Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 215 érdemét. Kétségtelen, hogy Ady munkássága kezdetben nem volt mentes a polgári nacionalizmus bizonyos elemeitől, de életművére mégsem ez, hanem a nacionalizmus ellen vívott későbbi harca a jellemző, és ez szorosan összefügg alkotó tevékenységének forradalmi, előremutató tartalmával. Ez teszi a lényegét, alapját munkásságának. Közismert, hogy Ady politikailag jóval túljutott legnagyobb hívein és támogatóin, az 1918 októbere előtt viszonylag még haladó, de nem forradalmár polgári radikálisokon és Károlyi Mihály felfogásán is. Szekfü éppen ezekért az erényeiért: a haladás, még hogyha csupán a viszonylagos haladás táborához tartozásáért és rajtuk túlmutató forradalmiságáért marasztalta el Adyt magyar akarat és erkölcs hiányában és intézte el fölényes és fitymáló kézlegyintésével forradalmi írásait. Célja ebben az esetben is világosan felismerhető: Ady p éldáján keresztül is elriasztani olvasóit és rajtuk keresztül a tömegeket a forradalomtól, amely szerinte egyet jelentett az erkölcsi zülléssel, a hazafiatlansággal és híveket toborozni a sovinizmusnak, amely — véleménye szerint — az igazi magyarság egyedüli jele, a magyar fajiság ősi sajátosságainak velejárója. Ady immár teljes kiadásban hozzáférhető verseinek és prózai írásainak ismeretében, valamint Bölöni György: „Az igazi Ady"-ja, Révai József mélyen szántó elemzései,8 9 Földessy Gyula Ady-tanulmányai, legutóbb Hatvani Lajos kétkötetes munkája után az igazság az Ady-kérdésben elég világosan áll előttünk ahhoz, hogy eltekinthessünk annak bizonyításától, mennyire nem élethű Szekfü Gyula Ady-képe. Ilyen Ady-ábrázolás után csak természetes, hogya Tisza—Ady párhuzamban Ady húzta a rövidebbet. Szekfünél Tisza a magyar fajiság, magasabbrendű erkölcsiség, magyar hivatástudat megtestesítője. Mindez azért, mert ő annak a — még megbeszélésre kerülő — habsburgbarát, kiegyezéspárti, soviniszta politikának a hirdetője, amelynek programját először Kemény Zsigmond fogalmazta meg ,,Egy szó a forradalom után", különösen pedig ,,Még egy szó a forradalom után"c. röpirataiban. Ez a program volt az összes kiegyezés idejebeli magyar kormányok fő irányvonala. Tisza csupán azért részesült Szekfü bírálatában, mert „vérébe átment, öröklött" liberalizmusa folytán túlbecsülte a parlament jelentőségét és mert ugyancsak liberális elvei alapján ellenszegült minden földbirtokvédő agrártörekvésnek.9 0 Még olyan ellenforradalmár történetíró, mint Gratz Gusztáv9 1 sem tagadhatta le művében, hogy Tisza egyáltalán nem élt a parlamentarizmus eszméjének bűvöletében és miniszterelnöki, házelnöki működése beszédesen igazolta, hogy, ha úgy látta jónak, nem riadt vissza a diktatórikus eszközöktől sem. Gazdaságpolitikai elvei sem voltak doktrinér módra liberálisok, hanem a finánctőkével szövetséges nagybirtok érdekeihez simultak. Szekfü viszont az ún. agráriusok, legszélsőbb reakciós, konzervatív álláspontjáról, jobbfelől bírálta Tiszát, és ezért kevesellte, amit a nagybirtokért és a forradalom megakadályozása érdekében tett. Főleg azt vette rossznéven Tiszától, hogy eltűrte Károlyi Mihály tevékenységét, aki — szerinte — elsősorban felelős az 1918 októberi magyar forradalomért, mivel azt híveivel együtt ő robbantotta ki a polgári radikálisokkal karöltve. Szekfü Gyula azonban nemcsak bírálta a forradalom híveit és azokat, 89 Révai József Adyról szóló tanulmányai a Marxizmus, népiesség, magyarság és az Irodalmi tanulmányok e. kötetekben olvashatók. Ady harcára a nacionalizmus ellen vö. az Ady Endre : A nacionalizmus alkonya (Bpest. 1960) c. szöveggyűjteményt. 90 Szekfü : Három Nemzedék . . . 373—377. 1. Idézett szavak a 377. lapról valók. 91 A dualizmus kora. Bpest. 1934 (2 kötet).
