Századok – 1960
Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1
A NÉPI MAGYARORSZÁG FEJLŐDÉSE 1945—1960 19 megszerezte a szavazatok 32%-át, de mindhárom a hatalomból kirekesztett párt volt, amelyek segítségével a burzsoázia utóvéd harcokkal próbálkozott. Indult még a választáson három polgári párt, a kisgazdapártból kivált Balogh István és Parragi György pártja, valamint a Polgári Demokrata Párt és a Radikális Párt. E három politikai csoport a további események során megértette és tudomásul vette, hogy Magyarország a szocialista fejlődés útjára lép, s a kormányon kívül állva lojálissá vált a kommunista párt által vezetett koalíció iránt. A választási eredmény a szociáldemokrata pártban bizonyos válságot idézett elő, amit a Sélig—Kéthly-féle jobbszárny utolsó lázadása váltott ki, miután hozzájuk csatlakozott a Bán Antal—Kelemen-féle csoport és ez soraikat rövid időre hirtelen megerősítette. A szociáldemokrata párt vezető köreiben a választások előtt általánossá vált az a hiedelem, hogy a kisgazdapárttól elfordult szavazók zöme szociáldemokrata listára fog szavazni és pártjuk — mint a szocialista forradalom erői és a reakció erői közti középpárt — az országgyűlés első pártja lesz, esetleg az abszolút többséget is megszerzi. E reményektől eltelve Kéthlyék nyílt kommunistaellenes agitációt folytattak és igyekeztek új fedezéket biztosítani a kisgazdapártból menekülő reakciós elemeknek E tevékenységük következtében fokozódott a szociáldemokrata pártban a kettősség, a kétértelműség, és tömegbefolyása csökkent. A jobboldaltól kapott új szavazat csak töredéke volt annak a veszteségnek, amit a kommunista párt hódított el tőle. A szociáldemokrata párt válsága a vezetés válsága is volt, amelyet a jobbszárny az emlékezetes „minisztersztrájk" előidézésére tudott még felhasználni, késleltetve a koalíciós kormány újjáalakulását és további munkája t. A kommunista előretörés erősítette a munkásság hatalmát, amit a szociáldemokrata párt munkástömegei is tudtak és üdvözöltek. A Kéthly—Bánlázadást elfojtotta a kommunista és szociáldemokrata munkástömegek egyöntetű akarata, amely a kommunisták további országépítő programjának valóraváltását követelte. A szociáldemokrata pártlázadást a baloldali vezetés alá került kisgazdapárt nem támogatta és a nemzeti parasztpárt is szembefordult vele. Fő támogatója a Pfeiffer-féle újfasiszta párt volt — amely a közben feloszlott Sulyok-párt örökébe lépett —, de ez a párt a nemzeti front és a hatalom berkein kívül volt, támogatásában sok köszönet már nem lehetett. 1947 szeptembsrében megalakult az új kormány. A kommunista pártnak öt, a kisgazda- és szociáldemokrata pártnak négy-négy és a parasztpártnak két képviselője volt bsnne. A függetlenségi front olyan kormánya volt ez, amely Magyarország szocialista fejlődésének kommunista programját fogadta el és hozzá is fogott annak végrehajtásához. Ezen nem sokat változtat, hogy a kisgazda Nyárádi, a bankok bizalmi embere még egyideig pénzügyminiszterkedett: 1947 novemberében a bankok államosítása megtörtént — és Nyárádi ment. Az sem sokat változtat a lényegen, hogy a jobboldallal összeszövetkező Bán Antal, miután színleg visszatáncolt a kommunista program mellé, néhány hónapig még iparügyi miniszterkedett. 1848 márciusában megtörtént a 100 vagy ennél több munkxvíllalót foglalkoztató gyárak nemzeti tulajdonba vétele. Bán Antal ezt már nem várta Ьз, előbb disszidált. E közben a Pfeiffer-pártot törvényellenes cselekedeteiért — igen súlyos választási csalásokat is b3leértve — az országgyűlés feloszlatta. A Barankovicspárt maga oszlott fel, miután vezére a párt pénzét magához véve kiszökött az országból. A politikai hatalomból kiszorulva a bankok és a gyírak államosítása 2*
