Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
204 MtóREI ÖYULA s az egyházellenes forradalmi frazeológiát megszüntetni, amely esetben a keresztény világhatalommal párhuzamosan, nem ellentétben működhetettvolna."44 Kossuth elvi liberalizmusa, bár a pozitív reformokat illetően — szerinte — megegyezett Széchenyiével, azzal a veszedelmes következménnyel járt, hogy ,,a katolikus egyház is elszakadt a reformozgalomtól, melyben a liberalizmus távolmaradása esetén előbb-utóbb résztvett volna".^Az egyházi javak szekularizációjának, a vallási kérdéseknek a feszegetése az országgyűlésen: ezek távolították el a klérust a liberális reformmozgalomtól. Mindez eltér a valóságtól. Kossuth reformkövetelései — tudjuk — nem egyeztek Széchenyiéivel. Ennél nem kisebb elrugaszkodás a valóságtól, hogy a katolikus klérus sem csupán e kérdések felvetése miatt, hanem általában — polgári reformtörekvéseik miatt — állt szemben a liberálisokkal. A klérus képviselőinek felszólalásai az egyes reformkori országgyűléseken erről tanúskodnak. A valóságtól eltérő ábrázolás ez alkalommal a szellemtörténetírás ismert eszközének igénybevételével — az előre kitervelt konstrukcióba nem illő tények elhallgatásával történt meg. A ,,Magyar Történet" köteteiben az egyházak kulturális tevékenységét és a vallásos szellemű nevelésben játszott szerepének jelentőségét állította első helyre. Rögtön utána pedig az egyház fontosságát hangsúlyozta a fennálló rend, előbb a Habsburg abszolutizmus, majd a kiegyezési rendszer védelmében. Habsburgbarát állásfoglalása meggátolta pl. abban, hogy rámutasson Hám János vagy az őt követő hercegprímások hazaáruló szerepére. Szépítette a katolikus egyház erőszakos térítő módszereit a XVIIL. században. Annál nagyobb lelkesedéssel és írói készségének minden színét felhasználva ábrázolta a klérusnak a feudális hierarchia elismerésére, a fennálló rendbe való belenyugvásra nevelő tevékenységét, a jórészt egyháziak által megteremtett katolikus-barokk kultúra fontosságát. A XIX. és XX. század eseményeiről szóló kötetben éppen amiatt fájlalta a vallásos érzés hanyatlását, panaszolta — igazságtalanul — az egyház nevelői tevékenységének csökkenését, mert Így — mondá — lehetővé vált a szerinte radikális pozitivista, polgári materialista filozófia ós a polgári radikális politikai irányzat, valamint a materializmus behatolása a tömegekbe és fellázításuk a meglevő viszonyok ellen, vagyis a forradalom szellemi előkészítése. Szekfü azonban a múlt felé fordulva kortársaihoz szólt. Amikor — az egyik fenti idézet tanúsága szerint -— valósággal felkínálta az egyház szövetségét, segítségét az uralkodó osztályok vallásilag közömbös csoportjai számára, ajánlatának lényege az volt: fogjon össze az egyház és alaicizált államhatalom a fennálló, rend, a kapitalizmus védelme érdekében. Az egyházra az imperializmus korában általában, hazánkban pedig 1919 után különösen fontos szerep várt a fennálló rend védelmében. Klebelsberg Kunó gróf, a Bethlen-kormány kultuszminisztere, a művelődéspolitika hivatalos szóvivője számos alkalommal figyelmeztetett az egyházak fontos szerepére a forradalom, a marxizmus, a proletárdiktatúra és a szocializmus elleni küzdelemben. „Tökéletesen elhibázott akció lenne, ha a történelmi egyházak egymás ellen akarnának küzdeni. . . A radikalizmus olyan front, amellyel szemben a magyar történelmi egyházak egyesült erővel fordulhatnak ahelyett, hogy egymás ellen folytatott harcra 44 Három Nemzedék 82—83. 1. 46 Uo. J 27. 1.
