Századok – 1960

Történeti irodalom - Im Reiche des Goldenen Apfels (Ism. Benda Kálmán) 428

TÖRTÉNETI IRODALOM 429' ben a legilletékesebb forrásokhoz forduljon, különösen az új- és legújabbkori események ismertetésénél. Nem tekintette — helyesen — feladatának azt sem, hogy a romániai nemzetiségi kérdésről ,,á teljesség és a lezártság igényével" adjon számot és mondjon véleményt. Mindennek ellenére Csatári mind politikai, mind történeti szempontból jó munkát végzett. Politikai szempontból azért, mert egész anyagával azt illusztrálja, hogy a két nép baráti kapcsolatát két hatalmas — a polgári történetírás által kevesebb figyelemre méltatott — tényező: a közös szabadságharcok és a két nép kizsákmányolt osztályainak közös társadalmi harcai teszik időtállóvá. Helyesen mutat rá arra a gátló körülményre, melyet ezen a téren mindkét ország régi, sovinizmust, nacionalizmust hirdető társadalmi rendje s azok tudományos képviselői jelentettek. Ugyanekkor viszont tárgyilagosan jelzi, hogy a régi társadalmi rend uralmának ideje alatt is folyamatosan élt a két nép haladó felfogású politikusainak és tudósainak lelkében az őszinte barátság gondolata, — hogy ez a gondolat a lehetőségekhez mérten hatott a társadalomban, — hogy ennek teljes kifejtésére csupán a szocialista társadalmak építése adta meg a lehetőséget. Történeti szempontból anyagát a fent vázolt elveknek megfelelően dolgozta ki. Természetes, hogy a műben kisebb helyet foglal cl a középkor; ezen a téren is elsősorban a közös küzdelmek kerülnek élesebb megvilágításba. A kötet nagyobbik fele, mintegy öthatoda az új- és legújabbkori eseményekkel foglalkozik. A középkori rész főtémái — kissé túlságosan laza szövésben — a bábolnai felkelés, a török, majd a német ellen vívott közös harcok, 1514, a Rákóczi-szabadságharc, a Hóra-felkelés és 1848—1849. Szervesebbé válik mondanivalójának összefüggése 1807, majd különösen 1918 után. Az első világháborút megelőző korszakról írt fejezetek közül különösen hasznosak a közös munkásmozgalmi küzdelmekről, valamint a magyar és román munkásosztálynak a Tanácsköztársaság alatt megnyilvánuló szolidaritásáról szólóak. A két világháború közti korszakot tárgyaló szakasz — bőséges forrásanyag alapján — új megvilágításba helyezi a két nép viszonyának félremagyarázott, félreértett történetét. Nem feledkezik meg a feltétlenül szükséges politikai történeti aláfestésről sem, azonban elsősorban a tudományosan érdeklődő nagyközönség által nem, vagy kevésbé ismert adatokat emeli ki, -— azokat, melyek ismét a közös eszmei küzdelemre vonatkoznak. Különös figyelmet érdemel a műnek azon fejezete, mely a két ország uralkodó osztályainak a nemzetiségi elnyomás terén végbement szerepcseréjéről, valamint a magyar, erdélyi és román uralkodó osztályok „csúcsai paktum"-nak nevezett kompromiszumáról szólnak. A haladó szellemű írók és tudósok legjelentősebb közeledési kísérleteinek rövid szemléje arról győz meg, hogy a téma még közelebbi, alaposabb kidolgozást igényelne. A mű utolsó szakasza — közel száz oldalon — a legújabbkori történelem vonatkozó eseményeit tárgyalja 1944—1948 közt, rövid kitekintéssel az azt követő évekre. Történeti szempontból mind a négy főtéma döntő fontosságú: a román csapatok szerepe hazánk felszabadításában, a romániai nemzetiségi kérdés, a haladó magyar állam közreműködése a közeledés gondolatának elterjesztésében, a két ország politikai viszonya. A hadtörténeti rész a legpontosabban kidolgozott; a romániai nemzetiségi helyzetről szóló fejezet — mely a legkényesebb témát veti fel — élesen mutatja, hogy voltaképpen a román monarchia felszámolása, állami és társadalmi rendjének gyökeres átépítése tette lehetővé a kérdés megoldását célzó intézkedések meghozatalát. A mű végül röviden ismerteti az 1948—1952 közti román alkotmánymódosítások nemzetiségi vonatkozásait s a Magyar Autonom Terület megalakulását. Függeléke az 1948. évi, a kulturális együttműködést szabályozó egyezmény szövegét közli. Összefoglalóan: Csatári Dániel munkája politikai és történeti szempontból komoly eredményt nyújt, — a lehetőséghez mérten bőséges forrásanyag alapján, olvasmányos formában, fokozatosan javuló szerkezeti egységben. A téma — melynek vázlatát óhajtotta nyújtani — további'munkára kell hogy serkentsen. Kívánatos lenne, ha — a két nép kapcsolatait és egymásrautaltságát külsőleg is dokumentáló országközi együttműködés gondozásában—• egy nagoybb terjedelmű, a tárgyalt műben kevesebb figyelemre méltatott vonatkozásokat is felölelő munka jelenne meg, melyben a magyar és román szerzők egymás mellett, vagy akár egyes fejezetek társszerzőiként szerepelnének. A román tudósok a román, a magyarok saját hazájuk forrásanyagához tudnak könnyebben hozzáférni, tudják azt aprólékosan feltárni: ez a technikai szempont is indokolná a széleskörű kooperációt, — ami viszont természetesen nem tenné szükségtelenné az intenzívebb tudóscserét sem. A két nép barátságának szép megnyilvánulása lenne, ha Csatári könyvéhez hasonlóan egy ilyen, közös munkával készített művet díszítene az egybefonódó nemzeti színek szimbóluma. TÓTH ANDRÁS