Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 207 szerény megváltoztatását. ,,A magyar állam életrajza" második kiadásában -— a két forradalomból levont reakciós tanulságként — elsősorban amiatt bírálta a kiegyezés időszakának kormányait, mert elmulasztották ,,a földhöz ragaszkodó társadalmi tényezőknek, a Magyarországon számbelileg leghatalmasabb parasztosztálynak nevelését és megszervezését". A polgári liberalizmusnak szemére veti a szociális előrelátás hiányát, mert „mindennemű földreformgondolatot elmellőzött és elutasított, és ezzel elmulasztotta, hogy a szélsőséges európai ideákat magyartalanul képviselő ipari szocializmussal szemben amagyar földművelő osztályból minden eshetőségre kész, öntudatos tömeget szervezzen", amelyet 1918-ban fel lehetett volna vonultatni a forradalommal szemben.5 3 Л magyar Vendéet, а XVIII. század vége francia ellenforradalmi parasztfelkelésének korszerű magyarországi változatát óhajtotta volna Szekfü 1918-ban. Ezt az okulást merítették az ellenforradalmi uralkodó osztályok és ideológusaik 1918 polgári-demokratikus és 1919 proletárforradalmából. Szekfü itt félreérthetetlenül azért kesergett, mert a földreform elmulasztásamiattl918-ban nem lehetett kijátszani a parasztságot a munkásosztály és — ami ezzel egyet jelentett — a forradalom ellen. Nem lehetett időben megvalósított polgáridemokratikus rendszabályokkal vagy akár csak látszatintézkedésekkel is útját állni a robbanásnak és megvédeni az osztályuralmat az 1918-ból kinőtt proletárdiktatúrától .54 A Nagyatádi-féle földreform ideig-óráig elhomályosította a paraszti tömegek látását. A 20-as évek második fele, de még inkább az 1929—1933. évi gazdasági válság letépte a hályogot a parasztság szeméről. A munkásosztály forradalmi harcai mellett fellángoló paraszti megmozdulások gondolkodóba ejtették az uralkodó osztályokat és ideológusaikat. Újra fölrémlett előttük 1919 veszedelme. Uj ideológiai eszközök kellettek a már-már megrendülni látszó osztályuralom megvédéséhez. Erre annál inkább szükség volt, mert a politikai élet vezetése a finánctőkés-nagybirtokos osztályszövQtségen belül — látszatra — a nagybirtokos főurak kezében volt. ők álltak a politikai élet előterében, míg a finánctőke — az állami politika fő mozgatója — meghúzódott a háttérben. A finánctőke urai személyesen nem vettek részt a kormányban. Így hát történetírójuk feladata elsősorban a közélet színpadának reflektorfényében álló főúri nagybirtok vezető szerepének igazolásában állott. Sor került a nagybirtok történeti funkciójának ábrázolására, hogy a tömegek tudatába bevigyék: évszázadok hagyományai alapján érdemelték ki a nagybirtokos főurak az irányítást, hiszen a múltban felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek a hazának. Méltányos és szükséges tehát a nagybirtok azóta egyre fontosabb gazdasági és politikai Szerepének változatlan fenntartása. Ezt a gondolatmenetet Szekfü Gyula fejtette ki a finánctőke és a vele szövetséges egyházi és világi nagybirtok folyóiratában, a Bethlen István által irányított és Szekfü szerkesztésében megjelenő Magyar Szemle-ben.5 5 Konkrét történelmi 63 1. m. 207. 1. 04 Ugyancsak forradalomellenes célzattal értékelte a Nagyatádi Szabó-féle földreformot is. A keresztény politika állandósulásának az a feltétele — írta —, hogy emelje a parasztság anyagi és szellemi erejét és „ezzel elejét vegye a szocializmus konkurrenciájának". Ebből a szempontból „elsőrendű fontossága van a földreformnak és szinte bizonyos, hogy az a világfelfogási irányzat, mely a földnélküli parasztot becsületesen földhöz juttatja, hosszú időre megszerzi magának ezen osztály rokonszenvét". A magyar állam életrajza. Id. kiad. 220. 1. 55 A magyar nagybirtok történeti szerepéről. Magyar Szemle 1928. II. k. 305—314. 1-
