Századok – 1960
Közlemények - Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez 286
294 ZUHANY! VERA vagy a határon összegyűlt felkelőcsapat értelmezte így a hazatérő fejedelem érzelmi felindultságtól fűtött beszédjét? Valóban ígért szabadságot a felkelők vezére fegyverfogó jobbágyainak vagy csupán a seregtoborzó paraszthadnagyok nagyotmondásából szűrődött le ez a hiedelem? A történeti felfogás inkább a kor általános társadalmi kötöttségéről alkotott elképzelésnek, mint a jobbágykatonák bizonygatásának hitt. Hiszen Rákóczi ígéretét a reménykedő, morgolódó jobbágykatonák kijelentésein kívül nem erősítette meg egyetlen előkerülő forrás sem. Ilymódon a történeti irodalom a kérdést lezártnak tekintette, s még a lehetőségét is kizárta annak, hogy a jobbágyok joggal hivatkozhatnak az ígéretre, mint egy szerződés egyik pontjára."22 Úgy gondoljuk, hogy a harcoló szabadparaszti réteg eddigi. ismereteinket meghaladó elterjedtségének bemutatásával sikerült kissé ,,a kor általános társadalmi megkötöttségéről alkotott elképzelést" megingatnunk. Annak eldöntése, hogy a „reménykedő, morgolódó jobbágykatonák" Rákóczi ígéretére támaszkodtak-e vagy pedig csak a szabadparaszti kiváltságok utáni, tudatukban elevenen élő vágy öltött-e formát a Rákóczi ígéretéről szóló legendában, a korszak kutatóira vár. Az azonban kétségtelen, hogy akár volt ős-pátens, akár nem, közel egy évszázados gyakorlat, ténylegesen elnyert szabadságjogok eleven példái lebegtek a jobbágyok szemei előtt, amikor fegyvert fogván, e szabadságjogokat elérhetően közelieknek vélték.2 3 IRATOK l Országos Levéltár Batthyány család körmendi levéltára, Majoratus Alm. I. Lad. 2. No. 119. 1767. márc. 26. :* „Levatä est Causa... Domini Adami de Batthyán et Strattman... domini terrestris ut A. . . . contra et adversus . . . Joannem Storicz oppidi Körmend judicem . . . ac caeteros oppidanos omnes Kőrmendienses, velut contra praestationes ipsorum contractuales sinistre querulantes, et partim huiusmodi praestationes, ex eodem contractu compétentes indebite, et malitiose négligentes, partim vero tumultuarie dispositionibus dominalibus semet opponentes, ae refractarios subditos et II."** Az uriszékre megidézték Körmend város bíráját „ugy szintén az egész körmendi dominium helységeinek, nevezet szerént alsó-berki, fölső-berki, harasztifalusi, horváthnadallai, magyar nadallai, kemesmali, halogyi, nádasdi, németh-szecsődi, molnos-szecsődi, egy házas és hidas-hollosi, kis-sároslaki, bűksi, németh-sároslalii helységeknek" bíráit és esküttjeit. Productum sub no. 6to. Nos comes Adamus de Batthyán perpetuus in Németh-Ujvár, Sacri Romani Imperii 22 Uo. 223.1. 23 A hajdúszabadság érvényesülésének évszázados gyakorlatával kapcsolatban lehetne még utalni a bujdosók 1673-as felhívásában található ígéretekre, valamint a szlavóniai és horvátországi katonai telepítésekre is, ahol a letelepítettek 1538-tól kezdve földet és mentességet kaptak, és ennek fejében katonáskodni tartoztak. Mindezekkel a jelenségekkel és általában a szabadparaszti réteg helyzetével, elterjedtségével készülő nagyobb munkámban foglalkozom, de annak eredményei elébe nem akarok vágni. A dunántúli hajdúk és a XVII. századi végvári rendszer kérdéseit a kezembe került adatok alapján létrejött, problémafelvető cikken túlmenően, rendszeres kutatásokkal kellene tisztázni. Remélem, hogy ilyen kutatások elvégzése után módomban lesz még visszatérni e hiányolt összefüggésekre is. * A minket érdeklő 1650-es szabadságlevél a XVIII. századi per mellékleteként (Productum sub no. 6to) maradt fenn. Ugyanennek a szabadságlevélnek az eredeti és azóta elkallódott példányát közölte Iványi Béla a Körmendi Füzetek 4. számában (Képek Körmend múltjából. Körmend, 1943. 149 1.) anélkül azonban, hogy a hajdú-kérdéssel való összefüggésére rámutatott volna. **II = Incattos, in causam attractos, vagyis „alpereseket" rövidítése.
