Századok – 1960
Tanulmányok - Mérei Gyula: Szekfű Gyula történetszemléletének bírálatához 180
SZEKFÜ GYULA TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉNEK; BÍRÁLATÁHOZ 201 a magyarországi ellenforradalmi burzsoázia nézeteit tolmáesoll a. A jakobinus diktatúra iránti gyűlölete a proletárdiktatúra elleni gyűlöletből fakadt. Az pedig, hogy a napoleoni önkényuralmat „szabadsághozó ellenforradalmi diktatúrának" ábrázolta, a Horthy-fasizmus ellenforradalmi diktatúrájának „történeti" igazolását jelentette. A „szabadság", amelyet az ellenforradalmi önkény hozott, egyértelmű volt a burzsoáziának és szövetségeseinek felszabadulásával a tömegek uralma alól. A Horthy-korszak uralkodó osztályainak megkönnyebbült sóhajtása volt ez, amidőn megszabadultak a proletárdiktatúrától, és ismét ők nyomhatták el az 1919-ben átmenetileg felszabadult tömegeket. Szekfünek a proletárdiktatúra és emiatt a jakobinus terror iránt érzett gyűlölete olyan nagy volt, hogy a forradalmi kezdeteknek előbb még elismert vonzó tulajdonságairól megfeledkezve egy oldallal később már az egész forradalmat „forradalmi szörnyetegnek" nevezte.3 7 Elismerte ugyan a liberális eszmék humanisztikus elveinek jelentőségét az emberi gondolkodás történetében,3 8 mégsem kért belőlük, mert a liberalizmus a gyakorlatban, alkotmányaiban tagadja —- úgymond —- a tekintély elvét, gazdaságilag a szabadverseny alapján áll, és tökéletesen tehetetlennek bizonyul az általa megindított mozgalmak irányításában.3 9 Az imperialista burzsoázia ós a vele szövetséges feudális birtokos osztályok nevében történetírójuk elutasította a liberalizmust, mert az nem tiszteli a feudális hierarchiát. Elvetette a szabad versenyt, mert az a korszerűen gazdálkodók versenyétől nem védte meg, sőt tönkretétellel fenyegette a feudális eredetű osztályok elmaradott technikájú birtokait. A z elutasítás legfőbb oka azonban az volt, hogy a liberalizmus „nem tudta kézben tartani" a tömegmozgalmakat, és nem volt képes leszerelő intézkedésekkel elhárítani a forradalmat. Hogy ez az értelmezés nem erőszakolt belemagyarázás, arról Szeklii maga győzi meg a kétkedőt. Elismerően szól Schulze-Delitzsch kispolgári próbálkozásáról, aki felismerte a burzsoá befolyás nélkül maradt tömegmozgalmakból származható veszedelmet és — ugyancsak Szekfü megállapítása szerint — egyedül kísérelte meg Németországban megelőzni a forradalmat a kisiparosok és a munkások gazdasági alapon történő szervezésével. „A többség azonban (ti. a liberálisok többsége —- M. Gy.) — állapította meg Szekfü rosszallóan— megmaradt a merev szabadságelmélet gazdasági felfogásánál",40 „s a munkások feltörekvő milliói a harmadik osztálytól, természetes nevelőjüktől elhagyatva, a szocializmusnak ölébe hullottak érett gyümölcsként. .Jobbról az agrárlakosság, balról az ipari munkásság, e kettő között, a polgárságra támaszkodva állott a liberalizmus, s próbálta ígéreteit az Ész és Szabadság uralmáról megvalósítani. Az eredmény . . . általános dezilluzió ... a liberális eszmékből".41 A magyar burzsoázia és a nagybirtokosság tehát kiábrándult a liberalizmusból, mert annak segítségével nem sikerült a kizsákmányoló osztályok befolyása és irányítása alatt tartani a munkásságot és a parasztságot. Szekfü Gyula az ő nézetüket tolmácsolta, és általánosító módon kiterjesztette minden egyéb társadalmi csoportra is. Ha azonban valaki még mindig kételkednék az előbbi értelmezés helyességében, ahhoz szóljon ismét Szekfü: 37 Uo. 78. 1. 38 Uo. 81. 1. 39 Uo. 31. 1. 40 Uo. 84. 1. 41 Uo.