Századok – 1960

Történeti irodalom - [ciril] (Ism. Jemnitz János) 388

388 TÖRTÉNETI IRODALOM В. Г. ТРУХАНОВСКИЙ : НОВЕЙШАЯ ИСТОРИЯ АНГЛИИ (Москва, Изд. социально-економической лйтературы. 1958. 592 стр.) V. G. Truhanovszkij : ANGLIA LEGŰJABBKORI TÖRTÉNETE V. G. Truhanovszkij könyvében 1918-tól 1951-ig tekinti át Anglia elsősorban politikai történetét. A mű szerkezete, a problémák megközelítése, feloldásuknak módja leginkább összefoglaló szintézisére emlékeztet, bár lényegesen eltér abban, hogy a szerző a bőséges lapalji forrásjegyzékkel, a kötet végén nyújtott 18 oldalnyi bibliográfiával olvasója számára megkönnyíti az érintett kérdések részletesebb, behatóbb tanulmányozását. A könyv szerkezetileg nyolc fejezetre tagolódik. Az egyes fejezetek tematikája 1918— 1939 között követi az egyetemes történetírásban általánosan alkalmazott korszakolást. A második világháború periódusát a szerző két fejezetben dolgozza fel, a háború két szakaszának megfelelően. A könyv utolsó fejezete a második világháború utáni eseményekről szól. V. G. Truhanovszkij nemrégibon lejátszódott eseményekről, nemzedékünk problémáiról ír. Harminc viharos év történetét dolgozza fel és úgy érezzük, ehhez az öt és félszáz oldal kevésnek bizonyult. Ez következik abból is, hogy a szerző nem tematikai bontásban tárgyalja Anglia fejlődését, nem főkérdesek köré tömöríti az anyagot, hanem kronológiai egységeken belül tematikailag rendszerezi az eseményeket, ami sok helyet követel, és az egyes egységek szükségszerűen rövidek lesznek. Éppen e módszere miatt, továbbá mivel a szerző leginkább az események leírását nyújtja, ha természetesen nem is hanyagolja el azok szükséges elemzését, ajánlhatjuk széles olvasórétegek, a főiskolai olvasók számára hasznos kézikönyvként. A könyvet, mint már mondottuk, jól sikerültnek tartjuk, amelyből az olvasó könnyen áttekinthető képet kaphat Anglia történetéről, Angliának a nemzetközi politikai életben betöltött változó politikai szerepéről, helyzetéről. Az értékes, világos rendszerező-összefoglaló munka elolvasásakor azonban, úgy tapasztaltuk, hogy a szerző Anglia modern történetének néhány számottevő tényezőjét figyelmen kívül hagyja. E hiányosságok között említenénk a technikai fejlődés, a kulturális-szellemi élet problémáit, valamint ezeknek visszahatását a társadalmi fejlődésre. Kár, hogy a szerző nem ad alapos elemzést az angol társadalom szerkezetéről, valamint az osztályrétegeződésben a tárgyalt idő folyamán bekövetkezett változásokról sem. V. G. Truhanovszkij — jogosan — nagy súlyt fektet a munkásmozgalom történetének nyomonkísérésére. Ehelyütt azonban ismét hiányoljuk, hogy elmulasztotta a munkásosztály szerkezeti összetételének vázolását, a munkásarisztokrácia körülhatárolását. Az egész korszakra érvényes, hogy a szerző meglehetősen személytelenítette a történeti eseményeket, illetőleg az egyes személyek szerepéhez, kilétükhöz nem mindig adta meg a szükséges magyarázatokat. (Különösen áll ez a haladó, demokratikus, baloldali mozgalmakra.) Végül, az általános megjegyzéselalél maradva, a munkásmozgalom bemutatásánál hiányoljuk, hogy a szerző nem vizsgálta meg a Labour Party és a Szakszervezetek belső életét, szervezeti felépítését és így nem tette érthetőbbé a jobboldali vezetés monopolhelyzetét. Elmaradt a Labour Party és a TUC keretein belüli baloldali irányzatok vizsgálata. A szerző többszörösen jogosan aláhúzza azokat az eltéréseket, sokszor éles ellentmondásokat, amelyek a vezetők és a munkástömegek között kiéleződtek. A vezetést azonban — érzésünk szerint — túlságosan homogénnek veszi, nem differenciálja. A történelmi buktatóknál a burzsoázia hivatalos politikusainál V. G. Truhanovszkij helyesen veszi észre a módszerbeli különbségeket, a különféle módszerek, irányvonalak eltérő voltát (pl. az 1925—1926-os belpolitikai, vagy az 1938—-1939-es külpolitikai válság esetében), a Labour Party politikusainál azonban ezt a belső elemzést elmulasztja, pedig a különbség Cook és Thomas Kirkwood és Macdonald között volt olyan éles, mint Churchill és Baldwin, vagy Churchill és Chamberlain között. A szerző következtetni enged ezekre az eltérésekre, amikor egyes szereplők elé a „baloldali hírben álló" jelzőt tette, de a jelzést nem követte elemzés, így az sokszor indokolatlannak tűnik. E hiányosságok felsorolása, valamint a még következő részletmegjegyzéseink azonban semmiesetre sem kisebbíthetik Truhanovszkij munkájának fő érdemét, melyet — mint már mondottuk — abban látjuk, hogy a főbb események egymásbakapcsolódó láncolatát igen sikeresen követi, a közöttük levő összefüggéseket helyesen világítja meg. A szerző témáját számos alkérdésre bontva tárgyalja, és ezeket az alkérdéseket, amelye-