Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
516 FÜGEDI ERIK i Az alkalmazottak túlnyomó része nemcsak fizetést, hanem természetbeni ellátást kapott. A természetbeni ellátás történhetett nyersanyagok (bor, gabona stb.) kiadásával vagy úgy, hogy az illetőt a vár valamelyik asztalához osztották be étkezésre. Az udvari kíséretnél ez utóbbi formát találjuk meg, az officiálisoknál az előbbit. Ha gondosan átnézzük az 1489. évi személyi számlákat, akkor valóban találkozunk a természetbeni ellátás bizonyos nyomaival. Sokszor találkozunk olyan természetbeni ellátással, amelyet az évi sallárium terhére számoltak el. Az officiálisoknak 5,— fl-os egységáron átadott pozsonyi bor értéke is úgy ezerepei, hogy azt az officiálisok készpénzköveteléséből vonják le. Előfordul az is, hogy a gardrobszámlán máielszámolt szövetek értéke lép fel itt újra, mert a kérdéses szövetet az érsekség valamelyik alkalmazottja részére vették. Ugyanígy szerepelnek az alkalmazottaknak átengedett jövedelmek is. Ezek a tételek ugyanúgy beleszámítanak a salláriumba, mint a kifizetett készpénz, de az alkalmazás feltételei közt nem szerepelnek. S ezzel ismét eljutottunk a bevételek során már felbukkanó pénzkímélő forgalomhoz. Az érsekség hatalmas jövedelme mellett sem volt abban a helyzetben, hogy alkalmazottait pontosan és idejében fizesse. Ezért az alkalmazottakkal szemben fennálló kötelezettségének úgy igyekezett eleget tenni, hogy jövedelmének egy-egy részletét engedte át törlesztésképpen. Különösen feltűnő ez az officiálisok esetében, akiknek fizetését nem készpénzben, hanem teljes egészében valamilyen jövedelmi forrás átengedésével törlesztette le. A különböző napokon esedékes cenzusok, a kisebb tizedek, a malmok és a vámbevételek jelentős része ilyen módon az officiálisok zsebébe vándorolt. A lebonyolítás formája nem mindig világos. A kisebb tizedeknél tudjuk, hogy nem a tényleges bevételt, hanem a bérleti összeget számolták el. A cenzusnál és más hasonló földesúrig jövedelmeknél azonban bizonyos, hogy nem a várható, hanem a tényleges bevételt vették fel az officiálisok. Ezt abból következtethetjük, hogy a cenzus tényleges bevételét falvanként feltüntették.14 3 Ugyanez történt a malmok és vámok jövedelmével. Feltehető ezért, hogy az officiálisok a ténylegesen beszedett jövedelmet kapták kézhez. A tényleges jövedelemnek ilyen módon való utalványozása a legnagyobb mértéket éppen az officiálisoknál, a birtokigazgatás személyzeténél érte el. A salláriumnak 71,5%-át nem készpénzben, hanem érseki jövedelmek átengedésével egyenlítették ki. Kisebb arányokban a közvetlen udvari kíséret is tekintélyes természetbeni ellátásban részesült sallárium fejében. E mögött az összeg mögött azonban már más gesztiók állnak. Bár itt is nem egyszer előfordul a jövedelem közvetlen utalványozása, sokkal többször találkozunk olyan esettel, hogy az udvar tisztviselője valamilyen szövetet, prémet, subát vagy más ruházati cikket kapott az érsekségtől készpénz helyett.14 4 113 A bevételi számlákon a falvak jövedelmét úgy tüntették fel, mintha azt a falu bírája szolgáltatta volna be, s oldalt megjegyezték, hogy a kérdéses jövedelmet melyik officiális kapta meg salláriumként. Lehetséges, hogy a jövedelmet közvetlenül az officiális kapta kézhez és a falvanként bevezetett befizetések az б feljegyzésén alapultak. Lehetséges azonban, hogy az összegek a provisor közben jötté vei kerültek az officiálisokhoz. Biztos, hogy ezek a tételek készpénzben futottak be és nem természetben. Az itt leírt könyvelési módszert egyedül a drégelyi uradalom esetében nem követték, ott pl. a cenzusjövedelmet nem részletezték, mert azt közvetlenül a várnagy vette kézhez. 114 Pl. di Silvestri istállómester 12,50 fl értékben firenzei bíborszövetet, 4 fl értékben zöld szövetet és 18,— fl értékben egy cobolyprómes kabátot kapott, melyet Cecei Kis szállított (Usita 1489, p. 117).
