesztésévelkapcsolatban. Windisehgrätz 1848 október-novemberétől, azaz attól az időponttól kezdve, liogy megindultak a Magyarország elleni hadjárat előkészületei és ezekkel szoros összefüggésben, nem szűnt meg hangsúlyozni mind az uralkodó, mind a kormány előtt a cári birodalom segítségülhívásának szükségességét. Nem csilláit titkot abból, hogy ő az idegen segítség igénybevételét sokkal kisebb bajnak tartja, sokkal kevésbé veszedelmesnek, mint bárminemű engedményt a forradalmi pártnak, mert az „csak a teljes felbomláshoz vezethet".126 Március legelején a császárhoz fordult ilyen irányú felterjesztéssel és ugyanakkor Schwarzenberghez is, mégpedig a következő bizalmas és őszinte indokolással: „Azt is meg kell gondolni, hogy amennyiben a polgárháború, Magyarországon soká elhúzódik, nemcsak tönkre fog menni az egész ország, hanem a lakosság szelleme itt és az egész Monarchiában olyannyira megromlik, hogy annak kiszámíthatatlan következményei lesznek."12 7 122 Hühner : i. m. 377—378. 1. 123 Schwarzenberg—Buol 1849. márc. 25. — St. A. W. Staatskanzlei. Pol. Arch. X. Rußland. Nr. 27a; ld. ugyancsak Hübner: i. m. 377—378. 1. jegyzet, 124 Medem—Nesselrode'1849. márc. 28. —АВПР. Канц. 1849. Д. 180. л. 251—252. 125 Medem—Nesselrode 1849. márc. 28. — Uo. 1. 550—551. 126 Windisehgrätz—Schwarzenberg 1849. febr. 16. Közli Andics E. : A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848—49-ben. Bpest. II. köt. 500—502. 1. 127 Windisehgrätz—Schwarzenberg 1849. márc. 2. — St. A. W. Pol. Archiv. Acta Secr. 582. Sk. magánlevél.
