Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
A NÉMET FASISZTA HADSEREG KATONAI DOKTRÍNÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 167 spontán tömeges, szinte hisztérikus menekülése rendkívüli mértékben akadályozta a védelem megszervezését. Hitlerék roppant jelentőséget tulajdonítottak a meglepetésszerű rajtaütésnek, mert enélkül módszereik majdnem teljesen elvesztették hathatósságukat. „Villámgyors" csapásaik sikerét három fő tényezőre, a váratlanságra, gyorsaságra és fegyvereik fölényére támaszkodva biztosították, amelyek közül nyilvánvalóan az elsőt tekintették döntőnek, mert a másik két tényező —bármennyire is fontos szerepet játszott a csata megindítása után — csak váratlan rajtaütés esetén érvényesülhetett. A katonai meglepetés négyféle lehet: stratégiai, technikai és taktikai valamint hadműveleti. A teljesen új fegyverek alkalmazása által keltett technikai meglepetésre, amelyet például az angol hadsereg ért el első harckocsijainak bevetésével az 1917-es cambrai-i csata idején, a németek nem számíthattak: fegyvereiket minden hadseregben ismerték. Annál nagyobb szerep jutott a német fasiszta hadsereg tervezésében a taktikai meglepetésnek, amelyet eleinte páncélos, gépesített és légi úton szállított csapatok alkalmazására kidolgozott új taktikai módszereikkel értek el. E sikerek elengedhetetlen feltétele volt azonban a stratégiai meglepetés elérése. Minden német haditerv tehát, kivétel nélkül, a stratégiai meglepetés kivívásán épült fel, ennek döntő jelentőségét hangoztatta. A német fasiszta hadsereg vezetői már első haditervükben, a Rajnavidék megszállását kitűző „Schulung"-tervben (1935. május 2.) leszögezték: „A hadműveletet váratlan csapásként, villámgyorsan kell végrehajtani."4 2 Sokkal részletesebben tárgyalta ezt a gondolatot a Hitler által 1938. május 30-án aláírt, a Csehszlovákia elleni agressziót előkészítő „Grün"-terv: „A tervezett betörés szükséges előfeltételei a következők: a) megfelelő ós világos ürügy; b) kielégítő politikai indokolás; c) az ellenség számára váratlan fellépés, amelyre a legkevésbé készült fel... A háborút megelőző feszültség időszaka hirtelen fellépésünkkel ér majd véget — amelynek váratlannak kell lennie mind az időpont, mind méretei tekintetében — még mielőtt az ellenség katonai felkészültségének olyan fokát éri el, hogy leverése lehetetlenné válik . . . A hadiesemények szempontjából döntő jelentőségű a meglepetés tényezőjének, mint a siker legfontosabb alkotórészének, teljes felhasználása már békeidőben — megfelelő előkészítő intézkedésekkel, valamint az akció váratlanul gyors lebonyolításával."4 3 A Lengyelország lerohanására kidolgozott „Weiß"-tervben a német főparancsnokság 1939. június 14-én elhatározta: „A terv figyelembe veszi a politikai vezetés kívánságait a háború váratlan megindítása s a gyors siker tekintetében."44 Az Anglia ellenirányuló „Seelöwe"-terv 1940. július 16-án lefektette: „A partraszállást egy váratlan tengeri átkelés formájában kell végrehajtani."4 5 Különösennagy súlyt helyeztek a stratégiai meglepetés elérésére a fasiszta Németország legveszélyesebb ellenfelének — a Szovjetuniónak megtámadását kidolgozó „Barbarossa"-tervben (1940. december 18.), amely külön hangsúlyozta: „Nagy elő vigyázatra van szükségünk, hogy támadásra irányuló 42 ND C—139 NC A VI/951. 43 ND 388—PS. NCA Ш/317. 44 ND 2327—PS. NCA IV/1035. 45 ND 442—PS. NCA III/400.
