Századok – 1960

Krónika - Egy román történetíró halálára. Barbu T. Campina (1923–1959) (Csatári Dániel) 453

KRÓNIKA EGY ROMÁN TÖRTÉNETÍRÓ HALÁLÁRA Barbu T. Câmpina (1923—1959) A román történetírást fájdalmas veszteség érte. 1959. szeptember 18-án hosszas szenvedés után elhunyt Barbu T. Câmpina állami díjas történész, a Román Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének helyettes igazgatója, а О. I. Parhon Egyetem Történelmi Karának előadó tanára. Barbu T. Câmpina a román történetírás azon nemzedékéhez tartozott, amely 1944. augusztus 23-a után nőtt fel s kezdte kifejteni alkotó képességeit. Kezdettől fogva a román történetírás nagy Ígéreteként tartották számon, s mikor fiatalon meghalt, már komoly tudományos eredményeket fűzhettek nevéhez. A korai középkorral, a román nép törökellenes harcaival, Vlad Tepeç és Nagy István korával foglalkozó tanulmányai (Le problème de l'apparation des états féodaux roumains, Cercetäri eu privire la baza sociala a puterii lui Çtefan cel Mare, Ideile Cäläuzitoare ale politicii lui Çtefan cel Mare) a román történetírás számottevő értékei. 1942-től tagja volt a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, ahol már korán megismerkedett a marxizmus-leninizmus eszméivel, a történelmi materializmussal, melynek ismerete, párosulva tehetségével, lehetővé tette, hogy magasszínvonalú munkákat alkothasson. A nem mindennapos felkészültségű román történész halála a román-magyar szellemi közeledés ügyét is érzékenyen érintette. Munkáinak néhány részlete ugyanis közös történelmünk távoli évszázadok ködébe vesző pontjait tárgyalta. A magyar szakemberek ezért történetírói tevékenységét nagy érdeklődéssel kísérték. Megállapításainak egyikével-másikával folytatott, a tudományosság keretei között mozgó viták azonban sohasem vonták kétségbe a magyar—román történész együttműködés ügyének érdekében kifejtett személyes fáradozásainak értékét. Azok számára, akik ismerték, rokonszenves volt a megértés, amellyel a közös kérdésekhez közeledett, s a lelkesség, amellyel ezek megoldásán munkálkodott. A sírhantját borító koszorúk egyikébe gondolatban a mi virágunkat is belefontuk . . . CSATÁRI DÁNIEL