Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

322 KEREKES LAJOS Ez a kombináció tűnik nekem a legvalószínűbbnek, amiben megerősítenek Krofta úrnak a velencei kommüniké kiadásának előestéjén velem szemben az osztrák—csehszlovák viszonyra vonatkozólag tett kijelentései. A külügyminiszter úr nagyon ingerülten fakadt ki az ellen az állítás ellen, hogy a csehszlovák kormánynak a Habsburg-restaurációt illetőleg megváltozott volna a felfogása. Erre szerinte semmi ok nincs. Igaz ugyan, hogy Csehszlovákia részére a restauráció kisebb jelentőséggel bír, mint Jugoszláviára, aminek okai evidensek. Ez azonban még nem involválja azt, hogy Csehszlovákia a restauráció mellett foglal állást. Semmi ok sincs, hogy az osztrák kormánynak politikai szívességet tegyen, mert e téren kedvezőtlen tapasztalatai vannak, Hodzsa a tavalyi bécsi és Sehuschnigg itteni látogatása is csak azt eredményezte, hogy Ausztria nem minden csehszlovákellenes éllel kiépítette a római paktumot és Németországgal is szerződést kötött. Krofta szavaiból Ausztria ellen bizonyos keserűség volt kiérezhetó. Végül nagy nyomatékkal szegezte le, hogy Csehszlovákia mindenkor kész a dunai államokkal közelebbi cooperációt létesíteni, de csak azzal a feltétellel, hogy ennek se olasz, se német-ellones éle ne legyen. Kétlem, hogy ezen kijelentéseinek megtételekor már közelebbi értesülései lettek volna a Velencében történtekről. Velem szemben kifejtett ezen álláspontját inkább azzal magyarázom, hogy tudomása volt Hodzának Bécsben tett ajánlatáról, amivel nem értett egyet, mert előre látta, hogy Olaszország és Németország várható ellenállása következtében ez úgy sem lesz megvalósítható. Krofta úr általában mindig meglehetősen szkeptikus Hodza „genialis" elgondolásaival szemben. Wcttstcin s. к О. L. Küm. pol. oszt. 1937 : 7/25. I. 1458/pol.—1937. sz. Másolat 12 Bécs, 1937. május 28 Rudnay Lajos bécsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek 99/pol.—Főn.—1937. Tárgy: Beszélgetésem Papén nagykövettel a német—osztrák viszonyról. Papén nagykövet, aki 2 hétig Németországban volt és Hitlert is meglátogatta, holnap pedig újra Berlinben lesz, igen pesszimisztikusan nyilatkozott az osztrák—német viszony fejlődéséről. Szerinte a július 11-iki egyezmény puszta szabotálása nem egyedüli mérve az osztrák kormány ellenséges magatartásának, hanem sokkal nagyobb súllyal esik latba azon gyanakvással telt lelki állapot, mellyel az osztrák államférfiak Németországgal szemben viseltetnek. Sehuschnigg és munkatársai szemében Németország az ellenség. Legjellemzőbb erre miszerint április 30-án valami nevetséges kósza hír jutott az osztrák államférfiak fülébe, mely szerint a német kormány Münchenben csapatokat von ässze, hogy Ausztriába bemasírozzék. Papén szerint Schuschnigg és társai a hírnek felültek, informálódtak és csak nehezen voltak megnyugtathatók. Bántja Papent az is, hogy jóllehet a július 11-iki egyezmény Ausztria függetlenségét biztosítja, az osztrák kormány állandóan függetlenségének biztosításával törődik és e célból Londonba és Párisba fordul-Míg a német kormánynak az a szándéka, hogy Középeurópában egy erős megbízható antifrancia blokkot hozzon össze, Schuschnigg ezt a szándékot szabotálja nem csak azzal, hogy Prága Páris és London felé kacsint (bár egyedül az angol kacérkodás nem bántaná a német kormányt), hanem azáltal is, hogy belpolitikájában nem hajtja végre a július 11-iki egyezményt, a nácikat háttérbe szorítja, a Vaterländische Frontba valóbelépésük ügyében összeállított bizottság semmit sem csinál és ezáltal kormányba való jutásuk, mely csak a Vaterländische Front tagjainak lehetséges, teljesen a levegőben lóg. Mindezek Németországban kelletlenséget keltenek és azonkívül egy horogkeresztes zászlónak Pinkafelden katonák által való már jelentett (89/pol.—*) levétele arra indították Papent, hogy Berchtesgadenből való hazaérkezte után azaz tegnap, mint ő mondta. 1 Itt nem közöljük.