Századok – 1960

Krónika - Balázs Béla (1918–1959) (M. Somlyai Magda) 456

458 KRÓNIKA volt. Emellett egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy elmélyedjen történetírói munkájában, hogy műveivel szolgálja a munkásosztály, a szocializmus ügyét. Történetírói munkásságának fókuszában — ismerve életútját — mi más állhatott, mint megértetni, a maga bonyolultságában értetni meg a magyar társadalom legújabbkori fejlődésének törvényszerűségét, hogy ennek feltárásával — erejéhez képest — segítse a Pártot a társadalmunkban ma jelentkező problémák megértésében és a tennivalók helyes megjelölésében. A népet kereste, kutatta a történelemben, a nép történelemformáló erejének legközvetlenebb megnyivánulásait. Speciális munkaterületén, a magyar népi demokrácia létrejöttének históriájában, még ennél is továbbment ebben a vonatkozásban: a népet nem csak mint a történelmet alkotó erőt ábrázolta, hanem — értékes módszertani kezdeményezéssel — meg is szólaltatta és a mindennapi élet hőseinek tanúvallomásait, a személyes visszaemlékezéseket, mint egyik fontos forráscsoportot használta fel. ( A személyes visszaemlékezések felhasználása népi demokráciánk történetének feldolgozásában. Századok 1955. 6. szám.) Mint történész sem a könnyebbet, a gyors egyéni érvényesülést biztosítót kereste, hanem a nép számára hasznosat. A magyar népi demokrácia történetének kutatásával csaknem töretlen úton járt, s ezért talán lassabban haladt, mint akik a széles, kitaposott országutat választották. Megjelent és hátrahagyott munkái azonban még így is nélkülözhetetlen, alapvető forrásai lesznek a felszabadulást követő idők történetének. (A nemzeti bizottságok szerepe népi demokráciánk létrejöttében. Tanulmányok a népi demokrácia történetéből. 1955 ; A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon. Századok. 1957. 1—4. sz. ; Adalékok a tiszántúli baloldali mozgalmak történetéhez az ellenforradalom kor.;; szakában. Történelmi Szemle. 19-58. 1. sz. ; Demokratikus tömegmozgalom és nemzeti bizottságok a felszabadult Magyarországon [kéziratban].) Előtte egy magyar történész sem fogalmazta meg olyan szigorúan a mai történetíró feladatát, mint ahogy ő a maga számára, senki nem dolgozott akkor azon a területen, ahol ő elindult. Elindult és messzire jutott, de nem érkezett az út végére. Nam írt annyit, mint írhatott volna, ha nem vállal annyit a közösség munkájából. Hajszolt életében még inkább csak halmozta az ismeretanyagot, a megírandó gondolatokat; az ellenforradalmi lázadás után azonban azonnal már betegen alig egy óv alatt, könyvet írt az események jobb megértésére (A középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében. Egy évszázad magyar történelmének néhány sajátosságáról. 1849—1945. Kossuth Könyvkiadó, 1958), amelyben, ha nem is jutott végleges eredményekre, az utolsó száz év magyar fejlődésének számos lényages kérdését vetette fel ós világította meg. Tragédiája, hogy ereje, idegrendszere akkor mondta fel a szolgálatot, amikor a szocializmusért folytatott harc —'amire egész tudatos életét feltette — hazánkban is jobb útra fordult, amikor a mai, tisztultabb politikai légkörben igazán nekiláthatott volna az alkotó munkának. Gazdag örökséget s komoly intést hagyott ránk. Sírjánál azoknak, akik barátainak vallhatták magukat — s most úgy érzik, szegényebbek lettek azáltal, hogy nem formálódhatnak vele együtt tovább —• s azoknak is, akik nem értették meg — van elgondolkozni valójuk. S lia ezt megteszik, akkor a felszabadulás utáni első történészgeneráció első halottja, Balázs Bála, még halálával is szolgálatot teljesített. M. SOMLYAI MAGDA