Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 213 forradalmár. Hazafias lírája a maga hatalmas lendületeit a nemzeti múlt szépségeiből és nagyságaiból merítette. Petőfi történeti érzéke és hazafisága 1848—49-iki forradalmunkat, mely nemcsak szabadságharc volt, hanem a társadalmi forradalom számos ismérvét is magán viseli, belekötötte a nemzeti élet nagy folytonosságába." „Ezzel homlokegyenest ellentétben az a forradalmi szellem, mely az 1918—19-iki összeomlásunkkor tombolta ki magát, ahistorikus és anacionális radikalizmus volt . . . Hirdetve a katedráról és a sajtó által, mind tovább harapódzott, míg a végén beletaszított bennünket az 1918. és az 1919. év posványaiba."7 9 A két nézet egybevetése megvilágítja, hogy Szekfü Gyula a hivatalos politikai irányzat céljainak megfelelően festette mQg a költő-politikus Petőfi arcképét, nyilvánvalóan forradalomellenes, sőt kifejezetten proletárforradalomellenes célzattal. i. Ady Endre költészete se jutott jobb sorsra Szekfü írásaiban. Szigeti József már kielégítően elemezte és meggyőzően világította meg a Tisza—^Ady párhuzam reakciós célját.8 0 Itt most nem is erről a kérdésről lesz szó, nem is ennek politikai összefüggéseiről. Inkább arról, hogyan került sor Szekfünél Adynak Petőfihez hasonló szellemű méltatására. Ady Endre a hanyatló kor szülöttjeként küzd élete fogytáig a hanyatlás erői ellen — írja róla Szekfü. — Ez a „magyar vér"-ből származó költő azonban testileg-lelkileg gyönge alkatú s alámerül az ingoványban. Erkölcsi értéke is kisebb Tiszáénál „két, ég és földként eltérő élet, de mindkettő magyar élet, meddő magyar sors egy tévelygő korszakban".81 Ezután a német politikai romantika misztikus fogalmait idézgető, kissé szabódezsős stílusfordulat után a történetíró megfellebbezhetetlen kérlelhetetlenségével szögezi le, hogy Ady költészete rombolt, anarchiát terjesztett. „Azon pártok érdekkörébe tolatott, melyek a fennálló viszonyokat szétzülleszteni törekedtek, de asszimilálatlan voltuk miatt nem egyenes útjuk a magyar lélekhez, Adyt, a »fajmagyart« használták szócső gyanánt felforgató ideáik terjesztésére. Ami kevés a marxizmus és a Jászi-csoport elveiből a magyar értelmiségbe eljutott, azt Ady közvetíté lendület nélkül írt, keservesen átkozódó »forradalmi« verseivel. De nemcsak a politikában volt ő a készülő anarchia harsonása: a polgári rend erkölcsi felfogásával is tüntetőleg szegzé szembe a Párizsban eltanult szabadosságot, a beteges csakazért-is erotikát."82 Vajon hogyan juthatott el eddig Ady, aki ugyan „a 48 óta száradozó magyar nemességnek beteg virága", de ugyanakkor „egyik utolsó öntudatos tagja" is volt? Hiszen Ady öntudata megérezte, hogy a nemesség „a magyar talajnak századokon át finomult képződménye", melyet „a faji kiválasztottság jogán is megilletné itt a vezetés", és e nemesi öntudatának birtokában ragaszkodott a magyar talajhoz.8 3 Nem hitt a nemzeti és állami illúziókban, mint ugyancsak nemesi származású ellenfelei. Az elszegényedett nemes, Ady Lőrinc fia hitét vesztett magyar, aki felismeri kora magyarságán a hanyatlás jeleit és megveti az „úri" hivatal rongypompáját. Berzsenyi és Kölcsey óta ő az első magyar költő — írja Szekfü —, akinek költészetét az határozza meg, hogy „gyászos magyar hibákat" lát kora arculatán. Műveiben feltámadnak Széchenyi 79 Gróf Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai. 1916—1926. Bpest. 1927. 52. 1. 80 Szigeti : i. m. 104—165. 1. 81 Szekjü : Három Nemzedék 363. 1. 82 Szekfü: i. m. 363—364. 1. 83 Uo. 364. 1.
