Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

36 NEMES DEZSŐ zök magántulajdona, s amelyben a szent magántulajdon nevében zsákmányolta ki egyik ember a másikat, a tőkések és földesurak a munkásokat és szegényparasztokat. Messze előrehaladtunka szocialista társadalom felépítéséhez vezető úton, s az embernek ember általi kizsákmányolása — bár még nem maradéktalanul — de alapjában л-éve megszűnt hazánkban. Magyarország a szocialista átalakulás eredményeként az emberi haladás élvonalába emelkedett. Urak és szolgák országából hazánk a nép országa lett, bankárok, iparlovagok és grófok nélküli országgá, amelyben nincs többé „három millió koldús", megszűnt a munkanélküliség rémétől való állandó rettegés és a létbizonytalanság, amely milliók életét tette keserűvé. Gondjaink még vannak és holnap is lesznek, de ezeket a felszabadult nép sikerrel oldja mtg. A politikai hatalom a munkásosztály kezébe került, amely a vele szövetséges parasztsággal és értelmiséggel együtt, az ország valamennyi építőjével közösen gyakorolja hatalmát, abból a célból, hogy a szocialista társadalmat egyesült erővel mielőbb felépítsük. Magyarországon nincs többé felsőház — „örökös jogú" tagokból, hercegekből és grófokból, Horthy által életfogytiglan ki nevezettekből és a horthysta rendszer egyéb haszonélvezőiből. Van magyar országgyűlés, amelyben viszont többé nem a pénzemberek, földesurak, GYOSZ-vezérek, nagykereskedők és az ő ügyvédeik ülnek, hanem a dolgozók képviselői: a munka, a tudomány és a kult úra emberei, akik a nép országának építését szolgálják, a nép érdekeit képviselik. A helyi önkormányzati testületekben, a tanácsokban sem a virilisták, a vagyonosok ülnek és dirigálnak, hanem a nép küldöttei. A munkásosztály, forradalmi pártjának vezetésével, hazánkat az anarchikus tőkés gazdaság útjáról a szocialista tervgazdálkodás útjára vezette. Ez tette lehetővé, hogy a második világháborút követő években oly gyorsan újjáépítettük az országot, majd a szocialista fejlődés eredményeként az állami ipar nettó termelése 1959-ben a gyáripar 1938. évi termelési szintjének 341%-ára emelkedett, tehát mintegy három és félszeresére. E fejlődés még lényegesen nagyobb lehetett volna, ha a régi vezetés gazdaságpolitikai hibái nem fékezik és az 1956-os ellenforradalom vissza nem veti. A mezőgazdaság termelése az 1934—38-as évek átlagát 1950—54-ben nem haladta túl és csak 1957—59-ben tudta ezt túlhaladni, mégpedig mintegy 15%-kal. A kisparcellás termelés korlátozott lehetőségei mellett ezt lényegesen nem is haladhattuk túl. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését viszont — mint arra már utaltam — a szektás hibák és a revizionista bomlasztás bénította. A mezőgazdaság gyorsabb fejlődésének a feltételei most érlelődnek meg, mely rövid idő múlva meghozza majd gyümölcseit. Valóban lehetővé fog válni, hogy a magyar mezőgazdaság világszínvonalra emelkedjék. Ez természetesen még sok munkát követel. A gazdasági fellendülés magával hozta a lakosság fogyasztásának nagyfokú növekedését. E folyamat ugyan 1951—53-ban a szektás hibák, majd 1956-ban az ellenforradalom miatt megszakadt. Ennek ellenére a növekedés, mint döntő tendencia nagyszerűen megmutatkozik. A kiskereskedelmi forgalom 1959-ben 67,4%-kal volt nagyobb mint 1950-ben. E forgalomnövekedés a lakosság fogyasztásának beszédes megnyilatkozása. Az állami kiskereskedelem 142%-kal, a földművesszövetkezeti kereskedelem pedig mintegy 340%-kal múlta felül az 1950. évit; a magán kiskereskedelem viszont az 1950. évinek a 13—14%-ára csökkent. Jelentősen nőtt az élelmiszerfogyasztás és még ennél is jobban az ipari termékek fogyasztása.