Századok – 1960

Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180

232 MtóREI ÖYULA sukat. Elterjesztették, hogy a zsidók nem végeznek termelőmunkát, hanem, mint kereskedők és vállalkozók, csak a nép kiszipolyozásával foglalkoznak. Azt híresztelték, hogy a zsidók eredendően nem kedvelik a fizikai munkát. Ezért lesz belőlük kereskedő, tőkés vállalkozó, bankár, értelmiségi. E területekről — hirdették — kiszorították a keresztény, magyar elemet. Azt is állították, hogy a gazdasági élet mellett a XX. század elejére már a kultúra területe is zsidó monopóliummá lett. A Horthy-ellenforradalom még inkább növelte az antiszemita izgatást. A forradalmak, Trianon, sőt, részben még a háború elvesztésének felelősségét is a forradalmakban szerepet játszó, zsidó származású vezetőkre és rajtuk keresztül az egész magyarországi zsidóságra hárította. A forradalmat, a szocialista eszméket, a proletár nemzetköziséget a magyar lélektől, a magyarság természetétől eliitőnek, idegenek (főleg zsidók) által behozott, gyökértelen nézetek káros hatásának tüntette fel, hogy így elriassza olvasóit a forradalmi fellépéstől. El akarta terelni a figyelmet a magyar uralkodó osztályok háborús felelősségéről is. Ennek az igénynek igyekezett megfelelni Szekfü is. Szekfü azért is a hanyatlás kezdetét látta az 1840-es években, mert — szerinte — a nemesi reformerek doktrinér liberalizmusa folytán leomlottak a korlátok a galíciai zsidók bevándorlása előtt. A már ittlévő zsidók — írja Szekfü — a 40-es években gyorsan asszimilálódtak a magyarsághoz, és annak szövetségeseivé lettek. Beolvadásuk hamar végbement volna, ha a bevándorlással nem szaporítják számukat. A beözönlő újabb zsidó tömegek vallási és faji sajátosságaikkal, idegen erkölcseikkel nem olvadhattak be már első gene( rációjukkal a magyarságba, és nagy veszélyt jelentettek. Kezükbe kaparították a kereskedelmet és az ipart. Nagy versenyt támasztottak minden további új vállalkozónak és ezzel meggátolták a keresztény tőkés-, iparos- és kereskedőréteg felcseperedését.14

8 Szekfü tévedett. A zsidó tőkés vállalkozók és a leggazdagabb kereskedők, , tehát a keresztény vállalkozók számbajöhető versenytársai — az adatok tanúsága szerint — nem a többségükben koldusszegényen érkező bevándorlók i soraiból, hanem a már régebbi idők óta itt lakó családok közül kerültek ki. (pl. Wodianer, Goldberger, Kunewalder, Boskovics, Mauthner, Kadisch stb.). Kétségtelen ugyan, hogy a zsidók közül számosan uzsoráskodtak 1848 előtt. Terményhamisító üzelmeik bizonyos fokig hozzájárultak mezőgazdasági termékeink külföldi hírnevének romlásához. Az alapvető ok mégsem ez volt, hanem az, hogy a robotra alapozott mezőgazdasági üzem nem tudott egyenletes minőségű, megfelelően kezelt árut piacra vinni. Mindezek és tetejébe még a felvásárló zsidó kereskedők mérési csalásai a termény átvételekor hozzájárultak az antiszemitizmus növekedéséhez. De a történelmi igazsághoz hozzátartozik az is, hogy terményhamisítással nem kizárólag a zsidók foglalkoztak és nem csak ők uzsoráskodtak. Maguknak a termelőknek legalább akkora részük volt a terményhamisításban, mint a zsidó kereskedőknek. A zsidóbarátsággal nem vádolható Debreceni Fűszer- és Vaskereskedők Egyesülete 1843-ban készített jelentésében egyáltalán nem titkolta, hogy a termelők ,, termesztményeiket meg hamisítják részint pedig a termesztmények műveléséhez s azokkali bánáshoz nem értenek. Csak egy példát hozunk fel — folytatja a jelentés. — Ez előtt több évekkel a derecskeiek tetemes mennyiségű pénzt, évenként 100—150 ezer forintot vettek be sáfrányért; de miután a magok s a 148

I. m. 154. és 159. 1.