Századok – 1960

Történeti irodalom - The Renaissance 1493–1520 (Ism. Székely György) 409

TÖRTÉNETI IRODALOM 411' nyekhez kötött — periodizálással szemben az előzményekre utal, de maga is a politikai és intézménytörténet (a királyi hatalom erősítése), ill. a kultúrtörténet síkján maradva. Ezért nem is tudja következetesen visszautasítani azokat a relativisztikus nézeteket, amelyeka természettudományok viszonylagos elmaradottságára hivatkozva későbbre, művészeti realizmusra hivatkozva korábbra teszik a renaissance kezdeteit, vagyamelyek alábecsülik a nyomdászat kezdeti társadalmi jelentőségét. (A periodizáció belső gyengesége természetesen abból-adódik elsősorban, hogy a feudális formáció egy közbenső, bár a hanyatlás, a késői feudalizmus korszakát megindító alkorszakát mint a középkor végét tekinti Hav.) Mindenesetre rámutat a megelőző korok hasonló jelenségeinek kivételes voltára s érdekesen illusztrálja, mennyire megértek a kor erői az Alpokon túl is az itáliai rt naissance kezdeményezéseinek befogadására. A be vezetés némi leg leegyszerűsíti a lengyel, magyar és cseh államfejlődést (8—9. !.), holott — főleg a XV. század előző szakaszában — itt sem hiányoztak teljesen a centralizáló erők. A kor jelentős egyházi átalakulását, anemzeti egyház elemét inkább a politikai történet szintjén emeli ki, társadalmi vonatkozásait leszűkítve a német egyházfejedelmek világi uralmi érdekeire s a pápai adóztatásra, főleg' pedig a szekularizáció lassú folyamatára, sajátos skót és itáliai módjaira. (A skóciai említett esetek egybevethetők lettek volna Mátyás némely egyházpolitikai lépésével.) A második fejezet a korabeli Európa történeti földrajzát nyújtja, a fejlődés földrajzi színterét, figyelemmel a korábbi és a későbbi földrajzi képre és ismeretekre. Az 1350—1450 közti évszázad negatív jelenségeihez képest általánosságban új fejlődés jeleit látja. Az újkori Oroszország területi alapjait is ekkor vetik meg. Skandináviai XVI. századi gazdasági állapotát korabeli térkép is megőrizte. A keleti német telepítést Darby csupán mint a munka teremtő folyamatát ábrázolja, ami áll a német parasztra és polgárra, de ez feudális erőszaktól nem mentes eseménysor volt, s nem tüntette el sohasem a szlávságot a kelet-német és sziléziai területeken. Darby (vö. 23. és 30. 1.), úgy látszik, nem vehette figyelembe azokat a gazdag adatokat Szilézia nemzetiségi kepére éppen ebben a korszakban, amelyeket Éwa Maleczynska és Józef Gierowski tanulmányai tartalmaznak a jóval előbb megjelent „Szkice z dziejów Slijska I." c. kötetben. (Alább Laffan is pontatlanul tárgyalja Boroszló viszonyait ezekben az évtizedekben a német birodalom keretei között, mert Szilézia ekkor a cseh koronához tartozott.) Darby ugyanakkor rámutat a kelet-poroszországi német kolonizáció végzetes következményeire. Leírja a németországi szántóföldnyerő munkálatokat, a németalföldiek küzdelmét partjaik védelmére, s a németországi pusztásodást. Gazdagabb és tájanként differenciáltabb Francia-, Spanyolország termelőerőinek ábrázolása. A 100 éves háború sújtotta francia föld az 1480-as évektől éledt újjá, német és cseh bányászok pár évtizedelel előbb kezdtek francia bányákban tevékenykedni. A mór uralom maradványaitól szabadult Spanyolország még sokáig őrzi annak gazdasági következményeit: az állattenyésztés túlsúlyát (francia és gascognei nyájak is találtak legelőt a Pireneusoktól délre), ill. délkeleten a belterjes földművelést. Ez a kettősség meglelhető a korabeli Dél-Itáliában is. A Balkánfélsziget fejlődését az oszmán hatalom előretörése hátráltatta, bár már előbb a spanyol és dél-itáliai fejlődésre emlékeztetett, a görögországi pásztor vlachokat, a románok rokonait is beleértve. Az alpesi országok és Csehország után Magyarországra tér a szerző, nemzetiségi fejlődését kissé egyszerűsíti. A szlovákiai bányavárosok pl. német nevükön szerepelnek. Erdély (Edilynek elírva) névértelmczése is pontatlan. Egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy az 1500-as években a későbbi etnikai problémák elemei már megjelentek Magyarországon. A fedezet befejező része a bányászat, a városok, a távolsági forgalom virágzásának sikerült áttekintése. A szemlélet polgári korlátja itt különösen a városalakulás kereskedelmi tevékenységből való levezetésében nyilvánul meg. A harmadik fejezet a XV. századi civilizáció és a renaissance összefüggéseit vizsgálja. Baron rámutat arra, hogy azokban az évtizedekben, amikor a 15 milliós francia állammal szemben kibontakozik az egyenlően népes, de gyenge Németország Habsburg uralom alatti egyesítése az egyenként Ó milliós burgund és spanyol állammal, Itália az új óriásállamok vetélkedésének erőtlen tárgya lett. Mégis, ha francia, flamand és német földön sem hiányzott az új realizmus és az egyéniség jelentőségének növekedése, Itália lett a művészet, nevelés és irodalom új korszakának mintaországa. A hanyatló lovagi kultúrával a városi küzdött. Angliában ezt bonyolította a lovagok katonai kasztjának bomlása s a vidéki városi képviseletek egy részének gentlemanek kezére jutása; az első angliai nyomtatott könyvek, noha a nyomdász a londoni gazdag polgárság szószólója, a lovagi múlt kulturális termékei ; az újat az angol nyelvű városi krónikák realisztikus leírásai adják. (Baron túlontúl a múlthoz kapcsoló jegyeket emeli ki.) Ezután a humanizmus franciaországi első térhódítását (1430 előtti évtizedek) vázolja, majd a század második felének burgundi udvari kultúráját (meggyőzően mutatva meg az új elemeket e túlvirág-