Századok – 1960

Történeti irodalom - Szabó Pál Zoltán–Ruzsás Lajos: A török Pécs (Ism. Benda Kálmán) 432

432 TÖRTÉNETI IRODALOM fehérvári és debreceni kötet mind beosztásában, mind feldolgozási módjában egységesebb, a már kialakultabb, érettebb formát tükrözi. Sajnálatos azonban, hogy az egész sorozatban a szerkesztés munkája kisebb-nagyobb hiányokat mutat. Valamennyi kötetből hiányzik az előszó, a kötet céljának meghatározása, de úgy látszik, hogy a szerzők tájékoztatása sem volt elég részletes, mert meglehetősen ingadoznak a városképi vizsgálat és településtörténet között. Nem látszik elég gondosnak a szerkesztés munkája a külsőségekben sem. A jegyzetelés módja mindhárom kötetben eltérő. Fitz részletes jegyzeteket ad a szöveg végén, Balogh az irodalmi utalásokban nyújt az egyes kérdésekre vonatkoztatóan tájékoztatást. A képek számozása sem teljesen egységes. Azt hisszük, hogy egy sorozat, melynek ilyen elsőrangú szakértőket sikerült megnyerni, megérdemelné a gondosabb szerkesztéssel járó vesződséget és költséget. A kiadónak ezt a hibáját bizonyos fokig ellensúlyozza a kötetek gondos külső kiállítása, a jóminőségű papír, a felvételek szép visszaadása és az ízléses borítólap. A felsorolt hibák ellenére örömmel üdvözöljük ezt a sorozatot, mely a nagy művészettörténeti topográfia megjelenéséig értékes segítséget fog jelenteni várostörténeti munkánk során. A sorozat célja, azonban nem elsősorban új tudományos eredmények közlése volt, hanem az egyes városok műemlékeinek megismertetése, megértésük iránti érzék fejlesztése. Gerő Eger-jének második kiadása arra mutat, hogy ez a feladat is sikerrel járt. A történész csak megnyugvással veheti tudomásul, hogy régészeink és művészettörténészeink erőfeszítése elősegíti a hagyományok ápolását, növekvő városainknak történeti szempontból tekintve egyik legfontosabb kulturális feladatát. FÜGEDI ERIK SZABÓ PÁL ZOLTÁN—RUZSÁS LAJOS: A TÖRÖK PÉCS (Pécs, 1958. 83 1. '+ 25 képmelléklet) Szabó Pál Zoltán 1941-ben megjelent tanulmányának Ruzsás Lajos által bővített újabb kiadása módszerében mintaszerű, eredményeiben érdekes és tanulságos helytörténeti monográfia. Pécs városa 1543-tól 1086-ig volt a török kezén, ezt a zárt korszakot vizsgálják a szerzők, fényt derítve a város elfoglalásával kapcsolatos hadieseményekre, a török hadsereg és közigazgatás berendezkedésére, majd a városi lakosság életére. Különösen érdekesek a város iparáról, mezőgazdaságáról és kereskedelméről írottak — főként Ruzsás kutatásainak eredményei. Megtudjuk, hogy egyes iparágak a törökkézen levő városban is tovább éltek, sőt valamit fejlődtek is; így a katonaság ellátása szempontjából fontos malom-, vas- és fémipar, valamint a betelepült török mesterek módszereivel is gazdagodó bőr- és fazekasipar. A város körül virágzó szőlőtermesztés mindvégig egyik fő jövedelmi forrása volt a lakosságnak, bár a szőlőskertek nagyobb része a török tisztviselők és katonák tulajdonába került. Több máig élő keleti szőlőfajta és gyümölcs ekkor honosodott meg. Lényeges változás állt be a kereskedelemben. Fő útvonala immár nem az ország belseje és nyugat, hanem délkelet, az Oszmán Birodalom ázsiai piacai felé irányult. A kereskedelemből azonban Pécs magyar lakosságának alig volt haszna. A mezőváros korábban jómódú kereskedő rétege hamarosan eltűnt, hogy helyét görögök, rácok és bosnyákok meg dalmátok foglalják el. Ezek közvetítették a Magyarországon szerzett zsákmányt keletre, helyükbe textíliákat, rézárut, fűszert és gyümölcsféléket szállítva. Aleigázott magyar lakosság köréből fennmaradt hagyatéki leltárak kiáltó szegénységről tanúskodnak. Az egyre nyomasztóbb török adók, az időről-időre megújuló sarcolások elől sokan meg is szöktek. 1554-ben 275 keresztény házat vettek fel az adójegyzékbe, 1582-ben már csak 195-öt. A pusztulás azután teljessé vált a XVII. század végén, a török kiűzése során. 1086 októberében, 143 év után, a felgyújtott és leégett, kirabolt város ismét keresztény kézre került, hogy a pasák után megismerje a császári generálisok uralmát. A nyomdailag csinos kiállítású kis könyvet Péos egykorú metszetei és a város törökkori emlékeinek fényképei díszítik. BEND A KÁLMÁN