Századok – 1960

Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505

AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VJÉGÉX II. 529 számtalan, ma még — véleményünk szerint — eléggé nem ismert tényezőnek, amelyek együttesen a megelőző időszakhoz képest több mezőgazdasági áru eladását tették lehetővé. A hazai iparral szemben támasztott követelmény Hipolit kiadásának tükrében a mezőgazdasági nyerstermények értékéhez képest igen csekély. A hazai áruk beszerzésére fordított összegnek mindössze 20,9%-a esett az iparra, Miután iparunk fejlődésének kérdése szempontjából itt a nyers szám nem nyújt elegendő felvilágosítást, kénytelenek leszünk részletekbe menő bontást adni. Fémipari áruk beszerzésére Világítási ipari ,, ,, Szövőipari ,, ,, Bőripari ,, ,, Faipari ,, ,, Élelmiszeripari ,, ,, Kuházati ipari ,, ,, Építőipari ,, ,, Egyéb ipari „ 539,28 fl 41,4% 166,18 )) 12,8 „ 99,47 9) 7,6 „ 191,17 f> 14,7 „ 152,42 » 11,7,, 13,29 ft 1,0 „ 15,70 68,45 >» 1,2 „ 15,70 68,45 » 5,3 „ 55,75 4,3 „ Összesen: 1301,71 „ 100,0,, Az élen a fémipar áll, de a magas arányszám túlnyomó része nemesfémekkel foglalkozó ötvösök zsebébe vándorolt, mert az 539,28 fl-ból a királynak ajándékozott kupa egymagában véve 412,— fl-ba került. A bőripar képviseletében a nyergesek és a szűcsök jelennek meg, a fényűző lószerszámok és subák készítői. A ruházati és szövőipar a külföldi hasonló áruk versenyében megnyomorodva minimális aránnyal szerepelt. Az élelmiszeripar is igen kis mértékben részesült az érsekség jövedelméből, de lehetséges, hogy ez az arányszám nem egészen fedi a valóságos helyzetet. A 13,29 fl. akkor merült fel, amikor a kakati pékektől kenyeret kellett vásárolni a királyi kíséret ellátására. Az érsekségnek azonban volt saját pékje és a szakácsok nyilván a mészáros szakma feladatait is ellátták. Ennek ellenére valószínűnek kell tartanunk, hogy az érseki konyha 2422, — fl-t kitévő számlájában még más élelmiszeripari cikkek (készáruk) vételára is bennfoglalta tik Magasra azonban még így sem tehetjük az élelmiszeripar részesedését, mert a saját molnár és saját pék alkalmazása erősen csökkentette ennek az iparágnak esélyeit. Országos viszonylatban túlzottnak kell tartanunk a vüágítási ipar arányát is, mert az egyházi célra vett gyertyák és mécsesek túlságosan sokba kerültek. Ez is egyike azoknak a pontoknak, ahol a számok eszünkbe juttatják, hogy Hipolit egyházi méltóság volt. Mindez a hazai ipar fejletlenségét dolkumentálja, de a fejletlenségnek még más jeleivel is találkozunk. Az építőipar és a faipar termékeinek tekintélyes részét háziiparszerűleg állította elő a parasztság. Ők készítették a zsindelyeket, hordódongákat, valószínűleg a deszkákat is, ők égették a meszet. Nem ipari központok, nem városi iparosok árui ezek, hanem a mezőgazdasággal foglalkozó népesség mellékfoglalkozásának, háziiparának termékei. Az alkalmazottak természetbeni ellátásából még az iparcikkekkel szemben támasztott igények is meghatározhatók. Mint mondottuk, igen sok alkalmazott kapott természetbeni ellátás címén ruházati cikkeket. Azt csak természetesnek kell tartanunk, hogy a közvetlen kíséret, a nemesi bandérium tagjai vagy a kis- és középnemes származású officiálisok külföldi szövetet kaptak,