Századok – 1960

Közlemények - Kerekes Lajos: Magyar külügyminisztériumi iratok Ausztria annexiójának előzményeihez 303

MAGYAR KÜLÜGYMINISZTÉRIUM! IRATOK AUSZTRIA ANNEXIÓJÁNAK ELŐZMÉNYEIHEZ 315 * Bécsben a francia befolyás felülkerekedett és hogy a jelenlegi helyzetet arra akarják kihasználni, hogy Ausztriát eddigi barátaitól eltérítsék és Magyarországot ilyen módon izolálják. A mi bizalmunk az osztrák kormányban természetesen egyáltalán nem rendült meg és egy pillanatig sem kételkedtünk az Ausztria részéről adott ígéretben. Mindazonáltal a fentemlített felfogásra való tekintettel hasznosnak tűnik fel előttünk, hogy közös kérdésekben követendő külpolitikánk vezérfonalát újból kétségbevonhatatlan módon lerögzítsük már abból az okból is, hogy páncélozva legyünk egy esetleg a jövőben megújuló támadással szemben, amely a jól bevált magyar—osztrák barátságot érinthetné. Ezért álláspontunkat a kis entente államaihoz való közeledésben újból és mégegyszer pontosan le kellene szögezni. Felfogásunk szerint ezzel kapcsolatban a következő alapvető tételeket kellene szem előtt tartapi: 1. A politikai közeledés a kis ententehoz általában korai, eltekintve attól az esettől, ha sikerülne lépésről-lépésre Jugoszláviához közeledni. Csehszlovákiával minden politikai megegyezést ki kell zárni. Bomániához nézetem szerint nem volna könnyű politikai szempontból közeledni már csak Titulescu külügyminiszternek erős szovjetbarát magatartása miatt sem. 2. Gazdasági közeledés ellen elvileg természetesen nincs kifogásúnk, de egyelőre csekély eredményekkel is meg kell elégednünk. Jelenleg csakis kétoldalú gazdasági szerződéseket kellene kötni a helyzet javítására, de nem volna szabad az úgynevezett gazdasági Duna-konfederációra törekedni, mert egy ilyen terv az érdekelt nagyhatalmak ellenállásán megtörnék, pedig ezeknek a nagyhatalmaknak a piacaira úgyszólván mindegyik dunai állam rá van utalva már abból az okból is, mert — amint ismeretes —г beható tanulmányozás után meg lett állapítva, hogy a dunai államoknak egy ötös kombinációja a résztvevők közül teljesen egyet sem elégítene ki. Felhívtam az osztrák miniszterek figyelmét arra, hogy itteni német követ4

közölte velem a Németbirodalom hivatalos álláspontját, amely szerint a német kormány csak olyan esetleg létrejövő egyezményhez járulhatna hozzá, amelynek megbeszélésében kezdettől fogva részt vett. Azonban egyáltalában nem hajlandók egy neki márkészen prezentált egyezményt utólagosan elfogadni. Ennek következtében sem egy Tardieu-féle tervnek, sem pedig egy olyan blokknak, amely összekapcsolná a római és a kis entente-féle gazdasági elgondolást, a. legcsekélyebb esélye nincs. Schuschnigg erre mosolyogva megjegyezte, hogy ezek szerint úgy látszik, a berlini felfogás az, hogy csak Németországnak van joga arra, hogy a világot befejezett tény elé állítsa. 3. Tőlünk kiinduló kezdeményezés tehát egy gazdasági Duna-konfederáció irányában nem lehetséges. Amennyiben a kis entente a maga részéről javaslatokat tenne, úgy azokra abban az értelemben kellene válaszolni, hogy az áruforgalom növelése a dunai államok között leginkább a fennálló kereskedelmi szerződések kibővítése útján volna elérhető. 4. Ameddig az olasz—abbeszin konflikus véglegesen nincs lezárva nézetünk szerint Ausztria, Olaszország és Magyarország mitden középeurópai kombinációval szemben a legnagyobb óvatosságot és visszatartást kell hogy tanúsítsa. Esetleges javaslatokkal szemben a három állam kormányai közül egyik sem fog állást foglalni anélkül, hogy megelőzőleg összeköttetésbe lépett volna a másik két állam kormányával. 5. Minden nyilatkozat vagy intézkedés, amit Németország úgy tekinthetne, hogy ellene irányul, szorgosan elkerülendő volna. 6. A három állam közösen fog tiltakozni abban az esetben, ha Szovjctoioszországot bele akarnák vonni a középeurópai kérdés-komplexumba. A fentiek után az öt Duna-állam politikai közeledését illetőleg még a következőket fejtettem ki: Az ellenoldal ezt a közeledéstv agy egy kölcsönös segélynyújtási szerződés (assistance mutuelle) megkötésével, vagy pedig a népszövetségi paktum 16. szakaszának automatikussá tételével véli biztosíthatni. Tulajdonképpen — folytattam — a második módozat hasonló eredményre lyukadna ki, mint az első, amelyhez Magyarország a már tavaly Velencében kifejtett okokból nem csatlakozhatnék. Kiemeltem továbbá, hogy amennyiben a 16. szakasz kibővítésének kérdése szőnyegre hozatnék, a magam részéről követelni fogom, hogy a népszövetségi alapokmány úgynevezett preventív szakaszai (12, 13, 19.) ehhez hasonló módon formáltassanak át. Hangsúlyoztam, hogy már Velencében is megmondtam, hogy csak a katonai egyenjogúsági szerződés megkötése esetében volnék haj-• Hans Georg von Mackensen.