Századok – 1960

Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150

A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 175 értelmetlen frázissá vált. Ha valaha létezett apolitikus hadsereg Németországban, akkor ez volt az, amikor a dicsőség és a győzelem hullámhegyén a tábornokok csak örülhettek annak, hogy a politikai kérdéseket arra a vezérre bízhatják, aki a diadal ilyen magaslatához vezette őket és hogy ellenvetés nélkül elfogadhatják döntéseit."®5

__ Nyilvánvaló, hogy a német tábornoki kart nem lehet teljesen egy kalap alá venni. Három fő csoportba oszthatjuk őket. Az első csoport Hitler lelkes, feltétel nélküli híveiből állt. Ide tartoztak a nemzeti szocializmus „eszméjének" rajongói — Reichenau, Kesselring, Milch, Dönitz és mások, a talpnyalók — mint Keitel és Jodl, és a brutális, gondolkozás nélküli condottierek, akik számára a háború a legnagyobb örömöt jelentette — Model, Schoerner és mások. Részben ide lehet sorolni a náluk sokkal tehetségesebb Rommelt is. A másik csoportot a „hivatásos katona" típusa alkotta, amely feltétel nélkül kész engedelmeskedni a mindenkori hatalomnak — csak Jegyen az elég reakciós. Ezek hűségesen, kétely nélkül szolgálták ki Hitlert egészen addig, míg a legvégén belátták — de akkor sem mind —, hogy a háborút elvesztették. Ilyen volt a tábornagyok legnagyobb része: Rundstedt, Brauchitsch, Manstein, Kluge, Bock, Kleist, Leeb, List stb. Végül a harmadik, legkisebb csoporthoz tartoztak azok a tábornokok, mint Witzleben, Beck, Stülpnagel és még néhányan, akik helyeselték a német katonai agresszió alapgondolatát, különösen a „Drang nach Osten" elvét, de attól tartottak, hogy Németország nem készült fel kellőképpen, hogy ellenségei túl hatalmasak és ezért eljutottak ahhoz a gondolathoz, hogy Hitler Németországot rettenetes katasztrófába sodorja. így még a háború kitörése előtt ellenzékbe kerültek, körülöttük jegecesedett ki a „felső ellenzék", amely az 1944. július 20-i hitlerellenes merénylet szervezője lett.66 65 Wheeler-Bennett : i. m. 500. 1. 66

A német tábornokok közötti fent vázolt különbségek természetesen csak nagyon viszonylagosak, mert a háború további menete során gyakran elmosódtak. Így Rommel, akit eleinte — nem alaptalanul — a „nemzeti szocialista katonatiszt" példaképeként emlegettek, 1944-ben meggyőződve a helyzet reménytelenségéről, kapcsolatba lépett az összeesküvőitkei és úgy mint Kluge, kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Guderian, a „tipikus pártonkívüli, egyszerű, apolitikus katona", amikor a júl. 20-i merénylet után azonnal a hadsereg vezérkarának főnökévé nevezték ki, első napiparancsában a hitlerellenes összeesküvőket így jellemezte: „Egy maroknyi tiszt . . . gyávaságtól és gyengeségtől vezettetve a becstelenség útját választotta a tisztességes katona egyetlen útjával, a kötelességgel és a becsülettel szemben" és biztosította a náci vezért „a tábornokok, a tisztikar és a hadsereg katonáinak egységéről". Guderian Rundstedttel együtt tevékenyen résztvett az ugyanakkor felállított katonai törvényszék véres munkájában ( Wheeler-Bennett : i. m. 678—679. 1.). Minderről Guderian természetesen egy szót sem szól terjedelmes és mindenki mással szemben kemény bírálatot tartalmazó emlékirataiban. Erich von Manstein tábornagy pedig, aki visszaemlékezéseiben (Verlorene Siege. Bonn. 1955) igyekszik bebizonyítani következetes hitlerellenességét és humanizmusát, 1941 novemberében aláírt egy parancsot, amelyben többek között a következőkets szegezte le: „Június 22. óta a német nép élet-halál harcot folytat a bolsevik rendszer ellen . . . Nem csak az a német katona feladata, hogy e rendszer katonai potenciálját felszámolja: egyben a faji gondolat hordozójaként és mint az ellene és a német nép ellen elkövetett minden igazságtalanság megtorlója lép fel. Nem veszik még eléggé komolyan a front mögötti harcot. Minden szabotázst azonnal, a legszigorúbban meg kell büntetni ... A hazánk által feláldozott élelmiszerből semmit sem szabad a humanitás helytelen értelmezéséből kiindulva a hadifoglyoknak vagy alakosságnak adni." (ND 4064—PS. NCA Supplement A. 826—827. 1.)