Századok – 1960

Történeti irodalom - Wandruszka; Adam: Reichspatriotismus und Reichspolitik zur Zeit des Prager Friedens von 1635 (Ism. Wittman Tibor) 407

TÖRTÉNETI IRODALOM 407' településeinek létfontosságú problémája volt az ár megfékezése, az árvédelmi berendezések (Deich) megóvása, a szabályok megtartása. Elsősorban e célok elérésére alakult az érdekközösség jogi szerve, a Deichgericht, egyben a gát körüli munkák szervezője, a parti földparcellák birtoklási-öröklési ügyeinek s a hagyományos közösségi alkalmaknak szabályozója. Német kolonizációs területen az árvízvédelem helyére új jogtartalomként a határhasználat szabályozása lépett. Öröklési és birtokügyeket szász és thüringiai földön a Dorfgericht tárgyalt, a flandriainál nagyobbfokú önállósággal (a Schultheiß itt inkább a közösség képviselője volt). Az urak eleinte csak uradalmaik számadásaihoz meg más irattermékekhez írták hozzá az általuk megkívánt falurendszabályokat, amelyekben a földesúri jog már tartományúri és paraszti rendszabályokkal keveredett (bírságok, közös ünnepségek, határhasználat stb.). A földesúri rendelkezések tömeges kibocsátásának kora csak a XVI. század második felével kezdődik s a XVIII. századig tart. Minthogy a „Gerichtsherr" személye általában egybeesik a „Grundherr"-ével, az Ordnungok egyrészeami urbáriumaink tartalmi elemeit is magában foglalja (jövedelmek, robot, paraszti jogok). Másrészük csupán parancsokat és tilalmakat közöl (Gerichts- und Polizeiordnungen). A XVII. század végétől — ezt az időt tekinti a szerző a falu jogélete szempontjából a középkor lezárásának — a rendelkezések egyre apróbb részletekre terjednek ki s szövegük mindinkább az úr és a felsőség szempontjai szerint készül. Ugyanez a folyamat mutatkozik meg a tisztségek alakulásában: a bíró funkcióit jogi kérdésekben jártas szakember veszi át, az esküdtek és a választott „Heimbürgék" ítélkezőkből egyszerű községi tisztviselőkké süllyednek. Quirin a kötet vége felé a jogforrások hordozóinak (Nachbarschaft) társadalmi tagozódásáról is ad bizonyos képet, a munka egészére azonban inkább egy sajátosan leszűkített szemlélet jellemző: a finoman kielemzett fejlődés mögött a szerző alig keresi a paraszti vagy nemesi társadalom, a politikai viszonyok koronként más-más irányú mozgatóerejét. A könyvnek gazdag bibliográfiája, forrásjegyzéke és jegyzetapparátusa van, függelékében 12 forrás szövegét közli. MAKSAY FERENC ADAM WANDRUSZKA : «EICHSPATRIOTISMUS UND REICHSPOLITIK ZUR ZEIT DES PRAGER FRIEEENS VON 1635 Eine Studie des deutschen Nationalbewußtseins (Graz—Köln, 1955) BIRODALMI PATRIOTIZMUS ES BIRODALMI POLITIKA AZ 1635. ÉVI PRÁGAI BÉKE IDEJÉN (Tanulmány a német nemzeti öntudatról) Ma már nem könnyű érdeklődést lekötő tanulmányt írni a harmincéves háború németországi politikai eseményeiről. Hogy a jelen monográfiának ez mégis nagyrészt sikerült, az annak köszönhető, hogy a szerző biztosan irányította a figyelmet a legfőbb összefüggésekre, elsősorban a Habsburgok centralizációs törekvéseinek és a territoriális, rendi széthúzás erőinek az ellentéteire, melyek szerinte éppen 1635-ben engedték meg utoljára, hogy belülről, külső beavatkozás nélkül rendeződjenek a birodalom ügyei. Az a tényező, mely ezt az utolsó lehetőséget biztosította, a háborús élmények hatására megerősödött német nemzeti érzés volt, mely a közvélemény formájában hatalmas nyomást gyakorolt nemcsak a rendekre, hanem magára a császári udvarra is. Az első fejezetben Wandruszka arról a háborús élményről ír, mely Németországban amolyan vallási „defetizmust" idézett elő, a vallásról a nemzet sorsára fordította a figyelmet. A „vallásilag türelmes barokk patriotizmus" lett a német szellemi élet egyik legfőbb vonása, melyben a szenvedések, háborús pusztulás és bizonytalanságérzés kristályosította ki az egybetartozás bizonyos nemzeti tudatát. A vallásos elemek háttérbe szorulása