Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 219 amit ma még lehetetlennek tartunk.10 5 Eléggé ismertek Széchenyinek a jómódú paraszt és ura viszonyáról, az anyagi jólét emelése és az emberek művelődése közötti összefüggésről mondott szavai. Ezek is azt bizonyítják, mint az idézett forráshelyek. Azt, hogy Széchenyi gondolkodása mitől sem állt távolabb, mint Aquinói Szent Tamás, különösen pedig a XIX. század végén kiadott, Rerum Novarum és egyéb, a XX. században közzétett pápai, ún. szociális enciklikák szellemétől. Ezek ugyanis a maguk korának társadalmi viszonyait örök időkre meg akarták merevíteni, változatlanul kívánták fenntartani. Annál közelebbi rokonságban voltak Széchenyi eszméi a felvilágosodás haladó filozófusainak gondolataival, akik bár szintén idealista módon, de felismerték a természet objektív törvényszerűségeit. Ezek között alaptörvénynek tartották a világ szakadatlan fejlődését, haladását. Mindaz, amit Szekfü Széchenyi eszméiként ábrázol, jól tükrözi Szekfü és a magyar uralkodó osztályok vágyait, elképzeléseit, de nem világítja meg Széchenyi gondolatainak igazi értelmét. Szekfü Széchenyi vallásosságának előtérbe állításával ós azzal, hogy őt a keresztényperfekcionizmusmegszállottjaként ábrázolta, részben saját vallásos meggyőződését vetítette rá Széchenyire, főleg azonban a fennálló viszonyok konzerválását óhajtotta előmozdítani. Szekfü ugyanis a vallásos Széchenyiről festett képpel a suum cuique feudális elvét iparkodott elfogadtatni az olvasóval és ezzel együtt a fennálló rendbe, mint Isten rendelésébe való belenyugvásra nevelni.106 A Széchenyi-portré egyúttal újabb bizonyíték arra is, hogy a szellemtörténet „intuiciós" módszere milyen korlátlan lehetőséget nyújt az önkényes belemagyarázásokra, a valóság megmásítására és mennyire tudománytalanná, véletlenszerű tényezők játékává alacsonyítja a történelmet. Szekfü helyesen ismerte fel, hogy Széchenyi főcélja a reformok útján nemzeti egység, nemzeti összefogás megteremtése. Az is igaz, hogy Széchenyit e törekvésébenaz osztálybéke létrehozása vezette, részben azért, hogy megmentse a nemességet a parasztmozgalmaktól, de főleg azért, hogy közös erővel gyorsabban építhessék az új, a polgári Magyarországot. A nemes-jobbágy összefogás létrehozása polgári reformok útján Széchenyi korában előremutató lépés volt, mert a feudalizmus rozzant épületének lebontását és bizonyos idő múlva —• még Széchenyi elképzelése szerint is — a független polgári állam felépítését segítette elő. 1934-ben, a „Magyar Történet" utolsó kötetének megjelenése évében azonban Széchenyit még mindig örök mérceként állítani a nemzet elé ós rá hivatkozva követelni a nemzeti összefogást, már az osztályharc leszerelésére és ezen keresztül többek között a nagybirtok megvédésére is irányuló törekvést jelentett. Olyan korban, amikor nemcsak a feudális eredetű birtokos osztály, hanem a tőkések sem képesek a haladásra, uralmuk védelme reakciós igyekezet, hiszen az elnyomottak már csak az ellenük vívott harctól és nem velük összefogva remélhették sorsuk javulását.10 7 Később, 1942-re Szekfü már maga is 105 A Lovakrul 122. 1. 106 Szekfű ebben a tekintetben is azonos nézeten volt a hivatalos politikai körökkel. Kornis Gyula vélekedése szerint ugyanis: ,,A nemzeti-politikai nevelést. . . elsősorban az biztosítja, ha a keresztény vallásos érzület is áthatja. Történelmünk folyamán a nemzeti egyúttal keresztényt is jelentett." Kultúrpolitikánk irányelvei c. tanulmány (1921) a Kultúra és politika c. kötet 24. lapján. 107 Az osztálybéke megteremtése szintén kormányprogram volt: az uralkodó osztályok hőn óhajtott vágyálma. Erre vall többek között Klebelsberg Kunó 1926. II. 8-i beszédének következő része is: „Nem osztálygyűlöletre, hanem nemzeti összetartásra, minden magyarnak hatalmas szolidaritására van szükségünk a magyar bibliának abban a hét szűk esztendejében, amelyet most élünk." Klebelsberg beszédei . . . 368—370. 1.
