Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
578 AND ICS ERZSÉBET Schwarzenberg abban a kétségbeejtő helyzetben, amibe Bem sikerei hozták a császáriakat Erdélyben, nem mindennapi taktikázáshoz folyamodott. Puchner tábornoknak január 23-án küldött utasításában a legkifejezettebben állást foglalt az orosz csapatok igénybevétele ellen: „Ausztria elég erős ahhoz, hogy saját eszközeivel győzze le a belső ellenséget."112 Nemkevésbé határozott volt a Buolnak küldött instrukció: „Ausztria meg fogja tudni oldani saját erejéből a feladatot: elnyomni a lázadást és helyreállítani a belső rendet és nyugalmat a birodalom minden részében." Ugyanilyen értelemben nyilatkozott az osztrák miniszterelnök Medemnek is.11 3 Ugyanakkor bizalmas, szóbeli utasításában szabad kezet adott Puchnernek a tennivalókra vonatkozóan.114 Azaz Schwarzenberg egyáltalában nem akarta a cári csapatoknak Erdélybe való bevonulását megakadályozni, de minthogy attól tartott, hogy ez nagy zavart kelthet az európai politikában, igyekezett a felelősséget a „katonákra" hárítani, mint akik a kormány megkérdezése nélkül, önhatalmúlag cselekedtek. Puchner ismételt kérésére a cári orosz hadsereg mintegy 5—6000 főt számláló egységei február első napjaiban be is vonultak Brassóba és Nagyszebenbe. Miközben az osztrák miniszterelnök, további alibi-bizonyítás céljából, Medem cári követ előtt hivatalosan leszögezte azt az óhaját, hogy a cári csapatok Erdélyben való tartózkodása mind térben mind időben a minimálisra korlátozódjék,115 báró Puchner, aki mint tapasztalt, öreg katona megértette, hogy neki milyen szerepet szántak, nyugodtan arra kérte az orosz hadvezetőséget, hogy a csapatokat hagyják „mindaddig Nagyszebenben és Brassó városában, amíg ő nem jelzi, hogy meg tud lenni támogatásuk nélkül. . . Ellenkező esetbena csapatok Erdélybe küldése egyáltalán nem érné el célját."116 Ezek valóban mindaddig bennmaradtak Erdélyben, amíg Bem ki nem verte őket. Március 11-én Nagyszebennél fényes győzelmet aratott mind az osztrák, mind az orosz császári csapatok felett, majd egész Erdélyt megtisztította tőlük. így ért dicstelen véget az első cári intervenció Erdélyben, amely körül az osztrák kormány olyan kétszínűén bábáskodott. Nagyszeben elestének kérdését az osztrák minisztertanács rögtön a hír vétele után napirendre tűzte. A „herceg Schwarzenberg által a Minisztertanáccsal közölt hír Nagyszeben elfoglalásáról a lázadók által, mély és fájdalmas szenzációt keltett" —• olvassuk a március 23-i ülés jegyzőkönyvében.117 „Kínos benyomást" keltett a hír "az osztrák kormánykörökön túlmenően mindazokban, akik a cár segítségében oly nagyon bíztak, „a közönség jó-112 Schwarzenberg—Puchner, 1849. jan. 20. — St. A. W. Staatskanzlei Pol. Arch: X. Rußland. 27a. 113 Schwarzenberg—Buol 1849. jan. 25. — St. A. W. Staatekanzlei. Pol. Arch. X. Rußland. Nr. 27a, és Medem—Paskievics, 1849. jan. 21. — АВПР. Посольство в Вене, Varia 1847—1856. Д. 41. л. 23. 114 Ld. Helfert : i. m. IV/2. 340. 1. A legbizalmasabb osztrák levéltári anyagokba széles betekintést nyert Helfertnek ezt az állítását az általunk talált okmányok is igazolni látszanak. Nevezetesen a január 20-án Puchnernek küldött utasítás, úgyszintén az utasítást átadó bizalmas futár megbízólevelének rendkívül kétértelmű megfogalmazása. 115 Vö. Medem—Nesselrode 1849. febr. 16. — АВПР. Канц. 1849. Д. 186. л. 119. Orosz fordításban közli Авербух : i. m. 278. 1. 116 Lüders—Medem 1849. márc. 13. — Uo. Посольство в Вене. Varia 1847— 56. Д. 41. л. 25—26. 117 St. A. W. M. R. Protokoll. — Min. Z. 936/849. — Részben közli Kerchnave : i. m. 352—354. 1.
