Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VËGÉX II. 507 Érseki birtokon beszerzés 945,22 fl 65,3% Budán 492,62 „ 34,0 „ Egyébütt 9,19 „ 0,7 „ Összesen 1,447,Л fl 100,0% A mezőgazdasági nyerstermények túlnyomó részét tehát az érsek saját birtokain vásárolta meg. Ehhez a túlnyomó részhez tartozott a gabona, a bor és a tűzifa. Érdekes, hogy a mezőgazdasági nyerstermenyek értékesítésének központja nem Esztergom volt, hanem a vele szemben fekvő Kakat (a mai Párkány). Esztergomban az érsek csupán bort és kismennyiségű tűzifát szerzett be, de a gabona- és állatvásárlás Kakaton történt. Л fűszerek és déligyümölcsök beszerzésének helye Buda volt, még a kis tételeket is onnan hozatták. Jellemző Esztergom e korabeli hanyatlására, hogy fél font borsért Budára kellett küldeni. Budán és az érseki birtokon kívül mezőgazdasági nyersanyagot az érsek csupán négy helyen szerzett be. Bécsben a bécsi ház fenntartása céljából kis mennyiségben, a szobi és pilismaróti királyi jobbágyoktól tűzifát és Pozsonyból bort. Ez utóbbit itt most csak teljesség kedvéért említjük meg, mert ez a tétel a kiadások közt nem szerepel. Külön megvizsgáltuk a mezőgazdasági nyerstermények árait. Vizsgálatunknál abból indultunk ki, hogy az érsek talán azért szerezte be ezeket az anyagokat saját birtokain, mert ott olcsóbban kapta. A fa- és élőállatárak összehasonlítása azonban azt mutatja, hogy az érsek saját birtokain is megfizette a szokásos árat. 2. Ruházkodás A hatalmas személyzettel rendelkező, bizonyára fényes érseki udvartartás ruházkodásra tekintélyes összeget költött, főképpen szövetekre és prémekre. A szövetek közül —- amint ez Hipolit és közvetlen kíséretének származása alapján várható — elsősorban olasz szövetek, főként veronaiak szerepeltek. A firenzei és veronai szövetek mennyiségben a legnagyobb tételt jelentik. Ezek mellett jelentősebb mennyiség volt még az aacheni. Mind értékre mincl mennyiségre a legkevesebb a dél-német és sziléziai posztó. Ezt a két szövetfajtát — a kor szokásának megfelelően — a zsoldosok ruhájának készítésére használták fel. A magyar gyártmányú és a szolgák ruházatára nagy mennyiségben vásárolt abaposztó (griseus) értékének más szövetek árával való összehasonlítása jól jellemzi az úr és szolga közti arányokat. Egy sing abaposztó ára 3,3 dénár volt, egy sing veronai szöveté 0,34—1-fl, egy sing londoni 2,— fl, és egy sing firenzei bíborszöveté 2,50 fl, tehát majdnem százszorosa az abaposztónak. A külföldi szöveteknek a középkori magyar gazdasági életben játszott jelentős szerepére való tekintettel a szövetárakkal kapcsolatban még egy megfigyelésre kell felhívnunk a figyelmet. A 23. sz. táblán összeállítottuk a Hipolit-kódexekben található szövetárakat és összehasonlítottuk a Kováts Ferenc által közölt vámértékkel és a tényleges árakkal, valamint a brassói huszadjegyzékben szereplő vámértékkel. Sajnos a magyar forrásanyagban található tényleges árak összegyűjtése még nem történt meg, így kénytelenek vagyunk az esztergomi számadásoknak e néhány adatából kiindulni. A tábla világosan mutatja, hogy míg a nagyértékű olasz és angol szövetek vámértéke változatlan maradt, addig a sziléziai posztó vámértéke csökkenő tendenciát mutatott. Hipolit vásárlásai arra engednek következtetni, hogy a tényleges 1*
