Századok – 1960

Történeti irodalom - Bullock Alan: Hitler. A Study in Tiranny (Ism. Ránki György) 420

420 TÖRTÉNETI IRODALOM a nagyhatalmak rokonszenve csupán megkönnyítette a belső erők érvényesülését, de nem pótolhatta azokat. A német egység létrejötte kétségtelenül pozitív értékű folyamat, amely a német és az európai fejlődés törvényszerű eredménye volt. Éppen e törvényszerűség elemeinek a kidolgozása hiányzik azonban a legjobban Mosse könyvéből. Államok és birodalmak születése általában nem lehet kizárólag a véletlenszerűen kedvezően alakuló külpolitikai helyzetek függvénye. Bismarck német állama sem volt az, s ha Mosse könyvének nem is az volt a feladata, hogy a német egység létrejöttének belső társadalmi erőit vizsgálja, mégis el kellett volna kerülnie azt a látszatot, mintha elsősorban a külpolitikai erőviszonyoknak tulajdonítaná annak megszületését. Ha W. E. Mosse ezen — talán benne is felmerülő — hiányérzetet azzal kívánta volna kiküszöbölni, hogy az 1867—07-es folyamatot ,,forradalom"-nak nyilvánította, akkor megérzése ugyan helyes volt, eljárása azonban nem. A „forradalom" fogalomnak ilyen értelmet adni, szociológiailag teljesen hamis, arról nem is szólva, hogy a szerző munkájának számtalan helyén éppen Bismarcknak, a cárnak és az angol kormánynak a forradalomellenességét domborítja ki. W. E. Mosse sajnálatos módon nem fejti ki azt sem, hogy mit ért „második forradalom" alatt. A szakértő olvasó tudja ugyan, hogy miről van szó, de még így is erősen megtévesztő, ha maga a szerző hangsúlyozza a folyamat „forradalmi" jellegét ugyanakkor, amikor e folyamat képviselőinek forradalomellenességét is kiemeli. Valamely történelmi folyamat természetesen lehet tartalmában pozitív jellegű vagy éppen progresszív akkor is, lia képviselői törekvéseik szempontjából nem progresszívek, hanem reakciósok. Kétségtelen, hogy a német egység esetében is ilyen jelenségről van szó, erről azonban a szerző sajnálatos módon nem tesz említést, s ezért munkájának sajátos ellentmondása feloldatlan marad. A „második forradalom" ilyen formán elméletileg megalapozatlan szólamnak tűnik, amely a német egység kialakulásának W. E. Mosse által ábrázolt folyamatát továbbra is csupán mint diplomáciai csatározások eredményét rögzíti emlékezetünkbe. Holott, ha nem is „forradalomról", ennél azonban többről volt szó. W. E. Mosse munkája azonban e szemléleti hiányosság ellenére is maradandó értékű hozzájárulás a német kérdés történelmi irodalmához. GONDA IMBE ALAN BULLOCK: HITLER. A STUDY IN TYRANNY (London, Odhams Press Limited. 1955. 776 1.) HITLER. TANULMÁNY A TIRANNTZMUSRÓL Nem könnyű feladatot vállalt magára A. Bullock angol történész, midőn egy Hitler-életrajz megírását tűzte ki céljául. Kevés olyan személyisége van a történelemnek, kinek neve ennyire egybekapcsolódik a történelem egy-egy szakaszával, s mégis annyira híján van minden emberi nagyságot jellemző tulajdonságnak, mint Hitler. Gonosztevő, őrült vagy zseni az az Adolf Hitler, aki az ismeretlenség homályából Németország, sőt ideig-óráig közel egész Európa urává emelkedett? A történész, aki a tények tudományos vizsgálata alapján kíván a kérdésre ismét választ adni — hiszen a válasz ott él már az emberek millióinak szívében, ott található már a nürnbergi per irataiban —• s az objektív igazságot feltárni, elsősorban saját előítéletét kell, hogy legyőzze. „Senki sem ülhet le megírni saját korszakának történetét s talán semilyen korszakét sem — szögezi le a szerző — anélkül, hogy írása ne tartalmazna bizonyos előítéletet, melyek jelleméből, tapasztalatából fakadnak." Nos egy angol szerzőnek módjában állhatott tapasztalatokat szerezni Hitlerről, Bullock azonban tudatosan arra törekedett, hogy túltegye magát ezeken a tapasztalatokon s a dokumentumok sokszor részleteiben talán szárazabb, de egészében mégis megdöbbentő bizonyosságánál maradjon meg. A háború utáni nyugati történeti irodalom, a visszaemlékezések, naplók stb. tömkelege bő teret szentel Hitler tevékenységének — tegyük hozzá nem egy esetben jóval többet tulajdonítva neki a valóságnál. Nem egy politikai személyiség igyekszik Hitlerrel való kapcsolatát megmagyarázni, a legkülönbözőbb szervezetek igyekeznek csökkenteni felelősségüket Hitler támogatásában, mégis Bullock könyvének megjelenéséig összefoglaló Hitler-életrajzzal nem rendelkeztünk. Konrad Heiden könyvét ugyanis semmiképp sem tekinthetjük annak, hiszen megjelenési időpontja (1936) nem tette lehe-